"Egyetlen gyermek felnevelése 27 ezer órányi időbefektetés"

A születési és halálozási számok mérlege immár több mint négy évtizede az utóbbi oldalra billen Magyarországon, és a számok mögé nézve a hazai népesség természetes fogyása megállíthatatlannak tűnik. Hosszú távon mindez igen nehéz helyzetbe sodorja a társadalmat, mi több, egyes területeken már most is érezhető a negatív hatása. Szakértőt kérdeztünk a probléma kapcsán felmerülő lehetséges megoldásokról.

1980 - az utolsó eddigi év a magyar történelemben, amikor több gyermek született, mint ahányan meghaltak az országban. Hatalmas fordulat volt ez, amely véget vetett a népesség évenkénti több tízezres természetes gyarapodásának. Az ezredforduló óta közel félmillió fővel csökkent a népesség, a csökkenés mértéket csak a szórvány magyarság betelepülése mérsékelte. A fogyatkozás mértéke az utóbbi évtizedben évi 35-40 ezer körül alakult, ami tavaly tovább emelkedett . Mint azt Obádovics Csilla és Tóth G. Csaba írja a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Népességtudományi Kutatóintézet által kiadott Demográfiai Portré 2021 című tanulmánykötet vonatkozó cikkében, a legvalószínűbb forgatókönyv szerint az évszázad közepére 8,5 millió főre csökken az ország lakossága. Egyszersmind el is öregedik a társadalom, így a mostani 30 helyett 2050-ben már 47 időskorú juthat száz aktív korú lakosra.

család, Budapest, parlament
A jelenlegi trendek alapján az évszázad közepéig több mint egymillióval csökkenhet a magyar népesség. Fotó: Getty Images

Obádovics és Tóth számításai szerint a jelenlegi 90 ezer körüli évenkénti születésszám 70-75 ezer közé eshet vissza az elkövetkező nem egészen három évtizedben, miközben a 130 ezer körüli halálozási szám alig-alig fog csökkenni. Gyorsuló népességfogyást lehet tehát kiolvasni ebből az előrejelzésből, de még a szakértők optimistább forgatókönyve alapján is több mint egymillió ember tűnhet el a hazai társadalomból. Szerencsésebb esetben is legfeljebb 8,8 milliós marad tehát Magyarország lélekszáma 2050-re. Ehhez arra lenne szükség, hogy a teljes termékenységi arányszám 2030-tól 1,85-ös értéken stabilizálódjon. A teljes termékenységi arányszám leegyszerűsítve azt mutatja meg, hogy hány gyermeket szülnek a szülőképes korú, 15 és 49 év közötti nők életük során. E mutató a 2011-es mélypont (1,23) óta emelkedő tendenciát mutat, 2020-ban 1,56 volt. Ezzel együtt a két demográfus szerint az 1,85-ös érték a reálisan elképzelhető plafont jelöli ki.

Az előreszámítás regionális bontásban is drasztikus változásokat mutat. A Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon 30 százalékkal csökkenhet a lakosságszám 2050-ig, de a Dél-Alföld és az Észak-Alföld lakossága is negyedével eshet vissza. Eközben Közép-Magyarországon - az országban egyedüli régióként - nemhogy csökkenésre, de egyenesen 8 százalék körüli növekedésre számítanak a szakértők, egyszersmind - a Nyugat-Dunántúllal karöltve - itt lesz a legmagasabb az aktív életkorúak aránya. A belső elvándorlás következtében a fővároshoz közeli területeket kevésbé érinti majd a népesség átalakulása, a vidék viszont egyre inkább elnéptelenedik és elöregszik.

Miért veszélyes a népességfogyás?

