Trudy Meehan és Jolanta Burke, a dublini RCSI Orvosi és Egészségtudományi Egyetem pszichológusai szerint létezik egy egyszerű és egy összetett válasz is a bevezetőben említett kérdésre. Mint azt a The Conversation oldalán megjelent cikkükben írják, több tényező is befolyásolja, hogy teljesnek érezhetjük-e az életünket, akár úgy döntünk, hogy családot alapítunk, akár úgy, hogy inkább nem szeretnénk.
„Kezdjük az egyszerű válasszal – nem, nincs szükség gyerekekre ahhoz, hogy boldogok és kiteljesedettek lehessünk” – szögezi le a két szakember a cikkben. Hozzáteszik, a témában készült felmérések tanúsága szerint azok a nők is, hogy saját döntésükből nem vállaltak gyereket, erős identitással és önállósággal rendelkeznek. Egyszerűen csak nem érzik azt, hogy egy családban betöltött szerepük kellene, hogy meghatározza őket. Gyerek nélkül szabadabbnak érzik magukat, illetve jobban uralják a kontrollt saját testük, életük és jövőjük felett. Emellett a gyermektelen nők átlagosan pénzügyileg is stabilabb lábakon állnak – noha a magas szocioökonómiai státusz nem elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy valaki gyerekek nélkül is elégedett legyen az életével.
A kutatásokból az is kirajzolódott, hogy azok a párok, amelyek nem alapítanak családot, általában véve kevésbé stresszesek, egyszersmind a házasságukat is kielégítőbbnek találják. Az előbbieknél kevesebb vizsgálat folyt eddig egyedülálló és gyermektelen férfiak tapasztalatairól. Született azonban egy tanulmány, amely arra a megállapításra jutott, hogy a saját akaratukból gyermektelenül maradt férfiak többsége nem bánta meg a döntését, egyben boldog azzal, hogy több szabadsága van az életben. Csupán egy kisebb részük számolt be megbánásról, jellemzően amiatt, hogy így nem marad fenn az örökségük.
A szülői lét paradoxona
„Az összkép valamelyest árnyaltabb, ha számításba vesszük azt a döntést is, hogy valaki vállal gyermeket” – fogalmaz Meehan és Burke. Mint írják, bár a szülők minden bizonnal boldogok és kiteljesedettek lehetnek az életben, a döntésük iránti elégedettségük jellemzően az idő előrehaladtával bontakozik csak ki – illetve szintén számos olyan tényező befolyásolja azt, amelyre nincs kihatásuk.
Kezdetben például sok szülő tapasztalja azt, hogy átmenetileg romlik az életminősége, miután megszületett a gyereke. Ezt nevezik szülői paradoxonnak. Ennek oka pedig egyszerűen az, hogy egy újszülött mellett rengeteg alapvető szükséglet hiányt szenvedhet, legyen szó akár a pihenésről, egészséges táplálkozásról, vagy éppen a barátokkal való kapcsolattartásról. Mindez pedig egyenes út az elégedetlenséghez. Ezenkívül a nők még boldogtalanabbnak érezhetik magukat szülővé válva, mint a férfiak, főként azért, mert a gyermekgondozás terhe általában aránytalanul nagyobb részben nehezedik az anyákra.
Ugyanakkor a megfelelő családi és szociális támogatás, egy aktív és egyenlő terheket vállaló társ, valamint a családtámogató jogszabályi környezet sok stresszt és áldozatot levehet a nők válláról. A két pszichológus szerint ez lehet a magyarázat például arra is, hogy a felmérések szerint a norvég nők miért érzik kevésbé boldogtalannak magukat gyermekük megszületése után, hiszen Norvégiában számos családbarát intézkedés van érvényben, lehetővé téve mindkét szülő számára, hogy részt vegyen a gyereknevelésben és a karrierje se lássa ennek kárát.
„Miközben a szülői lét sokszor nehézségekkel teli, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne vezethetne el a boldogsághoz, ne okozhatna örömöket, illetve ne adhatna mélyebb értelmet az életnek. Mi több, ha valaki megtapasztalja, milyen szülőnek lenne, az megalapozhatja az úgynevezett eudaimonikus boldogságot is. Így nevezzük, ha valaki úgy érzi, van értelme az életének, ami nagyban különbözik a rövid távú boldogságtól” – mondják a szakemberek. Mind a férfiak, mind a nők átélhetik szülőként az eudaimonikus boldogságot. A nők esetében viszont ennek mértéke nagyban függ attól is, hogy a szülői feladatokat mennyiben tudják megosztani a partnerükkel.
Mi történik, ha utólag megbánjuk a döntést?
Nyilvánvalóan sok ember aggódik amiatt, hogy ha nem vállal gyermeket, utólag nem fogja-e ezt megbánni. Támpontul szolgálhat, hogy gyermektelen idősek körében végzett felmérések szerint sokuk nagyon elégedett volt az életével, egyben a mentális egészségük sem romlott. Meehan és Burke szerint a boldogság kulcsa ebben az esetben az, hogy az ember önszántából dönthet-e a gyermekvállalás kérdésében. Amennyiben úgy érezzük, a saját utunkat járjuk, akkor jellemzően el is tudjuk fogadni és boldogok lehetünk döntésünkkel.
Mi a helyzet azonban, ha a döntés nem a saját kezünkben van? Például ha valaki szeretne gyermeket, de nem jön össze? Lehet még ettől boldog? A dublini kutatók egy idén tavasszal megjelent tanulmányukban erre keresték a választ. A gyermektelenség hatásait vizsgálták 161 brit nőnél a 25-75 év közötti korosztályból, akiknek különböző okokból nem lehetett gyerekük, hiába vágytak rá. Habár 12 százalékuk arról számolt be, hogy céltalannak érzi az életét, közben a skála túlsó végén szereplő 24 százalékuk mentális egészsége kiváló volt. „Érdekes módon a gyermekvállalásért folytatott küzdelem egyeseknél poszttraumás fejlődést hozott. Így nevezzük a traumatikus események után bekövetkező pozitív pszichológiai változásokat” – mutat rá a két pszichológus. Kifejtik, vannak, akik képesek az új lehetőségekre koncentrálni, megtalálva céljaikat a szülői léten kívül, ami érzelmi jóllétüket is elősegíti.
Olyan férfiak körében is készültek kutatások, akik meddőségi problémák következtében nem tudtak családot alapítani. Az eredmények alapján sokukat szomorúsággal töltött el a gyermektelenségük, noha ez enyhült a kor előrehaladtával. Hasonlóképpen azonban a nőkhöz, a férfiak esetében is sokat számít, hogy képesek újraértelmezni az identitásukat és a társadalomban betöltött szerepüket anélkül, hogy apává válnának. Ez segíthet, hogy értelmet találjanak az életüknek, ezáltal elégedettek legyenek azzal.
Legjobban: