Mindannyian éreztük már úgy, hogy lehangoltak vagyunk, rossz napunk, hetünk van, vagy reggelente nehezebben kelünk fel az ágyból, és semmi sem sikerül - sokak szerint ez már megfelel a depressziónak. Pedig a depresszió nem egyszerű szomorúság vagy rossz közérzet, hanem komoly, orvosi értelemben vett betegség, mely megfelelő kezelés hiányában az életünk minden területét negatívan érinti, és nagyon súlyos következményekkel járhat. A többi között például világszerte a súlyos depresszió a munkaképesség csökkenésének vezető oka, nem véletlenül próbálják a szakemberek ráirányítani a figyelmet erre az egyre több embert érintő mentális betegségre. Erre kiváló alkalmat nyújt minden évben az október 10-i Lelki Egészség Világnap, melynek a figyelemfelhívás mellett az egyik fő célja, hogy segítsen eloszlatni a pszichiátriai problémákhoz kapcsolódó társadalmi előítéleteket.
Nem fordulnak orvoshoz
Mint említettük, a mentális betegségek a modern társadalom egyik legnagyobb népegészségügyi problémái, leggyakoribb formájában, a depresszióban világszerte 300 millió ember szenved - ez az Európai Unió lakosságának kétharmada. Sajnos a betegek jelentős hányada nem is fordul orvoshoz vagy pszichológushoz panaszaival. Nem gondolja, hogy betegségről van szó, és a panaszokat egyszerűen a mindennapi élet nehézségeinek tudja be.
A társadalmi megítélés sem segíti az érintetteket, a depressziót sokan egyszerű gyengeségnek vagy jellemhibának tartják, esetleg kifáradásnak, melyen egyszerűen túl lehet lenni. A kezeletlen betegség azonban rendkívül veszélyes lehet, hiszen nem csak szenvedést okoz a betegnek és családjának, hanem az életminőséget is jelentősen rontja: sokan alkalmatlanná válnak a munkavégzésre, megnövekszik a függőségek kialakulásának esélye, illetve az öngyilkosság kockázata is.
Mi is pontosan a major depresszió?
A depresszió a hangulati élet tartós, negatív irányú megváltozásával járó betegség, melyet a pszichológiai, idegrendszeri, valamint testi tünetek sokszor teljesen eltérő, egyedi kombinációja alkot. A hangulat és érzelmi élet zavara, vagy az aktivitás csökkenése átmenetileg mindenkinél előfordulhat - az állapot akkor tekinthető kórosnak, ha két hétnél hosszabb ideig áll fenn. Az orvostudomány a depresszió több fajtáját különbözteti meg, azonban a legelterjedtebb formája a major depresszió , melyben mintegy 40 millióan szenvednek Európában. A betegség ezen típusa során a páciensek a visszatérő depressziós időszakok között hónapokig, vagy akár évekig tartó, normál hangulatú időszakot élnek át.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A major depresszió tünetei
A major depresszióban szenvedő betegek hangulata gyakran indokolatlanul rossz, elveszítik az érdeklődésüket a külvilág iránt és semmiben nem lelik örömüket. Ehhez a fáradság, gyengeség valamint a gondolkodási, koncentrálási nehézségek mellett, alvászavar, étvágytalanság vagy éppen túlevés, bűntudat, önvádlás, szorongás , szélsőséges esetben pedig akár életuntság és öngyilkossági hajlam is csatlakozhat. Ha ezek közül a tünetek közül legalább öt több, mint két hétig áll fenn, akkor major, azaz súlyos depresszióról beszélünk. Ebben az esetben egy-egy depressziós időszak átlagosan 6 hónapig tart, de ötből két eset akár 2 évnél hosszabb ideig is elhúzódhat.
Melyek lehetnek a kiváltó okok?
A major depresszió kialakulásához több tényező is hozzájárulhat, valamint fokozhatja azt. Tartós, azaz krónikus betegségben szenvedők között, illetve csökkent munkaképességgel élők esetében sokkal gyakoribb a depresszió. A családi kórtörténet is növeli a betegség kialakulásának esélyét, közvetlen családtagoknál 2-4-szer is nagyobb lehet a kockázat. Emellett bizonyos életesemények is fokozott rizikót jelenthetnek.
Kik a veszélyeztetettek?
Felmérések szerint a felnőtt lakosság közel 15 százaléka életében legalább egyszer átesik egy major depressziós epizódon, és csak egy évet vizsgálva a népesség 6-8 százalékát érinti a mentális betegségnek ez a típusa. Mindezek alapján megállapítható, hogy major depresszió előfordulási gyakorisága hozzávetőlegesen megegyezik az ismert népbetegségekével, mint például a vérnyomásbetegség és a cukorbetegség. Az első depressziós időszakok - az ún. epizódok - 20 éves kor körül jelentkeznek, azonban a legtöbb eset a 55-74 éves korosztályban tapasztalható. Bár a nők esetében gyakoribb a major depresszió kialakulásnak kockázata - a nőknek 5,1 százaléka, míg a férfiaknak a 3,6 százaléka érintett - a férfiak körében mégis magasabb arányban vezet a betegség öngyilkossághoz. Az arány nagyon magas, hiszen a súlyos depresszióban szenvedő betegek 15-20 százaléka követ el öngyilkosságot.
Mit tehetünk?
Mint minden más betegség esetén, itt is a legfontosabb, hogy az állapotot mielőbb diagnosztizálják és a beteg időben megkapja a megfelelő kezelést. Ez jelenti az egyik legnagyobb problémát az ellátásban, mivel a depressziós betegek csupán 25 százaléka kapja meg időben a megfelelő terápiát. Ma már a pszichoterápia mellett számos gyógyszeres kezelés is áll a betegek rendelkezésére, melyek megkönnyítik a betegséggel való együttélést a hétköznapokban. A kezeletlen betegség azonban nem csak növeli a későbbi visszaesés veszélyét és súlyosságát, de olyan szövődményekkel is járhat, mint a stroke vagy a 2-es típusú diabétesz.
Ez is érdekelhet
Az orvosi kezelés rendszerint önmagában nem elég. Családtagként a legtöbbet azzal tehetjük, ha biztosítjuk a major depresszióban szenvedők számára a szükséges támaszt és szeretetet, mely segíti őket a társadalomba történő visszatérésben. A teljes egészséget a fizikai és lelki egészség együttesen jelenti. Figyeljünk oda magunkra és egymásra, hiszen az esetleges mentális betegségek időben történő felismerése és kezelése életeket menthet.
Legjobban: