A tüneteket az időzónaváltás-szindróma okozza, ami tulajdonképpen nem más, mint a személy belső biológiai órájának (más néven a cirkadián óra) megzavarodása.
A test belső ritmusa felborul, ha több időzónán át utazunk. A Max Planck Biofizikai Kémiai Intézet kutatói bizonyították egereken, hogy különböző szervek órái az új időzónához más gyorsasággal igazodnak. Ennek eredményeképpen a test élettani folyamatai már nincsenek összhangban.
Egész hálózatnyi molekuláris óra tartozik a különböző szervekhez. Ezek koordinálják összhangban testünk működését, mint a szívverés, testhőmérséklet, alvásszükséglet vagy hormonok termelése. Az órákat a hipotalamusz szuprakiazmatikus magja (SCN) irányítja, amely a szervezet "kisebb" óráit szinkronba hozza a külvilággal. Molekuláris szinten az összes óra néhány "óra" génből és fehérjéből áll, amik egymást szabályozzák, így egy molekuláris jel formájában alakul ki a cirkadián ritmus.
Az egyetem kutatói először vizsgálták meg az "óra" gének és különböző szervek belső óráinak működését új külső idő esetén. "A belső órák és az " óra "gének különböző gyorsasággal alkalmazkodnak az új körülményekhez" - mondta Gregor Eichele, az intézet Gén és Viselkedés részlegének igazgatója. "Ha a szervezet időzónaváltás-szindrómában szenved, az egész test óra mechanizmusa rossz ritmusban ketyeg. Ennek köszönhetően számos élettani folyamat működése megzavarodik."
A göttingeni kutatók felfedezték, hogy a mellékvese órája kulcsszerepet játszik a szervezet alkalmazkodó képességében. Amikor leállították a mellékvese óráját, a rágcsálók gyorsabban igazodtak az új időhöz. Ezek szerint a mellékvese működő órája stabilan tartja a szervezetet és megakadályozza az SCN egészségtelenül gyors alkalmazkodását. Fizikai szempontból ez teljesen érthető. A ritka változások – mint egy sötét viharos ég vagy sötét mozi - nem zavarják meg a teljes belső órát. Ám időzóna változáskor pont ez történik .
Azonban nem kell teljesen leállítani a mellékvese óráját a gyorsabb alkalmazkodáshoz, mivel a kísérletekkel egyszerűbb megoldást találtak. A mellékvese egy sor fontos hormont termel, köztük adrenalint, noradrenalint és a kortikoszteront (kortizol az emberekben). Így a mellékvese óra leállítása nem tanácsos. "Az időszakos kortikoszterontermelés kulcsfontosságú a rágcsálók gyors alkalmazkodásában", magyarázza Eichele. Amikor metyrapone hatóanyagot adtak az egereknek, a kortikoszteron termelés ritmusa megváltozott, ezzel együtt az alvás és ébrenlét ritmusa is.
A kutatók szerint ezen ismeretek teljesen új fajta kezelési módot jelenthetnek az időzónaváltozás-szindrómára. "Eredményeink az egér modellel nem feltétlenül alkalmazhatóak emberekre" - hangsúlyozza Henrik Oster, a "cirkádián ritmus" kutatócsoport vezetője.
Mary Harrington, a Smith Főiskola dolgozója azt is elmondja, hogy ezek a kezelések nemcsak az időzónaváltó-szindrómában szenvedőknek jók, hanem a váltott műszakban dolgozóknak is. Ez a munkabeosztás számos komoly egészségügyi problémával hozható összefüggésbe, beleértve az emlőrákot, az agyvérzést és a szív-és érrendszeri betegségeket.