"Fontos kérdés, hogy mit is jelent valójában, hogy csökken a népesség. Elvégre vannak Magyarországnál kisebb lakosságszámú országok itt, az Európai Unióban is. Sem Belgiumban, sem Hollandiában, de Lettországban vagy éppen Észtországban sem okoz gondot, hogy kisebb létszámú a népesség. Sőt, a kétmilliós Szlovénia is meg tudja őrizni az életképességét. Ha statikusan nézzük, az alacsony népességszám nem probléma. Csakhogy az említett országok már évszázadok óta erre rendezkedtek be, a teljes infrastruktúrájuk és gazdaságuk ennek megfelelően épült ki a történelem során. Probléma akkor keletkezik, ha egy infrastruktúrának le kell épülnie" - mutatott rá Benda József szocializációkutató, társadalompedagógus.

Olvasd el a cikksorozat további cikkeit is!

Mérlegen a járvány: mi olvasható ki a magyar halálozási adatokból?

Kifejtette, a népességszám és az aktív korú népesség arányának csökkenése az élet számos területén komoly nehézségeket hoz létre. A nyugdíjrendszertől a társadalombiztosításon át akár a tömegközlekedés vagy a segélykérő szolgálatok fenntartásáig az államapparátus szinte minden részét érinti. "Folyamatosan vissza kell építeni azt a szellemi és anyagi infrastruktúrát, amelyet az ország korábban létrehozott. Ez nem egy diadalmenet. A forráscsökkenés, amely megjelenik az emberi, gazdasági, logisztikai, iskoláztatási, felsőoktatási, infrastrukturális, egészségügyi stb. területeken, egy igen nehéz, konfliktusokkal és belső küzdelemmel járó történet" - húzta alá Benda. Mint mondja, a leépülés már most is sok területen látható.

5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről

"Egy veszprémi vezetőtől tudom, hogy pár évvel ezelőtt, amikor még esett hó télen, előfordult, hogy azért nem tudtak idős embereket kiszabadítani a hó által elzárt otthonukból, mert nem volt meg az ehhez szükséges munkaerő. De gondolhatunk akár az iskolákra is, amelyek némelyikébe alig fele annyi gyerek jár ma, mint amekkora kapacitásra eredetileg épültek, így ezek fűtése, világítása, a tantermek fenntartása is problémát okoz. Nem beszélve arról, hogy a nyugdíjba vonuló tanárok utánpótlása is akadozik, ami a szakos tanári ellátást veszélyezteti" - hozott példát a való életből a szakember. "Másfelől, ha nő az eltartottak és csökken az eltartók száma, az megterheli az egész államháztartást. Egyre magasabb adóprésbe kerülnek a dolgozók, akik aztán fogják magukat, és el fognak költözni nyugatra, ahogy az napjainkban Észtországban, Horvátországban vagy Bulgáriában is tapasztalható" - tette hozzá.

Aggasztó jövőkép

Benda József 2015-ben A szakadék szélén címmel kiadott könyvében arra hívta fel a figyelmet, hogy érdemi beavatkozás nélkül az ország elkerülhetetlenül egy demográfiai katasztrófával lesz kénytelen szembenézni. Számos releváns szakterület összesen mintegy kétszáz szakértőjével együttműködve, közösen ki is alakították javaslatukat a megoldáshoz vezető stratégiáról, amelyet a 2018-ban Jövőnk a gyermek címmel kiadott tanulmánykötetben mutattak be a nagyközönség előtt. Benda szerint a javaslatcsomag bevezetése a lehető legrövidebb időn, kilenc hónapon belül már éreztethette volna hatását a születésszámok terén, de kormányzati oldalról nem mutatkozott érdeklődés iránta. A késlekedésnek pedig egyre magasabb az ára.

Ugye 2020-ban a teljes termékenységi arányszám közel egy évtizedes emelkedés után elérte az 1,56-ot, és ha 2030-ra tovább emelkedne 1,85-re, majd ott tetőzve stabilizálódna, akkor Obádovics-Tóth előreszámítása alapján az évszázad közepén "csupán" egymillióval élne kevesebb ember Magyarországon, mint ma. Ráadásul ez nyíltan a legoptimistább forgatókönyv mind közül. "Már öt évvel ezelőtt eljuttattuk javaslatainkat a döntéshozóknak. Ha akkor bevezették volna, több tízezerrel több gyermek született volna azóta. Ezt a lehetőséget már elszalasztottuk. Kiment ugyanis az a korosztály, amely még erre vállalkozhatott volna, illetve a felmérések azt mutatták, hogy megvolt rá a szándék is. A termékenységi ráta kis mértékű növekedése is éppen annak köszönhető, hogy ez a 40 éves korosztály vállalt még egy gyermeket. Arra számítok, hogy a következő években ismét csökkenni fog a termékenységi ráta és a születésszám. A hajó elment" - mutatott rá Benda.

A világban egyenletesen csökken a férfiak spermiumszáma . A férfi terméketlenség okairól, megoldási lehetőségeiről elismert szakértővel beszélgettünk.

Hogy pontosan mire gondol a szakember az elszalasztott lehetőség kapcsán, arra szintén a Demográfiai Portréban találjuk meg a részletes választ, méghozzá Kapitány Balázs és Spéder Zsolt gyermekvállalásról szóló cikkében. A két szerző ebben leírja, hogy 2020-ban 3,5 százalékkal több gyermek született, mint 2019-ben, és általában véve az elmúlt évtized során mérsékelt születésszám-növekedésről lehetett beszélni. Mindeközben viszont erőteljesen csökkent és csökken továbbra is a gyermekvállalási korú népesség . Az 1975 körül született úgynevezett Ratkó-unokák kiöregedésével a szülőképes korú (15-49 éves) nők száma 2011 és 2020 között 167 ezerrel esett vissza, és még drasztikusabb, 253 ezres a veszteség, ha kizárólag a gyermekvállalás szempontjából optimális korban lévő, 20-39 éves korosztályt vizsgáljuk. "A női népesség korszerkezetének ismeretében az is biztosan állítható, hogy a következő években is folytatódni fog e női korcsoport létszámának a csökkenése" - fogalmaz Kapitány és Spéder, hozzátéve, hogy a keletkező hiányt csak nagyfokú bevándorlás lenne képes ellensúlyozni, de ennek aligha van realitása.

Hogyan lehetne mégis mérsékelni a népességfogyást?

A termékenységi ráta kapcsán érdemes még egy számot leírni, ez pedig a 2,1. Egy adott társadalom népessége csak abban az esetben tud hosszú távon fennmaradni, ha a teljes termékenységi arányszám tartósan eléri vagy meghaladja a 2,1-es értéket. Magyarul ez azt jelenti, hogy a nők aktív éveik alatt átlagosan legalább két-három gyermeknek adnak életet. Matematikai szempontból az átlagszámítás egy igen csalóka mutató, hiszen jelentős szabadságot enged meg a teljes halmazon belül. Ha például egy családban kilenc gyermek születik, másik három családban csupán egy-egy, egy ötödik pár pedig nem is válik egyáltalán szülővé, az átlaguk akkor is 2,4 lesz, ami tehát egy üdvös helyzetet jelent demográfiai oldalról. Mindezt egy teljes országra kivetítve máris világosan látszik, mennyire nagy szerepe van a nagycsaládoknak a népességszám fenntartásában. A Benda József és munkatársai által kidolgozott stratégiai javaslatcsomag is éppen erre alapoz.

nagycsalád, gyermekek, szülők
A nagycsaládok fontos szerepet tölthetnének be a népességfogyás mérséklésében. Fotó: Getty Images

Javaslataik három nagy témakört foglalnak magukban: egyfelől szükség lenne egy minisztérium létrehozására, amely koordinálná, rendszerbe illesztené a rendkívül összetett, szerteágazó demográfiai kihívás kezelését. Másfelől az előbbivel összhangban egy jól felépített demográfiai stratégiát kellene kialakítani, amely egy koherens lépéssorozatot tartalmaz, kiszűrve az ellentmondásos ötletelést. Végül, de nem utolsó sorban elkerülhetetlennek tartják a fizetett szülői hivatás bevezetését. Az utolsó felvetés megértéséhez azonban érdemes néhány évtizedet visszatekernünk az idő kerekén.

