Mi is beszámoltunk róla, hogy pénteken Katalin hercegné véget vetett a hónapok óta tartó pletykáknak, és bejelentette, hogy rákos megbetegedéssel küzd. Annyit lehetett tudni, hogy a walesi hercegné januárban hasüregi műtéten esett át, de ennek okát, illetve azt, hogy milyen daganatot diagnosztizáltak nála, továbbra sem hozták nyilvánosságra. "Vilmos én és mindent megteszünk azért, hogy magánügyként kezeljük és dolgozzuk fel ezt a helyzetet fiatal családunk érdekében" - mondta a pénteki videóüzenetben. "Reméljük, mindenki megérti, hogy időre, térre és magánszférára van szükségünk addig, amíg tart a kezelésem. Most a felépülésre kell koncentrálnom" - folytatta.
Bár az egészségi problémák firtatása általában csak a hírességek esetén jellemző, azzal valószínűleg sokan tudnak azonosulni, hogy ezekről a témákról nem könnyű beszélni. Ha megosztjuk másokkal esetleges betegségeinket, annak megvannak az előnyei és a hátrányai is.
Miért tartsuk titokban?
"A betegek általában azért nem beszélnek a diagnózisukról vagy az egészségügyi problémáikról, mert nem akarnak kényelmetlen beszélgetésekbe bonyolódni, vagy mert eleve visszahúzódó személyiségek" - mondta Dr. Emily Moore klinikai pszichológus az EverydayHealth.comnak. Nagyon megalázó élmény lehet, ha valaki az állapotunkat nem érti meg, vagy rossz tanácsot ad. Dr. Moore szerint sokan azt nem akarják, hogy az egészségükről szóljanak a kapcsolataik. "Ha valaki tud a problémádról, akkor hajlamos újra és újra rákérdezni, amitől újra és újra téma lesz" - folytatta Moore. Bár van, aki ezt értékeli, mások ettől rosszul érzik magukat, és megerősíti őket abban, hogy ők "beteg emberek".
Dr. Paul Daidone belgyógyász és addiktológus szerint az egyes betegségekkel járó hátrányos megkülönböztetés és stigmák is titkolózáshoz vezethetnek. "Szakmai szempontok, például a munkahely vagy karrier miatti aggodalmak miatt is dönthet úgy valaki, hogy nem beszél a betegségéről" - mondta Dr. Daidone. Azzal, ha nem beszélünk az állapotunkról, úgy érezhetjük, hogy visszanyertük az irányítást egészségünk felett. Csökkentheti a stresszt és a szorongást azáltal, hogy nem szenvedünk hátrányt a betegségünk miatt, és egyéb negatív reakciókat sem kapunk.
Miért beszéljünk róla?
Ha viszont nem osztjuk meg betegségünket, akkor támogatást sem kapunk másoktól. Dr. Moore szerint ettől elszigeteltnek, hiteltelennek és túlterheltnek érezhetjük magunkat, főleg, ha a mindennapi életünkre is hatással van az állapotunk. Dr. Daidone azt javasolja, ha attól tartunk, hogy a munkatársaink másként fognak ránk tekinteni az állapotunk miatt, akkor a HR-osztállyal osszuk csak meg, akik bizalmasan kezelik az ilyen információkat.
Ha pedig csak néhány közeli baráttal és családtaggal beszéljük meg, az rengeteget segíthet az egészségügyi ellátásokkal kapcsolatos ügyintézésben, az esetleges korlátok leküzdésében, vagy a döntéshozásban. Rendkívül hasznos lehet, ha pár emberrel megbeszélhetjük a különböző kezelési lehetőségeket, vagy ha vannak olyanok is, akik el tudnak kísérni szükség esetén.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ezekre figyelj, ha nem beszélsz róla
A portál néhány tanácsot is megfogalmaz arra vonatkozóan, ha inkább megtartanánk magunknak az információt.
1. Legyünk tisztában a jogainkkal! Ha nem is akarunk beszélni gondjainkról a munkatársainkkal, könnyen lehet, hogy például kezelések miatt el kell mennünk napközben, vagy hosszabb betegszabadságot kell kivennünk. Ezért mindenképpen legyünk tisztában a munkajoggal és azzal, hogy pontosan milyen szabályok vonatkoznak ránk, például hogy milyen kedvezményekre vagyunk jogosultak.
2. Vezessünk naplót! Dr. Moore szerint sokat segíthet érzelmeink kezelésében, ha kiírjuk azokat magunkból. "Katartikus lehet, ha gondolatainkat és az érzéseinket papírra vetjük" - magyarázta.
3. Kérjünk segítséget mentálhigiénés szakembertől! Egy mentálhigiénés szakember vagy pszichológus sokat segíthet abban, hogy ne érezzük magunkat egyedül a problémáinkkal. Ha tehetjük, olyan embert keressünk, aki arra a betegségre specializálódott, amellyel magunk is küzdünk.
4. Keressünk segítő csoportokat! "Azt javaslom, hogy keressünk egy helyi önsegítő csoportot, ahol kellő támogatást kaphatunk, és egy közösséget, ahol kimondhatjuk az érzelmeinket" - tanácsolta Dr. Moore. Orvosunk is javasolhat egyet, de online is találhatunk hasonló cipőben járó embereket.
Ez is érdekelhet
5. Gondoljuk át döntésünket! Még ha úgy is döntünk, hogy nem osztjuk meg állapotunkat másokkal, később bármikor meggondolhatjuk magunkat. Bármikor kérhetünk segítséget.
