A kanadai Kenneth Parks 1987-ben 23 éves fiatalember volt; boldog házasságban élt, kiváló kapcsolatot ápolt anyósával és apósával, és figyelmesen nevelte 5 hónapos gyermekét. Mégsem volt rendben minden az életével: alig egy évvel korábban súlyos szerencsejáték-függő lett, és hogy a játékokkal felhalmozott tetemes adósságát rendezni tudja, nemcsak a családi megtakarításba nyúlt bele, hanem munkahelye pénzforgalmába is. A lopást hamar leleplezték, a férfit pedig kirúgták a munkahelyéről. Parks nem tagadta, hogy gondjai vannak: értő segítséghez fordult, majd felesége szüleivel is szerette volna tisztázni a helyzetet, ezért megbeszélt velük egy találkozót. Ezután kezdett a történet rendkívül különössé válni.
A találkozóra ugyanis Parks saját elbeszélése szerint álmában vezetett el, majd szintén álmában betört apósáék házába, ahol fojtogatni kezdte a férfit, majd halálra késelte az anyósát. Ezt követően elvezetett a közeli rendőrőrsre, ahol feljelentette saját magát - és ekkor állítása szerint hirtelen magához tért. Tárgyalása során ő maga és az ügyvédje is mindvégig ragaszkodott az alvajárós verzióhoz, ezért a kirendelt szakértők az agyi hullámokat ellenőrző EEG-berendezéssel vizsgálták meg a férfit: a gép rendkívül szabálytalan eredményeket mutatott (Parks egy éjszaka 10-20-szor is mikroébredéseket produkált olyan alvási fázisban, amelyből az emberek döntő többsége sohasem szokott felébredni, aki pedig mégis ott ébred, álom és ébrenlét között találhatja magát), így a szakértők arra jutottak, hogy Parks igazat mondott, és valóban álmában követte el a gyilkosságot. Az esküdtszék is így gondolta, és mivel egyébként semmiféle lehetséges motiváció nem sejlett fel a tett mögött, Parkst végül felmentették, a Kanadai Legfelsőbb Bíróság pedig később megerősítette az ítéletet.
Nem Parksé az egyetlen ismert eset a világon, amikor valaki sikeresen védekezett a bíróságon azzal, hogy álmában gyilkolt. Willis Boshears őrmester esete még 1961-ben történt Angliában. Az akkor 29 éves férfi kevéssé szokatlan módon italozással töltötte szilveszter napját. Este betért egy bárba, ahol megismerkedett egy nővel, Jeannel és egy férfival, Daviddel. Végül mindhárman visszamentek Boshears lakására, ahol a férfi és a nő az egyik szobában lefeküdt egymással, míg az őrmester tovább iszogatott a kandallónál. A pár az esemény után csatlakozott hozzá, majd mindhárman elaludtak. Éjjel 1 körül az őrmester egyik vendége, David felébredt, és hazament, a házigazda pedig visszafeküdt aludni. A következő kép, amelyre később emlékezett, már az volt, hogy keze a halott Jean nyakára szorul. Másnap elrejtette a holttestet egy bokor alatt, ahol hamar megtalálták, a férfit pedig gyilkosság vádjával bíróság elé állították. Boshears mindvégig ragaszkodott hozzá, hogy nem bűnös, mert a tettet álmában követte el. Az esküdtszék elfogadta a védekezést, így a férfit felmentették.
Vagy ott volt a 16 éves Jo Ann Kiger esete 1943-ban! A lánynak saját elbeszélése szerint egy augusztusi éjszakán rémálma volt, amelyben egy ámokfutó betört a házukba; a lány alvajárva felfegyverezte magát, belépett szülei hálójába, és - hogy megvédje magát a megálmodott betolakodótól - tüzet nyitott: apja és az egyik testvére meghalt, anyja pedig megsérült. Miután az esküdtszékkel ismertették a tényt, hogy Kigernek számos alvajárós kalandja volt már korábban is, nem találták bűnösnek a lányt, akit végeredményben szintén felmentettek.
Ma még nem tudni pontosan, hogy miért követnek el bizonyos emberek gyilkosságot alvajárás közben. Számos körülmény kellhet hozzá, mindazonáltal az ismert esetek alapján alvajárással sújtott embertársaink közül azok tűnnek hajlamosabbnak rá, hogy erőszakos cselekedeteket kövessenek el álmukban, akiknek épp súlyosan stresszes az élete, vagy alvásmegvonásban szenvednek és/vagy depressziósok - ezzel együtt bizonyíték még nem áll rendelkezésre a felsorolt állapotok és az alvajárás közben elkövetett súlyos tettek között. Nagyon ritka problémáról van szó, így az orvosoknak rendkívül nehéz vagy talán lehetetlen is pontos megfigyeléseket tenniük az esetekkel kapcsolatban.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Felmentett tettesekről szóló történetek ide vagy oda, a bíróságokon egyébként többnyire nem vezet célra, ha az elkövető azzal védekezik, hogy álmában cselekedett. Michael Ricksagers az egyik olyan gyilkos a sok közül, aki megpróbálkozott ezzel: 1994-ben azt állította, hogy alvajárás közben lőtte le a feleségét. Ügyvédei szerint a férfi alvási apnoéban szenvedett, amitől folyamatosan kialvatlan volt, mindemellett pedig Ricksagers azt állította, hogy (akárcsak a fentebbi történetben a 16 éves Jo Ann Kiger) egy betolakodóról álmodott, és valójában őt akarta volna lelőni. Csakhogy nála nem hiányzott a világos motiváció: a rendőrségi vizsgálat szerint Ricksagers felesége épp azelőtt közölte a férfival, hogy elhagyja őt, mielőtt a férfi rálőtt. Az esküdtszék nem is hitt a vádlottnak, akit végül életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek - a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül.