Átértékelődött a család

Benda szerint a napjainkat jellemző népességfogyás sokféle kiváltó tényezőre vezethető vissza, de jól látható a kapcsolata a párhuzamos történelmi folyamatokkal. Karl Marx és Friedrich Engels által 1848-ban a Kommunista Kiáltványában már megjelent a család felszámolásának, vagy legalább is háttérbe szorításának eszméje, arra alapozva, hogy a család a burzsoáziának kedvez, a proletariátus abból semmilyen előnyt nem élvez. A Szovjetunió megalakulásával ez társadalmi programmá emelkedett, és a női identitás fő elemeként nem a családanyaszerepet, hanem a gyárban való helytállást jelölte meg. Az ideológián túl persze megvoltak az éles váltás gyakorlati okai is, hiszen a háborúba küldött férfiak hiányában valahogy meg kellett oldani a hátország, a termelés működtetését. A család funkcióit tehát elkezdték kiszervezni: bölcsődék alakultak, közétkeztetési, közmosodai lehetőségeket teremtettek, hogy a háztartási munkát megkönnyítve be tudják terelni a nőket a munkahelyekre.

A volt szocialista országokban hasonló társadalmi átalakítás történt a II. világháborút követően, ugyancsak hasonló megfontolásból. Így aztán, míg az 1930-as években még 25 százalék körüli volt a nők külső munkahelyi foglalkoztatottsága itthon, addig az 1970-es évek második felében már elérte a 75 százalékot. "Ez a szocialista államokban mindenhol hasonlóképpen alakult. Nem véletlen, hogy erőteljesebb népességfogyás éppen a volt szocialista országokban észlelhető ma is. Máshol is megjelenik, de - egy CIA-felmérés szerint - a világ 20 legjobban fogyatkozó országa közül 17 volt szocialista ország" - emelte ki a szocializációkutató. "A női foglalkoztatás túlhajtása a népességfogyás egyik meghatározó eleme" - tette hozzá.

Kifejtette, egyetlen gyermek felnevelése 18 éves koráig nagyjából 27 ezer óra időbefektetést igényel a szülőktől, nagyobb részben az édesanyáktól. Összehasonlításképpen, egy 8 órás munkarend összesen 35 ezer munkaórát tesz ki 18 év leforgása alatt. Emellett érdemes megemlíteni, hogy míg korábban a gyermekek születése azt jelentette, hogy segítségként be lehetett őket vonni különböző munkákba, főként a mezőgazdasági területeken, addig ma már a gyerekek termelőként nem jöhetnek számításba, hiszen iskolába járnak legalább 16 éves korukig. Közgazdasági szempontból tehát a gyermekek nem támogatják a család anyagi boldogulását, hanem éppen ellenkezőleg, forrásokat visznek el. A nők munkába terelése és a modern társadalmakban általános tanulási kötelezettség Benda szerint együttesen jelentős időt és anyagi forrást von el a családoktól, aminek negatív hatása a konkrét számadatokon túl többszörösen jelentkezik a generációk egymást követő sorában. A gyermekektől megvont anyai gondoskodás neurológiai, pszichológiai károsodást okozva egy transzgenerációs folyamatban tovább csökkenti a gyermekvállalási késztetést.

Engedjük családot nevelni, aki szeretne

"A kormány rengeteg pénzt fordít a családokra, az elmúlt tíz évben megtöbbszörözte a családtámogatások összegét. Az irány alapvetően jó" - ismerte el a szakember, és véleménye ilyen téren egybecseng a Demográfiai Portré 7. fejezetében Makay Zsuzsanna által megfogalmazott megállapítással is, mely szerint "a magyar családtámogatási rendszer sokféle juttatással és szolgáltatással, európai viszonylatban bőkezűen támogatja a gyermeket nevelő szülőket." Benda ugyanakkor úgy látja, átgondoltabban és más formában kellene felhasználni ezeket a pénzeket, hiszen látható, hogy a születések száma érdemben a támogatások ellenére sem változott. "Miért gondolhatnánk tehát, hogy a helyzet e téren megváltozzon?"

Magyarországon a termékenységi ráta utoljára az 1960-as években közelítette meg tartósan a 2,1-es értéket. "Abban az időszakban úgy nézett ki a családszerkezet az országban, hogy egyfelől voltak gyermektelenek és egy-két gyermeket nevelő családok, másfelől létezett egy jelentős társadalmi réteg, ahol hat-nyolc vagy akár még több gyermek élt a családban. Úgy jött tehát létre ez az átlag, hogy a különböző igényeknek megfelelően a szülők annyi gyereket neveltek, amennyit szerettek volna" - hangsúlyozta Benda. Ezzel szemben ma nagyon kevés családba születik három vagy több gyermek. "Ezt látjuk a probléma legfőbb okának, egyben a megoldási lehetőségnek is. Négy évvel ezelőtt - parlamenti megbízásra - készítettünk egy reprezentatív felmérést. Kiderült, hogy ma a fiatalok 5 százaléka nem szeretne , vagy nem tud családot alapítani. Van egy szélesebb, 70 százalékos réteg, amely egyensúlyt keres a munkahelyi és családi feladatok között, és körülbelül két gyermekig ez működik is. És van egy harmadik réteg, a fiatalok 25 százaléka, akik szeretnének sok gyermeket, szeretnének csak a családjuknak élni" - tette hozzá. "Ma sokféle dolgot támogat a kormány a családok részére, de pont ezt a réteget nem segíti."

A hivatásos szülői életpályamodell célja tehát, hogy visszaadja a sok gyermekre vágyó pároknak azt, amire elengedhetetlen szükségük van a gyermekneveléshez, és amit a történelem során elvesztettek: az időt és a pénzt. "Nagyon sok közgazdaságtani számítás készült a témában, és a modell messze nem lenne akkora teher az államháztartás számára, mint amekkorát a jelenleg különböző célból kifizetett családtámogatások rónak rá. Ez egy célzott támogatás lenne és eredményes. Nem arról szól, hogy minden család kap valamekkora adókedvezményt, hanem azok kapnak egy átlagfizetést, akik világra hozzák és felnevelik a következő generáció hiányzó részét" - mutatott rá Benda. A Hivatásos Szülők program része lenne egy képzési rendszer is. A csecsemőgondozástól a háztartásvezetésen át a gazdálkodásig nagyon sokféle tananyaggal találkoznának a nagycsaládos szülők, így a program ezáltal is biztosítaná, hogy a családok egészséges és jól szocializált gyermekeket nevelhetnének fel. "Jelenleg a kormány egyensúlyozni próbál a nők iránt megmutatkozó munkaerőpiaci igények és a gyermekneveléshez szükséges munkaerő között. Ha azonban nem helyezünk nagyobb súlyt a jövő gyermekeinek megszületése irányába, akkor kérdéses a kultúránk megmaradása" - figyelmeztetett a szakértő.

A legfrissebb tartalmainkért kövess minket a Google Hírekben, Facebookon, Instagramon, Viberen vagy YouTube-on!

40 felett erre figyeljenek a nők és a férfiak

Olvasd el aktuális cikkeinket!

Orvosmeteorológia
Fronthatás: Melegfront
Maximum: +3 °C
Minimum: -3 °C

Általában erősen felhős vagy borult idő várható, majd a délután északnyugat felől vékonyodik, szakadozik, csökken a felhőzet, de a keleti megyékben akár estig felhős maradhat az ég. Délelőttig a csapadékzóna az ország nagyobb részén áthalad, addig az északkeleti harmadban még havazásra, dél felé haladva egyre inkább havas esőre, esőre lehet számítani. Délután már csak a déli és keleti megyékben valószínű gyenge intenzitású - legfeljebb vegyes, estétől akár szilárd halmazállapotú - csapadék. Az északnyugati szél főként hazánk délnyugati felén megerősödik, Sopron és a Bakony környékén akár viharos lökések is előfordulhatnak. A legmagasabb nappali hőmérséklet 0 és +6 fok között alakul. Késő estére -5 és +2 fok közé hűl le a levegő. Úgy tűnik, a keddi nap számos időjárási jelenséget felvonultat. Lesz napsütés, havas eső, széllökések és zápor is.