A válások számának megugrásával egyre több a mozaikcsalád – ma már minden negyedik család ilyen. Ezek igazán jól működhetnek, sőt, többet is adhatnak a benne élőknek, mint egy rossz hangulatú, a végsőkig erőltetett házasság. Nyilván nem egyszerű beilleszkedni egy már összeszokott családi kapcsolatrendszerbe, de rengetegen jól csinálják.
Empátia, türelem és sok szeretet
„Sosem okozott nehézséget, hogy megtaláljam a közös hangot a férjem első házasságából született fiával. Mindig is jól kijöttünk, mert nagyon szerethető kisgyerek volt, fiatal felnőttként most is az. Ráadásul az édesanyjával is jóban vagyok, amíg Áron kicsi volt, többször én egyeztettem vele a kapcsolattartást” – mondta el honlapunknak Andrea, aki férjével három közös gyereket nevel, házasságukba pedig mindketten egy-egy saját gyermekkel érkeztek. Bár tartósan sosem éltek együtt valamennyien, szinte mindig jelen volt az életükben valamelyikük nagy gyereke is. Elmondása szerint korábban sem okozott gondot beosztani, ki hol legyen például az ünnepekkor: „Áron – a szülők egyezsége alapján – egyik évben a szentestét és a karácsonyt töltötte nálunk, másik évben a szilveszteri időszakot. Nem volt ebből konfliktus.” Szerinte csak empátiával, türelemmel és megértéssel lehet konfliktusmentes és harmonikus egy ilyen család, az elvált szülők gyerekeinek ráadásul sokkal több szeretetre van szükségük. Ha ezt megértik a szülők és tudnak jól szeretni, csak akkor működhet jól.
Újjáalakult családok mindig is léteztek. Amikor például a férfi elesett a háborúban, vagy a nő meghalt szülés közben, az ő szerepét pótolni kellett. Jelenleg Magyarországon a házasok több mint egyharmada második vagy többedik házasságát éli, és minden harmadik gyerek féltestvér. A mozaikcsalád lehet "pótapás" (ebből van a legtöbb), "pótanyás" vagy összetett – ebben az esetben az anya és az apa is hozott vér szerinti gyermeket a kapcsolatba, akiket együtt nevelnek. Ha pedig már közös gyermekük is van, a mozaikcsalád "közös gyermekes". A párkapcsolatok felbomlása után sok gyermek él egy szülővel, általában az anyával, a mozaikcsaládok 80 százaléka pedig ezekből az egyszülős családokból alakul újjá a pótapa beköltözésével – olvasható a Központi Statisztikai Hivatal folyóiratában. Hozzá kell tenni, a 'pótapa', 'pótszülő' kifejezést csak az egyszerűség kedvéért használják, hiszen – ahogy a pszichológusok hangsúlyozzák – az új pár nem veszi át teljesen a vér szerinti szülő helyét, főként nem akkor, ha a biológiai szülő is részt vesz a kicsi életében.
<span>Engedd el a korábbi sérelmeket!</span>
Szellemesen patchworkcsaládnak is nevezik ezt a családformát, amely úgy áll össze teljes egésszé, mint a foltvarrásnál a színes, egyedi takaró. Szerencsés esetben az egyes részek – a patchwork takarófoltjaihoz hasonlóan – megőrzik eredeti jellegzetességeiket is – mondta el korábbi cikkünkben Fischer Eszter pszichológus, aki szerint a mozaikcsaládok helyzete azért különleges, mert ők kénytelenek maguk kialakítani saját szokásrendszerüket, hagyományaikat. Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha a szereplők érzelmi életét nem terheli már az elvált szülők közötti harc, ha sikerült megőrizni a korábbi kapcsolatból a rokoni, baráti érzéseket, a közös gyermek iránti felelősségérzetet. Ha ugyanis az egyik félnek még mindig problémái vannak az exével, esetleg játszmáznak, azt az új kapcsolat és a gyerekek is megsínylik, ezért mindenképp jó, ha átláthatóbbak a viszonyok. A mozaikcsalád tehát akkor válhat igazán stabillá, ha már annak megalakulása előtt – vagyis a válást követően – kialakul egy erős, szilárd egyszülős identitás, ám ez sokszor elmarad. A múltbéli feldolgozatlan sérelmek pedig úgy kötik össze a különvált párokat, hogy azok folyamatosan hátráltatják egy harmonikus új család felépülését.
"Ahhoz, hogy egy mozaikcsalád minél gördülékenyebben működhessen, elengedhetetlen mindkét fél érzelmi érettsége, de ugyanígy fontos, hogy tudjanak egymással jól kommunikálni, és legyenek tudatában annak, hogy ezeken a kapcsolatokon még a megszokottnál is többet kell dolgozni" – emelte ki kérdésünkre Pál Mónika pszichológus, hozzátéve, hogy a stabil alaphoz a reális elvárások is hozzátartoznak, ezek nélkül ugyanis szintén nem működhet jól egy ilyen család.
<span>Légy inkább stabil barát, mint zord pótszülő!</span>
Nagy dilemma, hogy van-e joga az új házastársnak, élettársnak fegyelmezni a másik gyerekét. Pál Mónika, – aki a praxisában is találkozott már hasonló problémával – azt tanácsolja: alapvetően az új családtag ne akarjon pótszülő lenni, ne erőltessen semmit. A lényeg, hogy a gyerek meg tudjon bízni benne, és bármikor számíthasson rá. Ha a párod gyereke dühös rád, és esetleg azt vágja hozzád, hogy "te nem mondhatod meg, mit csináljak, nem vagy az anyám/apám", akkor nem szabad visszavágni, hiszen utóbbiban neki teljesen igaza van. Ilyenkor inkább finoman add tudtára, hogy nem is akarod anya vagy apa helyét átvenni. A sértődés tehát ilyenkor nem jó irány, hiszen ez nem rólad szól, hanem a gyerek érzelmi viharairól. „A mi felelősségünk, hogy felnőttként viselkedjünk ebben a helyzetben, egy felnőttnek pedig kezelni kell tudnia a saját érzelmeit. Ráadásul csakis így nyújthatsz érzelmi biztonságot a gyerek felé” – sorolja még a szakember, min áll vagy bukik a mozaikcsaládok érzelmi stabilitása.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Itt is az a fontos, hogy mindent meg tudjon beszélni a pár, akár hogy mit várnak egymástól a gyerekkel kapcsolatban, mik a nevelési elvek, mi fér bele és mi nem. „Természetes, hogy mindenki kicsit máshogy viszonyul a saját gyerekéhez, mint a párja gyerekeihez, fontos azonban, hogy ebből ne legyen kivételezés” – mutat rá a pszichológus. A nevelés, a szabályok betartatása tehát legfőképp a valódi szülő feladata, és bár nyilvánvalóan ebben is részt kell vennie az új családtagnak, a szigorral csak elmérgesítjük a viszonyt. Maximum ha valamivel nagyon nem értesz egyet a nevelésben, inkább várd meg, míg kettesben maradtok a pároddal, és akkor beszéljétek meg! Csak pótapaként vagy pótanyaként egyébként azért sem jó tekinteni a másikra, mert így háttérbe szorítod azt a tényt, hogy ő elsődlegesen a te új párod, így maga a párkapcsolat is sérülhet.
Még néhány jótanács:
- Szorítsd háttérbe a féltékenységet, még ha erre számos okod is lehet! Ott van ugyanis a párod előző szerelmi kapcsolatának mementója: a közös gyerekük, vagy az előző esküvő, a közös nyaralások, rokonok, barátok. Ne ezekre koncentrálj, inkább a közösen most felépített jövőre, és arra, hogy még szebb életet teremtsetek magatoknak, mint ahonnan érkeztetek.
- Szervezz néha külön programot a saját gyerekeddel! Ebből érezni fogja, hogy az új családi felállás nem szorítja hátrébb őt a szívedben. Ugyanígy az is nagyon jót tesz, ha a párod is programozik a gyerekekkel, amin te nem veszel részt.
- Ne ragaszkodj ahhoz az illúzióhoz, hogy ugyanolyan család vagytok, mint a többi, mert ez egyszerűen nem igaz! Fel kell vállalnotok, hogy a hagyományos családmodellel ellentétben nektek másfajta eszközökre, hatalmas empátiára és sok tapintatra van szükségetek. Ha pedig ez sikerül, akkor a gyermek nem vesztese lesz a helyzetnek, sőt a mozaikcsalád előnyeit is élvezheti.
