A szerelem egyike a legintenzívebb emberi érzelmeknek, és ez az érzés az, amelyre a legtöbb ember a leginkább vágyik. Tudjuk, hogy a szerelem nevében az emberek hazudtak, csaltak, loptak, és még öltek is. Ennek ellenére senki sincs, aki pontosan tudná, valójában, mi is ez az érzelem. A szerelmet nagyon sokan próbálták megérteni, így költők, filozófusok, írók és pszichológusok, de gyakorlatilag mindenki más is. Ez az érzelem legalább olyan nehezen megfogható, mint amilyen központi szerepet játszik csaknem mindannyiunk életében.
Sokan és sokszor igyekeztek meghatározni, definícióba sűríteni a szerelem fogalmát, tudományosan megmagyarázni, vagy inkább misztifikálni. Így a szerelem attól kezdve, hogy "átkozott gyötrelem" , "átmeneti elmezavar", "két lélek egymásra találása" - már volt annyi minden, mégsem érezzük, hogy valamelyik meghatározás kifejezné azt az érzést.
Szeretet vagy szerelem
A szerelem több, mint erős szeretet. Mindannyian ismerünk embereket, akiket nagyon szeretünk, de nem vagyunk szerelmesek beléjük, és néhányan szenvedélyes szerelmet élnek át olyan személyek iránt, akiket nem különösebben szeretnek. A kutatások megerősítik ezeket a mindennapi megfigyeléseket. A romantikus szerelem egyik kutatója, Rubin rámutatott, hogy a szeretet és szerelem közös alapokkal rendelkezik: mindkettő bizonyos attitűd (=érzelmi viszonyulás), mellyel egy másik személy felé fordulunk, s mindkettő az egyénen belüli érzelmek, gondolatok láthatatlan csomagjából áll. Mindenesetre a szerelem tartalma nem azonos a szeretettel. A szerelem három összetevőből áll: vonzódás, gondoskodás és intimitás.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A "vonzódás" azt a hatalmas vágyat jelenti, amely arra irányul, hogy a másik közelében legyünk, fizikai kapcsolatba lépjünk, értékeljenek minket, törődjenek velünk ("Nehezen tudnék meglenni nélküle"). A "gondoskodás" az a hajlandóság, hogy feláldozzuk magunkat a másikért ("Mindent megtennék érte"). Az "intimitás" két egyén egyesülése és szoros kapcsolata. Ami a szeretetet megkülönbözteti a szerelemtől Rubin szerint, az a másik megbecsülésének igénye. Vagyis akkor szeretünk valakit, ha úgy gondoljuk, hogy az intellektuálisan és morálisan jó, és érdemes a szeretetünkre. Empirikus kutatások során Rubin felállított egy skálát, amely szerint meg lehet mérni a szerelem és szeretet erősségét, és ez elmélete támaszául is szolgál.
Szenvedélyes vagy társas szerelem
Több társadalomkutató megkísérelte, hogy megkülönböztessen kétféle szerelmet. A szenvedélyszerelem erőteljes érzelmi állapot, amelynek során intenzív vágyat érzünk a másikkal történő egyesülésre, amelyben gyengédség és szexuális érzések, feldobottság és fájdalom együtt létezik az érzések kuszaságában. Ezzel szemben a társszerelem az iránt érzett ragaszkodás, akivel életünk erősen összefonódott. Jellemzői a bizalom, a törődés, a partner hibáival és egyéniségével szembeni tolerancia, valamint a heves, szenvedélyes érzelmek helyett, a melegség és a ragaszkodás érzése. A kölcsönös függőség és az erős érzelmek hőfoka valójában nő a kapcsolat időtartamának növekedtével. Ez abból látható, hogy a tartós partnerek a magány és az egymás utáni vágy intenzív érzését élik át, ha rövid időre elválnak, vagy látható abból az érzelmi rombolásból, amelyet a partner elvesztése okoz. A kutatásokban sok fiatal azt állította, hogy ha a romantikus szerelem eltűnik a házasságból, akkor véget kell annak vetni. Azok a fiatalok, akik szerelmen csak annak a szenvedélyes változatát értik, valószínűleg csalódni fognak. A legsikeresebb hosszú távú kapcsolatok a társszerelem "elemeit" hangsúlyozzák, és mind az elmélet, mint a tapasztalat is azt jelzik, hogy a szenvedélyes szerelmet jellemző intenzív érzelmek valószínűleg nem maradnak fenn. A tanulság minden valószínűség szerint az: hogy a szenvedélyszerelem talán óriási élményt jelent kezdetben, de a hosszú ideig tartó, jó házastársi kapcsolat fenntartó erői kevésbé izgalmasak, több munkát igényelnek, és több közük van az egyenlőséghez, mint a szenvedélyhez.
Úgy tartják, hogy a szenvedélyes szerelem hatalmas emóció, mely lehet áldottan pozitív (ha az érzés viszonzott), és reménytelenül negatív (ha a szerelemre nem jön válasz). A társas szerelem viszont olyan partnerek között jön létre, akik képesek kölcsönösen megerősíteni a másik intim szokásait. Habár az emberek többsége szeretné a szenvedélyes szerelem gyönyöreit a társas szerelem biztonságával egyesíteni egyetlen kapcsolatban, úgy tűnik, ez lehetetlen vállalkozás.
