A csecsemők minden előzmény nélküli, váratlanul – többnyire álmukban – bekövetkező halálát tulajdonítják a hirtelen csecsemőhalál szindrómának, amely leggyakrabban a 2-4 hónap közötti babák körében fordul elő. A bölcsőhalál okát évtizedek óta kutatják, és eddig számos kockázati tényezőt sikerült azonosítani. Ezek közé tartozik, ha a kismama a várandóssága alatt dohányzik, ha a baba koraszülöttként jön a világra, vagy ha a családban előfordult már bölcsőhalál.
A legújabb erre irányuló kutatás során hetven olyan csecsemő agytörzsét vizsgálták meg, akik bölcsőhalál következtében vesztették életüket. Azt találták, hogy az ő esetükben megváltozott a szerotonin 2A/C receptor szintje a kontrollcsoportot képező halálesetekben kimutathatóhoz képest. Tehát egyes csecsemőket egy biológiai rendellenesség bizonyos körülmények között sebezhetőbbé teszi – írja a MedicalXpress.
Három tényezője van
A kutatók szerint hirtelen csecsemőhalál szindróma akkor következik be, ha három dolog együttesen van jelen:
- a gyermek az első évben a kardiorespiratorikus fejlődés kritikus időszakában van (ez az oxigén szállításával van összefüggésben);
- a gyermek külső stresszorral szembesül, mint például az arccal lefelé fordított alvási pozíció vagy az ágy megosztása egy felnőttel;
- harmadszor pedig, hogy a gyermek olyan biológiai rendellenességgel rendelkezik, amely érzékennyé teszi őt az alvás közbeni légzési kihívásokkal szemben.
Sok még a nyitott kérdés
Sok munka van még hátra annak meghatározásában, hogy a 2A/C receptorban lévő rendellenességek milyen következményekkel járnak a szerotonin- és nemszerotonin-receptorok nagyobb hálózatának összefüggésében, amelyek kihívás esetén védik a szív- és légzésszabályozás létfontosságú funkcióit. Jelenleg nem áll rendelkezésre eszköz ennek a biológiai rendellenességnek a kimutatására, ezért a biztonságos alvási gyakorlatok betartása továbbra is kritikus fontosságú – fogalmazott a kutatás vezetője, Robin Haynes.
Legjobban: