A változás megvisel
Minden egyes család életében sajátos ciklusok figyelhetőek meg. Az életciklusok változásai hozzátartoznak életünkhöz, mindannyiunknak ismerős élményeket és gondokat hozhatnak. Az egészséges családok életében is próbatételt jelentenek ezek a változások, hiszen megbontják a kialakult rendjét. Időszakosan krízis alakulhat ki, mert az új struktúrákhoz, új szabályokhoz való alkalmazkodás konfliktusforrás lehet. A fejlődéssel törvényszerűen jelentkező változások tehát ún. normatív krízisek, hiszen az élet természetes velejárói. Ilyen életciklus-váltás a szülővé válás, amely az egyik legnagyobb változást hozza az emberi élet során.
Ha a gólya bekopogtat
Egy kis idegen jelenik meg most a színpadon. Micsoda boldogság! Mindenki gratulál. A fiatal pár hazatér a kórházból, a drága kis batyut elhelyezik a ragyogóan új kiságyban, büszkén és örömmel mosolyognak egymásra. De vessünk egy pillantást rájuk egy hét múlva! Minden előzetes felkészülés ellenére a lakásban eluralkodik a káosz. Az anya tekintete fáradt. Az apának, amikor hazatér a munkából, estebéd helyett a gyerek tisztába tevése, etetése, büfiztetése jut, hogy az alatt felesége gyorsan összeüssön egy könnyű vacsorát.
Az anya számára természetesen az újszülött szerető gondozása és táplálása a legfontosabb. Ez a szoros biológiai kötődés jutalomértékű, de kevesebb időt és szabadságot hagy neki, hogy a háztartást és más feladatait ellássa. Az apa gyakran a legjobb akarattal is mellőzve érezheti magát, és természetesen szégyelli, hogy ezt akár önmagának is bevallja. Különben is ki törődik azzal, hogy nem várja az embert este tisztességes vacsora, amikor hazatér egész napos kemény munkájából? És ha a feleség nem áll rendelkezésre, vagy túl fáradt a nemi életre, akkor mi van? Mindig legeltetheti szemeit a kis trónörökösön!
A gyermekszületést követő változások kétségtelen teherpróbával járnak. Nincs az az előrelátás, ami felkészíthetné a párt arra, hogy mennyire meg fog változni az életük. Nagy átalakulás megy végbe: a partnerek már nemcsak egymás társai, hanem szülők is. Csöppnyi utódukat először kezükben tartva a legtöbb pár szorong, és összezavarodottnak érzi magát, ha épp nem teljesen elveszettnek. 24 óra alatt az anya és az apa nyakába szakad a teljes felelősség. A törékeny és csodálatos csecsemőért, aki teljesen magatehetetlen, és aki teljesen az ő gondoskodásuktól függ. Rengeteg mindenhez kell alkalmazkodni: hogyan táplálják a babát, mikor aludjanak, mit csináljanak, és milyen sorrendben. De leggyakrabban a szükségletek és követelmények ütközése okozza a legnagyobb stresszt: egy üvöltő gyerek, az izgatott anya, valamint egy frusztrált apa nyomasztó együttest alkothat. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a nagyobb család tagjai szeretnék látni, és megfogni a gyereket, órákra megszállják a házat, és koccintanak a gyerek egészségére - ez olyan helyzet, mikor még a legelhivatottabb új szülők is úgy érzik, megbolondulnak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Igények, tények és a lényeg
Melyek ezek a konfliktusban álló igények? A gyereknek táplálékra, melegre, fürdésre, tiszta pelenkára, alvásra és ingerekre van szüksége. Az anyának sok minden más mellett nyugalom, kényelem, alvás, szeretet kell, és némi tér saját magának is. Az apának arra van szüksége, hogy érezhesse: hozzájuk tartozik, bevonják az életükbe, egy kicsit gondoskodjanak róla is, és tudjon valamennyit pihenni. A párnak is vannak külön igényei, hogy legyen idejük egymásra, beszélgetésre, intimitásra, szórakozásra. Az új családnak szintén időre van szüksége, míg hozzászoknak ahhoz, hogy hárman vannak, bizonyos határok veszik körül őket, amit nem nagyon zavarnak kívülállók. A rokonság is szeretne segíteni, tanácsot adni, és megkönnyíteni a pár dolgát. Teljességgel lehetetlen e különböző igények mindegyikének jól megfelelni, és ez elkerülhetetlenül feszültséget okoz. Az egyik fél azzal vádolhatja a másikat, hogy tapintatlan; esetleg a nagyszülők hívják a szülőket, akik viszont egy kis nyugalmat szeretnének, így meglehetősen "önzőnek" tűnnek. Valaki elkerülhetetlenül úgy fogja érezni, hogy kihagyták. Sok szülő annyit forgolódik a gyerek körül, hogy megfeledkezik saját életfontosságú szükségleteiről, például, hogy neki is szüksége van nyugalomra és némi térre. Ez esetleg nem tűnik fel a kezdeti eufóriában, de a kifáradás jelei hamar megmutatkoznak.
A káosz is megszületik
Milyen nehézségekkel kell szembenéznünk szülővé válásunkkor? Egy közelmúltban végzett kutatás feltárta, milyen élményeik vannak a fiatal szülőknek a házastársi viszony alakulásában az első gyermek születését követően. "Megváltozik minden!"- hangzott el számtalanszor a tömör, ámde sokat mondó válasz. Teljes életmódváltás következik be a pár életében, akik szabad mozgásukat elvesztik, és ez szükségszerűen a nagyfokú kötöttség érzését is okozza. A házaspár saját szükségletei egy időre háttérbe szorulnak, hiszen a korábbi programokról jórészt le kell mondaniuk. Az otthonhoz kötöttség a társas érintkezések kényszerű megszakítását is okozza. A házaspár érzelmi élete háttérbe szorul, és a kettesben töltött idő lényegesen csökken. Erőtartalékaikat igénybe veszi az új helyzet; sokat hangoztatott probléma a kialvatlanság, ezzel együtt a krónikus kimerültség.
A gyermek megszületése a szülők párkapcsolatában is fordulópont. Ha egy szóban szeretnénk összefoglalni, hogy mi is történik, akkor a szerepváltás a legalkalmasabb kifejezés erre: az apának apa szerepet, az anyának pedig anya szerepet kell kialakítania, és beépítenie személyiségébe. Ez a szereptanulás nem megy könnyen. Ráadásul a feleségszerepet háttérbe szorítja az anyai szerep, s így a férj kirekesztve érezheti magát az anya és a csecsemő szoros kapcsolatából. A gyermek érkezése előtt a férj és feleség alkotta kettősben zajlott minden, most viszont a három személy által alkotott struktúrában számos olyan interakció lesz, amelyből valaki kimarad.
A papás-mamás buktatói
Így érthető, ha a fiatal apák arról panaszkodnak, hogy feleségük már nem foglalkozik velük, kizárólag a gyermeknek szenteli figyelmét, szeretetét. Megviseli őket, hogy elvesztették az addig rájuk irányuló anyáskodó feleségi gondoskodást, és mellőzve érzik magukat. Az ifjú anyák pedig a férj értetlenségét, önzését kifogásolják az új helyzetben. Az anya korábbi életmódjának teljes megváltoztatását kívánja az új helyzet. Külvilággal való kapcsolata lazul; bezártnak, elszigeteltnek érezheti magát. Az egész napos egyedüllét, a felnőtt társ hiánya magányossá teheti a fiatal anyákat. Egyéb feladatkörei, szerepkörei háttérbe szorulnak az anyai feladatok miatt, így állandó problémává válik az időhiány. Erős fizikai megterhelés hárul rájuk, így hamar úgy érzik, erejük a végét járja. Megélik saját ügyetlenségüket, ismereteik és készségeik hiánya miatt is elégedetlenek magukkal, úgy érzik felkészületlenek az anya-szerepre. Az anya viszonya a saját testéhez és a szexualitáshoz megváltozik. A csökkent női szexuális érdeklődés pedig kedvezőtlenül hat a párkapcsolatra. A feleségek közül sokan említették az aggódást külsejük előnytelen megváltozása miatt (elhízás, ápolatlanság), és hangot adtak annak is, hogy nem szívesen végzik az állandóan ismétlődő, fantáziátlan munkákat. Az apák vállán ott nyugszik az egzisztenciális teher: miként tudják előteremteni a család fenntartásához szükséges jövedelmeket, amely csökkent, hogy feleségük abbahagyta a kereső tevékenységet.
A gyermekvállalás döntése egyike annak a kevés döntésnek az életben, amely visszavonhatatlan. Ez a perspektíva sok embernek ijesztő. Nem árt azonban észben tartani, hogy ami életfogytiglani ítéletnek tűnik először, az egy későbbi időszakban esetleg sokkal kevésbé látszik fenyegetőnek.
