„A 20 éves lányom azt mondja, hogy állandóan szomorú. Ez az állapota azóta tart, amióta elkezdte a középiskolát” – kezdte történetét egy kétségbeesett édesanya, aki a The Guardian szakértőjéhez fordult tanácsért. Mint a levélből kiderült, a nő családja jó anyagi körülmények között, kényelemben és szeretetteljes otthoni közegben él – ez azonban csak fokozza a lány bűntudatát, amiért folyton rossz kedve van.
„Mindig meghallgatom és megölelem őt, de nem segít”
A szülők gyakran kapják azt a tanácsot a hasonló helyzetekben, hogy semmit nem kell tenniük, csupán meg kell hallgatniuk gyermekeiket, hiszen nekik arra van szükségük ilyenkor. A levélíró azonban úgy érzi, ez nem old meg semmit, így nehezére esik folytatni a hallgató szerepét.
Csalódott vagyok, hogy nem tudok neki segíteni. Talán az antidepresszánsok megoldást jelentenének – már évek óta kéri, hogy írassunk fel neki, de nem feltétlenül tartom ezt jó ötletnek. De az is lehet, hogy ő egyszerűen csak ennyire érzékeny, melankolikus személyiség” – fogalmazott az anya.
A lány az anyja elmondása szerint jól teljesít az egyetemen és barátai is vannak, mégis rengeteget sír – mindig csak az anyának. Az egyébként végtelenül érzékeny és megértő apjával azonban nem osztja meg ezeket a problémáit.
„A kettőtök kapcsolatában lehet egy törés”
A levélíró megemlítette, hogy lánya problémás kisgyerek volt, a jellemzően 2 és 5 éves kor között tartó dackorszakról például a nő úgy nyilatkozott, hogy egyenesen szörnyű volt. Az olvasónak válaszoló pszichoterapeuta, Philippa Perry szerint a 20 éves lány problémáinak gyökerei talán éppen ebben a korai gyermekkori időszakban rejlenek.
„Ha a lányod annyira szeretne antidepresszánst szedni, elintézhetné ezt a háziorvosával. Az ő korában már nincs szükség ehhez a te engedélyedre. Ráadásul az apjához nem megy sírni, csak hozzád, ezért én azt gondolom, hogy valójában tőled szeretne valamit. Arra gyanakszom, hogy a probléma a közös kapcsolatotokból indul ki, és talán ahhoz az időszakhoz van köze, amelyet »szörnyűként« emlegetsz” – írta válaszában a szakértő.
Beszélgess vele erről, és mondd el neki, hogy valójában nem volt rossz gyerek, ahogy most sem az. Az az érzésem, hogy most a könnyeivel próbál »fojtogatni« téged, és öntudatlanul ismét próbára teszi a határaidat, mint egy dackorszakos gyerek” – tette hozzá Perry.
A szakértő arra is rámutatott, hogy a 20 éves lánynak biztosan sokat segítene egy pszichoterápia. De valószínűleg az anyának is szüksége lenne terápiára, hogy megtanulja, hogyan legyen érzelmileg elérhetőbb és támogatóbb a lányával. Fontos továbbá, hogy minden ember szeretné elfogadhatónak és elfogadottnak érezni magát, akármilyen állapotban is legyen. A melankolikus hangulatú személyeket ezért a könnyeikkel együtt kell szeretni – figyelmeztetett a szakember.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
