Ha az online játékok egyszerűen és törvényszerűen kihoznák minden gyerekből az agressziót, akkor ezrével történnének az iskolai lövöldözések – a dolog azonban nem ennyire fekete-fehér. Minél kisebb a gyerek, annál hajlamosabb arra, hogy utánozza, amit lát, az idősebb gyerekeknél viszont már inkább a stressz-szint csökkentésében és a szorongásoldásban játszanak fontos szerepet az ilyen szabadidős tevékenységek. A napi néhány óra játék tehát akár egy vény nélkül kapható testi-lelki fájdalomcsillapítóként is hathat, annak minden előnyével és hátrányával (például a függőség kialakulásának veszélyével) együtt – mondta el dr. Tóth Dániel pszichológus, a digitális nevelés szakértője az RTL Reggeli című műsorában.
„A digitális nevelés a szülővel kezdődik”
Fontos kiemelni, hogy a videójátékoknak a lehetséges negatív következmények mellett számos pozitív hatása is van. Nem véletlenül vonzza annyira a gyerekeket ez a világ, hiszen nagyon sok készségüket is fejleszti. „Ahogy a legrosszabbat elő tudja hozni belőlünk, úgy a legjobbat is” – mutatott rá a pszichológus. A legtöbb probléma a szakember szerint a szülői és a felhasználói tudatosság hiányából fakad, vagyis abból, hogy a fiatalok sokszor magukra maradnak a digitális élményekkel, korlátok és támasz nélkül. Éppen ezért fontos tudatosítani magunkban, hogy a digitális nevelés mindig szülővel, az ő szokásainak felülvizsgálásával kezdődik.
Egyre mélyül a technológiai szakadék a fiatalabb és az idősebb generációk között. Míg az idősebbeknek külön létezett online és offline tér, a fiatalabb korosztály számára ez már összemosódik, ezért nem könnyű kordában tartani a kütyüzést.
Mennyi játék fér bele?
Mivel minden gyerek, család és élethelyzet más, nem könnyű számszerűsíteni, hogy napi szinten mennyi videójátékozás és internetezés számít még elfogadhatónak. Ezért a szakértő azt javasolta, hogy ne is az óraszámra, inkább az egyensúlyra figyeljünk.
„Az a fontos, hogy meglegyen az alvás, meglegyen a mozgás, meglegyenek a barátok. Van olyan gyerek, akinek lehet, hogy belefér akár 3-4 óra játék is, és mellette mégis rendben van. De lehet olyan gyerek is, akinek ugyan csak napi 1 órát engednek, de ha ezzel kel, ezzel fekszik, és egész nap azon remeg, hogy mikor lehet már (játszani), és ha nem tud játszani, akkor hiánytüneteket produkál, akkor ez az 1 óra problémásabb, mint a másik gyereknél a 3-4” – magyarázta.
Fel kell készíteni őket a „digitális dzsungelre”
A szakember szerint nem kivitelezhető, hogy teljesen kiiktassuk, illetve kihagyjuk a gyerek életében a digitális világot. A korai években még valóban fontos, hogy törekedjünk képernyőmentességre, de később már muszáj felkészíteni a gyerekeket a „digitális dzsungelre”, és kísérni is benne őket.
A legfontosabb eszköze a szülőnek ilyenkor a megértés és a nyílt kommunikáció, ezzel ugyanis át lehet hidalni a generációs szakadékot. „Amíg a szülő úgy áll hozzá, hogy »ez hülyeség, hagyd már abba«, addig a gyereknek nagyon nehéz megnyílni és elmondani, hogy »de ez nekem ezért jó, nekem ez ezt adja«” – fogalmazott dr. Tóth Dániel.