Ez a seb is begyógyul egyszer
Hogyan kezeljük helyén a problémát? A családi élet természetes változásait normál krízisnek kell tekinteni, és meglátni bennük a fejlődés lehetőségét. Nem szabad szégyellni ezeket a kríziseket, mert a családi élet fejlődésében szükségszerűek. Ez az állapot mindaddig tarthat, amíg a család tagjai újra megtalálják a megfelelő szerepeket, és az új helyzetnek megfelelően kialakul az új, kiegyensúlyozott kapcsolatrendszer. A problémák az élet velejárói, így közös erőfeszítéssel leküzdhetőek. Ahhoz, hogy a gyerek ne zavarja meg alapvetően a házastársi kapcsolatot, a feleségnek és a férjnek egyaránt késznek kell lennie áldozatok vállalására mind a gyerek, mind a házastárs érdekében. Így sikerülhet közös együttműködéssel egymás igényeinek és érdekeinek megértésével, és figyelembevételével a konfliktusokat megoldani, és a házastársi alkalmazkodás folyamatát fenntartani. Nem szükségszerű, hogy a feleség és férj kapcsolata meggyengüljön. Ha mindkét házastárs figyelmes a másikhoz, ha egymás iránti érdeklődésüket tudatosan ébren tartják, ha problémáikat nyíltan megtárgyalják egymással, a baj elkerülhető.
Az anya érzelmileg és egzisztenciálisan is kiszolgáltatott a férjének, így újfajta szükségletei is jelentkeznek vele szemben. Ezt a férjnek észre kell vennie, és támogatnia kell feleségét. A férjnek figyelnie kell, hogy energiáit megossza kis családja és a munkája között, elérhetőnek kell lennie szülő-társa számára. Semmi esetre se legyen munkája egy menekülés a problémák elől! A férj ne érezze, ne érezhesse, hogy már nem olyan fontos a felesége számára! Nem fogja mellőzve érezni magát, ha be van vonva a csecsemő körüli teendőkbe, ha az anya nem alakít ki saját maga és gyermeke körül egy zárt burkot, ami mások számára átjárhatatlan.
Családdá válási gyakorlatok
A párnak szüksége van a fizikai tehermentesítésre is. Attól nem leszünk rossz szülők, hogy időnként rábízzuk valakire csemeténket. Törekedjünk arra, hogy legyen időnk kettesben lenni párunkkal! Óvakodjunk attól, hogy a szexualitás az indokoltnál sokkal tovább háttérbe szoruljon! Legyünk őszinték párunkhoz saját igényeinket illetően, mondjuk meg bátran, ha valamiből elegünk van! Előzzük meg, hogy olyan munkamegosztás alakuljon ki ebben az időszakban, amely a háztartási feladatokat végérvényesen és szinte kizárólag a feleségre ruházza, míg a családon kívüli feladatokat csak a férj intézi! Kis családi műhelyünk akkor működhet jól, ha abban mindkét fél ellátja a feladatát, és ezért partnere megbecsüli őt. Próbáljunk visszatalálni régi életünkhöz, merjünk programokat csinálni, hármasban is! Tévhit, hogy egy kisgyermekkel nem lehet kimozdulni! A közös programok még inkább egy családdá fognak bennünket kovácsolni. Élvezzük egymás társaságát a családi fészekben, és a kis apróságét, aki körül forog az életünk! Az első gyermek megszületésével átrendeződik a családi kapcsolatrendszer is, úgy, hogy az magába foglalja a szülői és nagyszülői szerepet. A nagyszülőktől való elkülönülés sok esetben nehéz, hiszen gyakran túlságosan is részt kívánnak venni az életünkben az unoka megjelenésével. Bátran kell a nagyszülők "tolakodó jelenlétének" határt szabnunk, ha az már terhes a számunkra! Kérjük meg őket, hogy olyan módon legyenek jelen életünkben, ahogyan az nekünk is jó. Érezzék, hogy szükségünk van rájuk, de engedjék, hogy éljük a saját életünket!
Ha a házastársak saját magukban és a társukban is kialakítják a szülőszerepet, és szülőtársakká csiszolódnak, ha teherbírásuk és egymáshoz való alkalmazkodási készségük megfelelő, sikeresen és megerősödve túljuthatnak ezen a krízisen, és bátran állíthatják: "Családdá váltunk; egyedülálló és erőteljes közösséggé!".
Ez is érdekelhet
Hasznos segítséggel, számos ötlettel szolgál az apróságok szüleinek a családdá válásban és a babák gondozásában, nevelésében a www.babaszoba.hu oldal.