"Szerelmi háromszög"
A szerelemnek további osztályozásai is léteznek. Sternberg azt állítja, hogy a szerelemnek három fő komponense létezik: az intimitás, a szenvedély és az elkötelezettség. Az intimitás az érzelmi összetevő, amely a közelséget és az érzések kölcsönösségét jelenti. A szenvedély (a motivációs összetevő) a szexuális vonzalmat és a "szerelmesség" romantikus érzését ragadja meg. Az elkötelezettség azt jelenti, hogy döntést hozzunk arról, hogy a jelenlegi partnerünkkel maradunk, és ezt a fajta kapcsolatot részesítjük előnyben a többi más lehetséges partnerrel szemben. Mikor mindhárom elem egyensúlyban van, a szerelem legkiegyensúlyozottabb faj-tájáról - "beteljesült szerelemről" - beszélünk. Sternberg szerint ez szinte soha nem jön létre. Általában az emberek egy vagy két elemet "emelnek ki", és eszerint a következő "szerelem-típusokat" írhatjuk le. "Vak szerelemről" beszélhetünk, ha magas a szenvedély és elköteleződés szintje a kapcsolatban, de az intimitás alacsony. "Társszerelemről" magas intimitás- és elkötelezettségszint, és alacsony szenvedély mellett beszélhetünk. "Üres a szerelem" ha magas ugyan az elkötelezettség, de az intimitás és szenvedély hiányzik.
A "romantikus szerelemben" megvan ugyan a magas intimitás és szenvedély, de nélkülözi az elköteleződést. A "fellobbanó szerelemben" pedig csak szenvedéllyel találkozunk, mert hiányzik az intimitás és elköteleződés. Egy szerelem típus a "szeretet" is, ha magas intimitás alacsony szenvedéllyel és elköteleződéssel jár. Természetesen, ha pedig egyik elem sincs jelen, nincsen szerelem sem.
Sternberg úgy gondolja, hogy egy adott szerelemben a szerelem összetevői különböző szakaszokon mennek keresztül. Például egy hosszú távú kapcsolatnál a szenvedély foka - miután elérte csúcspontját - lefelé megy, de az intimitás foka felfelé halad. És a két fél nem mindig ugyanazt az elemet helyezi előtérbe. Az egyik mondjuk főleg szenvedélyt keres, míg a másik intimitást. A sikeres kapcsolat érdekében a partnereknek össze kell hangolni különböző igényeiket.
Kapcsolati minta
Egy másik pszichológiai nézőpont szerint a kötődés tekinthető a szeretet-szerelem alapjának. Vagyis a felnőttek szerelmi stílusa azt a háromfajta kötődést tükrözi, amelyet a csecsemők mutathatnak gondozóikkal szemben. Ha anyjától elválasztják, a biztosan kötődő gyerek azonnal kapcsolatot keres vele, amint az visszatér, a bizonytalanul kötődő feltűnően kerüli a vele való kapcsolatot, az ambivalens gyerek pedig ellenáll neki.
A felnőttek romantikus kapcsolatai is hasonló mintát mutatnak. A biztonságosan kötődni képes személy viszonylag könnyen teremt szoros kapcsolatot másokkal, szívesen megbízik másokban és szereti, ha bíznak benne. Nem aggódik amiatt, hogy elhagyják, vagy hogy valaki túlságosan közel kerül hozzá. A bizonytalanul kötődő egy kicsit kényelmetlenül érzi magát szoros kapcsolatokban. Nem szívesen bízik meg teljesen másokban, nem szeret másoktól függeni. Idegesíti, ha valaki túl közel kerül hozzá, és sokszor az is, amikor a szerelmi partnerek intimebb viszonyt akarnak, mint amilyen neki jól esik. Az ambivalensen kötődő szerint mások vonakodnak közel kerülni hozzá. Sokszor nyugtalan amiatt, hogy a partnere nem szereti igazán, vagy hogy nem akar vele maradni. Szeretne teljesen "elmerülni" a másikban, de ez a vágya sokszor elijeszti az embereket.
A szeretet művészete
"A mi kultúránkban hiába a mélységes vágy a szeretetre, szinte minden mást fontosabbnak tekintünk a szeretetnél: sikert, tekintélyt, pénzt, hatalmat - szinte minden energiánk arra használódik el, hogy megtanuljuk elérni ezeket a célokat, arra pedig szinte semmi, hogy megtanuljuk a szeretet művészetét." Erich Fromm szerint: a szeretet magatartás, a jellem beállítottsága, amely meghatározza az illető személy viszonyulását, nem a szeretet egy bizonyos "tárgyához", hanem a világ egészéhez.
Ha a szeretet művészet, akkor tudást és erőfeszítést igényel. Nem csupán egy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, nem olyasmi, amibe, ha szerencsés az ember, belesik. Ha tisztába jövünk vele, hogy szeretni művészet, és szenvedélyes akarással meg akarjuk tanulni, rá fogunk jönni, hogy ez a haszon mindennél nagyobb: a szeretet a léleknek válik hasznára. Hiszen "szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon" (Goethe).
"A szerelem belefeledkezés a másik emberbe: Mélyről fakadó vágy arra, hogy a szeretett személlyel együtt legyünk. Tökéletlennek érezzük magunkat, ha nélküle vagyunk. Gyakran gondolunk a szeretett személyre függetlenül attól, hogy vele vagyunk vagy nélküle. Az elválás gyakran valódi kétségbeesést okoz, de előfordulhat az is, hogy fájdalmasan előrevetítjük az újra találkozást. Úgy képzeljük, hogy a találkozás eufóriás extázist vagy belső békét és kielégülést hoz." (Pope)
Ez is érdekelhet
Forrás: Fromm, E. (1993): A szeretet művészete. Budapest: Háttér Kiadó Sternberg, R. J., Grajek, S (1989).: A szeretet természetrajza. In: Barkóczi I., Séra L. (szerk.) Érzelmek és érzelemelméletek. Szöveggyűjtemény. II. kötet. Budapest: Tankönyvkiadó.
