Számos olyan kutatást készítettek már a tudósok, amelyek azt vizsgálták, vajon mi alapján vonzódnak a férfiak a nőkhöz. A legtöbb tanulmány középpontjában azonban a hormonális és a termékenységi szempont állt, szemben a mostani, az Institut des Sciences de l'Evolution de Montpellier (Isem, CNRS) francia kutatócsoport által készített vizsgálattal, amely az arcvonások hasonlóságának szerepét kutatta.
A vizsgálatok során két különálló, de egymást kölcsönösen nem kizáró hipotézist teszteltek: a homogámiát és a "bizonytalan apaság" elméletét. A homogámia elmélete azon a megfigyelésen alapszik, hogy sok állatfaj egyede választ saját magához hasonló párt , vagyis hasonló genetikai állományú egyedet. A bizonytalan apaság elmélete szerint az egyedek maguktól eltérő külsejű párt választanak. Az evolúciós elméletek szerint ugyanis az állatvilágban a hímek, de az embereknél a férfiak esetében is igaz lehet, hogy nem "fecsérelnek" energiát más hímek utódainak a felnevelésére, vagyis olyan párt választanak, akiktől különböznek: például, ha az apa barna szemű, barna hajú, akkor kék szemű, szőke anyát választ az utódoknak. Így biztos, hogy a saját vonásaikat felismerhetik a leszármazottaikban is.
A kutatásba 100 férfit vontak be, akiket arra kértek, hogy válasszák ki a képeken látható női arcok közül azokat, akiket vonzónak találnak. Ezután egy újabb csoportot kértek fel ugyanerre a tesztre, de nekik olyan képeket mutattak, amelyeket számítógépes programmal manipuláltak. Az eredményekből kiderült, hogy a férfiak 37 százalékban a hozzájuk hasonló arcvonású nőket választották, a második kísérletben pedig azokat a képeket tartották a legvonzóbbaknak, amelyeket úgy módosították, hogy a legjobban hasonlítson saját arcvonásaikhoz.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kutatók ezután olyan házasok arcképeit is megvizsgálták a fenti szempontok alapján, akiknek már legalább egy gyermekük született. Az eredmények ebben a vizsgálatban is hasonlóak voltak, a véletlenszerűen kiválasztott párok esetében is megfigyelhető volt a hasonlóság.
A tanulmány a PLoS One oldalain jelent meg.
Legjobban: