11.) Helyes lenne-e, ha törvényileg engedélyeznék az eutanáziát a halálos betegségek végstádiumában?
Ellenzők: nem, mert először is mi az, hogy "végstádium"; másodszor mi az, hogy "halálos betegség". A szószólók nem is használják ezeket a szavakat, helyette azt mondják, "reménytelen betegség", "gyógyíthatatlan betegség", "reménytelen körülmények", "értelmetlen élet". A "reménytelen körülmények" kifejezés jelenleg elfogadott meghatározása: "azok a viszonyok, amelyek magukba foglalják a halálos betegségeket, az elviselhetetlen testi és lelki szenvedést, a testi és lelki képességek súlyos hanyatlását; a reménytelen körülmények között élők életének minősége elviselhetetlenné vált az egyén számára". Az ellenzők szerint ilyen körülmények között a beteg kérése alapján végrehajtott eutanázia egyenlő az öngyilkossággal. A szószólók első érve az, hogy ha az ellenzők szerint is jogos az öngyilkosság, akkor hol itt a probléma? Majd komolyra fordítják a szót és közlik, hogy szerintük bizonyos életkor és pontosan meghatározott állapotok - természetesen az idézett meghatározásnál pontosabban definiált - esetén még orvos bevonása sem kellene ahhoz, hogy jogosnak véleményezzék az eutanáziát.
12.) És mi lenne, ha a törvény úgy rendelkezne, hogy a páciens - és kizárólag a páciens, nem pedig a hozzátartozók vagy barátok - kérésére kötelező lenne végrehajtani az eutanáziát?
Az ellenzők és a támogatók szerint sem lenne helyes, mert mi van akkor, ha a beteg téved, vagy szellemi képességei nem teszik lehetővé, hogy a helyes döntést hozza az eutanázia kérésekor? Ugyanakkor mindeddig többé-kevésbé tisztázatlanok azok a kérdések is, hogy egyáltalán ki kérhet eutanáziát, kinek kérheti, valamint kinek a tiszte legyen a jó halál engedélyezése.
13.) Lehet-e valaha az eutanáziából finanszírozott egészségügyi szolgáltatás?
Az ellenzők szerint "sajnos meglehet, hogy mai financiális alapberendezkedéssel megvert világban, egy gyászos napon arra ébredünk, hogy az eutanázia a betegbiztosító társaságok tételei között szerepel". Majd így folytatják: "na de melyik betegbiztosítók, az állami-, vagy a magántársaságok? "Mindenki egyetért abban, hogy nagyon veszélyes szituáció alakulhat ki, mivel elképzelhető, hogy a doktoroknak és az államnak is jobban megéri a jó halál, mint drága eljárásokkal enyhíteni a beteg szenvedéseit. A valós élet egyébként jól demonstrálja a választ; az amerikai Oregon államban elfogadott híres "16-os intézkedés" lehetővé teszi az asszisztált öngyilkosságot, de csakis extra szolgáltatásként - azaz az állami költségvetésből nem finanszírozható, ráadásul külön kell érte fizetni. A 16-os intézkedés elfogadása óta nem kellet megváltoztatni sem az állam, sem a biztosítótársaságok egészségügyi tarifáit és -költségvetését.
14.) Ugye senkit sem lehet eutanáziára kényszeríteni?
A fizikai kényszerítés - természetesen - teljességgel elfogadhatatlan, és persze maga a kényszerítés is, de a depressziós, függőségben élő embereken gyakorolt lelki és érzelmi kényszer gyakorlatilag követhetetlen. Néha még a legfinomabb gesztus is a sírba taszíthat valakit, mit szóljunk hát ahhoz az otromba képeslapküldő akcióhoz, amelyet valaki 1991-ben a Hemlock társaság nevében küldött ki végstádiumban szenvedő betegeknek. A társaság éppen abban az időben tartotta eutanáziával foglalkozó kongresszusát. A lap szövege így hangzott: "Búcsúzunk Tőled, hiszen nemsokára itt hagysz minket". Az eutanázia támogatói és ellenzői azóta is egymást vádolják az akció szervezésével.
15.) Ha a halál biztosan elkerülhetetlen, akkor sincs joga senkinek sem öngyilkosságot elkövetni?
Az ellenzők szerint az ebben a helyzetben elkövetett öngyilkosság semmiben sem különbözik a teljesen egészséges emberek öngyilkosságától. Szerintük a nyomasztó körülmények, családi konfliktusok, az elhagyatottság érzése, és más öngyilkossághoz vezető állapotok súlya pontosan egyenlők azokkal a körülményekkel, amelyek mondjuk egy gyógyíthatatlan betegség esetén jelentkezhetnek. A szószólók szerint nem így van, mert az alapvető különbség az, hogy egészséges emberek - akár környezeti, akár pszichikai - körülményein lehet segíteni, de a gyógyíthatatlan betegségek megoldhatatlanok.
16.) Előfordulhat-e olyan eset, amikor az eutanázia a fájdalom mérséklésének vagy megszüntetésének egyetlen eszköze?
Az ellenzők szerint mindenkinek - még a gyógyíthatatlan és életet veszélyeztető betegségben szenvedőknek is - joga van a megfelelő fájdalomcsillapításhoz. Érvelésüket azzal folytatják, hogy nagy nemzetközi felmérések szerint világszerte elégtelenek a fájdalomcsillapítási módszerek. Szerintük ezen a helyzeten nem az eutanázia segít, hanem a jobb egészségügyi képzés.
Én magam most sem akarok véleményt nyilvánítani, és az általam alkalmazott fájdalomcsillapító módszereket sem kívánom jellemezni, de nem állhatom meg, hogy ne említsem meg saját praxisomból T. P. esetét. Szegény hölgyet hatvanegynéhány éves korában operálták meg emlőrákkal. Jó ideig tünetmentes volt, majd 71 éves korában nyirokcsomó-, csont- és tüdőáttétei jelentkeztek. Folyamatosan jajgatott a fájdalomtól, ugyanakkor több gyógyszerrel szemben mutatott túlérzékenysége miatt számos fájdalomcsillapítási lehetőség szóba sem jött. A következő lépésként alkalmazott kábító hatású fájdalomcsillapító szerek súlyos mellékhatásokat okoztak (állandó szédülés, hányás és folyamatos rossz közérzet). T. P. esetében a lehetőségek teljesen beszűkült palettáján nem találtunk megfelelő fájdalomcsillapító módszert.
17.) Ellentétben áll-e az eutanázia a vallással?
Nem. A tulajdonképpeni helyes válasz az lenne, hogy vallása válogatja, de valójában az a helyzet, hogy az eutanázia ellenzői és támogatói is megpróbálják elkerülni a vallással összefüggő érvelést.
18.) Kik támogatják, és kik ellenzik leginkább az eutanáziát?
Száraz tényként közlöm, hogy a statisztikák szerint általában a mérsékeltebb, és a szakmai szervezetek és egyének találhatók a támogatók között, míg az ellenzők főként jobboldali vagy vallásos felhangokat megütő társulások és emberek közül kerülnek ki. Azt is száraz tényként szeretném közölni, hogy a felmérések szerint az ellenzők jobban szeretik hallatni hangjukat, mivel a felmérések szerint több ilyen szervezet létezik, több rendezvényt tartanak és több médiában, több alkalommal és harsányabban jelentetik meg véleményüket, mint a támogatók.
19.) Az öngyilkosság nem törvényellenes cselekmény; a kérdés az, hogy akkor miért törvényellenes az öngyilkossághoz nyújtott segítség?
Amikor a világ számos országában megszűnt az a joggyakorlat, amely az öngyilkosságot büntetendő cselekménynek tartotta, akkor a jogtudorok siettek mindenki számára nyilvánvalóvá tenni, hogy a lépés nem egyenlő az öngyilkosság engedélyezésével. Sőt, éppenséggel az öngyilkosságok megelőzésére irányul, mivel így az emberek szabadabban kereshetnek segítséget problémáikra, mint addig, amíg az öngyilkosságnak még a gondolata is büntetendő volt.
Az ellenzők szerint az eutanázia esetében a helyzet alapvetően más, mert itt éppen arról van szó, hogy az emberek az engedélyezéssel sebezhetőbbek lennének, mint most, amikor törvény tiltja a jó halált. A szószólók szerint ez nem igaz, mert a tiltás pontosan életüknek abban az időszakában teszi őket még sebezhetőbbekké, amikor egyéb problémáik miatt amúgy is bárki másnál kiszolgáltatottabbak.
20.) Hol törvényes az eutanázia?
Bármelyik tábortól kérdezzük, erre a látszólag érzelemmentesen megválaszolható kérdésre is indulatos válaszokat - helyesebben indulatosan kommentált tényközléseket - kapunk. Jelenleg az Egyesült Államok Oregon államában lehetséges halált okozó gyógyszerek felírása a beteg kérése alapján. Hollandiában engedélyezték magát az eutanáziát is. Ebben az országban egyébként közismerten széles körben elterjedt a jó halál gyakorlata már jóval az engedélyezés előtt is, de évekre visszamenőleg senkit sem büntettek meg eutanázia végrehajtása miatt. Észak-Ausztráliában 1995-ben elfogadták az eutanáziát, a törvény 1996-ban lépett életbe, hogy 1997-ben az újonnan megválasztott parlament visszavonja.
Ennyit a jó halálról. Természetesen a tárgyalt kérdésekkel képtelenség áttekinteni az egész kérdéskört. Le kell szögeznem azt is, hogy lehetetlen lett volna kimerítő választ adni minden pontra, illetve az összes érvet felhozni a kérdésekre adott válaszok mellett. Engem, mint orvost még sok más is érdekelne. Például: ha elfogadnák az eutanáziát, akkor nekem kötelező lenne-e felajánlani azt; más egészségügyi eljárásokhoz hasonlóan ecsetelnem kellene-e a betegem számára az előnyeit és hátrányait? Én magam kötelezhető lennék-e az eutanázia végrehajtására, és ha igen, akkor hogyan? Beiktatják a Hippokratészi Eskübe? Na és hogyan tovább?
Kötelező lenne nekem is letenni az új esküt? Ha nem tenném le, elveszteném a praktizálási jogomat? És egyáltalán: miért mindenkinek az orvosok jutnak eszébe akkor, amikor eutanáziáról van szó - azaz miért gondolja azt mindenki, hogy orvosoknak kell végrehajtani az eutanáziát, és ha mégsem nekik, akkor kiknek? Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban semmilyen utalást sem találtam a kérdés internetes irodalmában, és ez számomra egyfajta lehangoló evidenciát sugall.
A kérdés magyar nyelvű internetes irodalma meglehetősen bőséges; legegyszerűbben a következő link használatával juthatunk a listához: Eutanázia találatok az Altavizslán Kérdések és válaszok az eutanáziáról 1.
Legjobban: