Bár egyáltalán nem újkeletű jelenség, a tudatos gyermektelenségre a szociológusok és demográfusok csak a 20. század végétől kezdtek el egyre nagyobb figyelmet fordítani. Mára a felmérések szerint a gyermektelen életmódot preferálók aránya a nyugati országokban 10 százalék körül mozog, míg idehaza nagyjából 5 százalék alatt van. A tudatosan gyermekteleneket - akár csak gyermeket vállalókat - többféle motiváció is hajthatja: van, akinek soha nem fordult meg a fejében a gyerekvállalás, van, aki nem szeretné, ha egy gyerek átrendezné addigi életét, mások a terhesség fizikai következményeitől félnek, és vannak olyanok is, akik ökológiai megfontolásból nem szeretnének a már egyébként is túlnépesedett Földre plusz egy gyereket szülni.
Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy minden döntés mögött egy egyéni történet húzódik. Ezekről a történetekről kérdezett a Vice újságírója olyan nőket és férfiakat, akik a tudatos gyermektelenség mellett tették le a voksukat. Ezekből szemezgettünk.
Kimya, 40 éves
A 40 éves Kimya úgy érzi, hogy a társadalom előszeretettel idealizálja a szülőséget és a gyermekvállalást, mintha a szülővé válásban minden álomszerű és tökéletes lenne. Véleménye szerint azonban a valóságról is beszélni kellenne: a szülés közben felmerülő komplikációkról, a beteg magzatokról és gyerekekről, a boldogtalan szülőkről és számos más nehézségről.
"Számomra a gyermektelen élet a helyes döntés. Egyszerűen nincs okom másképp érezni, nincsenek ellenérvek. Persze mindig vannak, akik próbálnak meggyőzni arról, hogy rosszul döntöttem" - magyarázza majd hozzáteszi, hogy ma már tudja jól, hogy a saját életét nem mások véleményéhez kell igazítania.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Gabriel, 29 éves
"Mikor valaki megtudja, hogy nem akarok gyereket, jönnek a kötelező értetlenkedő kérdések: 'De hát nem akarsz hátrahagyni magadból valamit a világon?' vagy 'Nem akarod továbbvinni a családod vérvonalát?' Mit felelek ezekre a kérdésekre? Nem, nem akarom" - magyarázza a 29 éves Gabriel. A férfi számára önzőnek és arrogánsnak tűnik a gondolat, hogy mindenféleképpen egy másik ember létrehozásával hagyjon maga után nyomot a világban.
A férfi úgy gondolja, hogy teljesen normális, ha valaki azt érzi, hogy neki nem való gyerek. Mint mondja, ettől még senki nem lesz kevésbé értékes ember.
Emily, 27 éves
A 27 éves Emily fejében soha nem fordult meg a gyerekvállalás gondolata. Sőt, valójában már gyerekkorától kezdve félt a terhességtől és a szüléstől. "Később rájöttem, hogy a barátaimmal ellentétben bennem nincs anyai ösztön". Mint mondja, a jövőképében soha nem szerepelt gyerek.
"A környezetem mindig mondogatta, hogy majd megváltozik a gondolkodásom, de ez nem történt meg. Az pedig igen kellemetlen szituációkat tud szülni, amikor az emberek erről a témáról kérdezősködnek és automatikusan azt feltételezik, hogy csak mert nő vagyok, biztosan gyerekre is vágyom" - magyarázza a nő, majd hozzáteszi, előfordult már, hogy teljesen idegeneknek kellett magyarázkodnia, miért is nem akar szülni.
Arun, 44 éves
Arun 38 éves volt, amikor megismerkedett akkor 35 éves feleségével. A megismerkedésük után kapcsolatuk folyamatosan erősödött és komolyodott, a gyerekvállalás azonban nem került napirendre. A férfi azt is elárulja, hogy az évek során néhány mentális problémával is meg kellett küzdenie, amikor pedig a depresszió maga alá gyűrte, abban sem volt biztos, hogy férjként képes lesz-e helytállni, nemhogy még az apaságról gondolkozzon.
Jaime, 33 éves
Jaime-nek nem volt boldog a gyerekkora. Édesanyja mentális problémákkal küzdött, orvosi segítség nélkül, édesapja pedig csak ritkán volt jelen az életükben. Neki kellett a szülei helyébe lépnie, és felnevelenie öccsét. Mint mondja, rendkívül nehéz időszak volt.
Jaime azt vallja, hogy senki nem lesz jobb vagy érettebb másoknál csak azért mert gyereke van. Számára a tudatos gyermektelenség nem önzés, vagy felelőtlenség, hanem egy ugyanolyan teljes értékű dönés, mint a gyermekvállalás.
Ez is érdekelhet
Forrás: vice.com
