Óvatos becslések szerint a nők közel 3,5 százalékát, a férfiak közel 2 százalékát érinti a falászavar élete folyamán. De milyen jelekre kell különösképpen figyelnünk és észlelésükkor gyanakodnunk, hogy evészavarral van dolgunk?
Mintha egy felsőbb erő kényszerítene az evésre
"Többfajta tünet jellemző a falászavarra, de ha stabilabban csak néhányat is felfedezünk magunkon, érdemes fokozottan fókuszálnunk az étkezési szokásainkra, hogy az esetleges betegséggel mielőbb szakemberhez fordulhassunk" – kezdi a szimptómák ismertetését Virágh Barbara pszichológus. Ismérve, hogy olyankor is eszünk, amikor nincs fizikai éhségérzetünk, azaz csak érzelmi éhséggel van dolgunk. Mindig nagyobb adagot teszünk a tányérunkra, mint amennyire biológiailag szükségünk lenne és ezeket a sokszor több ezer kalóriás porciókat rövid idő alatt, akár fél órán belül el is fogyasztjuk. A kontrollvesztett állapotról a betegek úgy fogalmaznak, mintha egy felsőbb erő irányítaná őket.
A vágy felülírja a kontrollt, amikor is az érintettek tudatában lehetnének, hogy nem kellene befalniuk a többezer kalóriát. Hiszen ez az étkezés nagy tempóban zajlik, ezért is „falászavar” a neve. "Aki ezt nem élte meg, el sem tudja képzelni a történéseket. Mintha napok, hetek óta nem evett volna az illető. A falászavarnak a hízáson kívül nincs olyan nyoma sem, mint például az alkoholizmusnak, ezért titokban csinálható. Nincs kompenzáló viselkedés, mint a bulimiánál, ahol hányás vagy túlzott sportolás lehet az ellensúlyozó cselekvés" – tudjuk meg a pszichológustól.
Mivel csak néhány évvel ezelőtt regisztrálták ezt az evészavart, nevezhetjük a modern kori ember egyik jellemző pszichés betegségének. Nem egyszer titokban, egyedül zajlik egy ilyen roham, és legtöbbször a barátok, családtagok sem tudnak róla. Ráadásul ezt hosszú évekig, évtizedekig is csinálhatjuk. Éppen ezért kapcsolódik hozzá érzelmi szinten depresszió, jelentkezhet az elmagányosodás. Sőt, emellé szégyenérzet, bűntudat is társul, hiszen ekkor szembesül vele az illető, hogy nem eszik normál esetben ennyi kalóriát egyszerre.
A fiatal felnőttkorban jelenti a legnagyobb veszélyt
Egyénenként eltérőek a helyzetek, amelyekben jelentkezhet a falásroham. Különböző triggerpontok válthatják ugyanis ki. "Ez lehet stresszhelyzet, ha valaki rosszul viseli az élet adta kihívásokat, de előidézheti a tehetetlenség érzése is. Indikálhatja a magányosság, érzelmi elszigetelődés is, nem véletlen a „szeretet-éhség” kifejezés. Hiszen az érzelmi töltés, vagy fizikai kontaktus hiánya, például az ölelésé kompenzálódik a falási rohamok által. Egyes kutatások szerint az anyai tápláláshoz is visszavezethető ez az érzelmi alapokhoz köthető pszichés betegség, hiszen az elsődleges biztonságérzésünket jelentette, amikor édesanyánk etetett minket. Ehhez próbálnak visszanyúlni a falásrohamoktól szenvedők" – sorolja a szakember.
Veszteségek, gyász, szakítás vagy munkahely elveszítése is okozhat efféle problémát, a falászavar egy napi szintű megküzdési mód. "Hogy egy hétköznapi példát hozzak, amely külső szemmel apró problémának tűnhet: akár egy program lemondása is generálhat falásrohamot. A célja ez esetben is, hogy ideiglenesen megnyugtathatja magát az érintett. Találkoztam olyan esettel is, amikor az illető tartja az étrendet, de egy impulzus kiválthatja a kontrollvesztést, mint egy függőség esetében. Bár az evészavarok nagyobb arányban érintik a nőket, de nem kizárólag náluk fordul elő megküzdési technikaként. A falászavar egyre korábban jelentkezhet, akár 10 éves korban is. Azonban elmondhatjuk, hogy általánosságban a 20-30-as korosztály a legérintettebb" – magyarázta Virágh Barbara.
De mit tehetünk, ha a tüneteket hosszabb időn keresztül érzékeljük magunkon? Elsősorban a pszichológussal vagy pszichiáterrel való kapcsolatfelvételre gondoljunk! "Mindenképpen olyan szakembert keressünk, akinek a szakterülete is az evészavar. Az első lépésnek kell lennie, hogy megkeressük a baj gyökerét, hiszen a falászavar, vagy ahogy a többi evészavar is csak egy felületi tünet, amely jelzi, hogy a mélyben valami nem megfelelően működik a pszichénkben. Alkalmazhatók kognitív viselkedésterápiás eszközök. Például az anorexia esetében családterápia is használható, főleg egy 12 éves lány páciens esetében. Nagy szerepe van a szorongásoldó, relaxációs terápiának, de a csoportterápia is vezethet célhoz" – ad bepillantást a kezelési módszerek sorába Virágh Barbara. Hozzátette: személyfüggő, hogy kinek milyen eszközöket adunk kezébe. Ez lehet a határhúzás technikája, önkifejezési eszközök, az említett relaxáció, de a lényeg, hogy az érintettek a terápia eredményeként ne az étkezéssel vezessék le a feszültséget.
Kezeléssel sokat javulhat az étkezési zavartól szenvedők állapota, és kialakíthatják az új életüket. "A családi minta a táplálkozási szokásoknál is különösen fontos: milyen megküzdési módot láttam gyerekkoromban a szüleimtől? Emellett egyéb személyiség jegyek, vonások is befolyásolják, determinálóak abban a tekintetben, hogy valaki falási rohammal vagy táplálék megvonással kezeli az adott helyzeteket. Azt tapasztaltam, hogy egy nehezebb időszak vagy trauma azt a bizonyos gyenge pontot újra eltalálhatja az embernél. Viszont aki tudja magáról, hogy evészavarban szenved vagy valaha dolga volt vele, tőle nagyobb tudatosságot igényel az evés kontroll alatt tartása. Ha a gyökeret megtaláljuk, akkor hónapok alatt is segíthetünk magunkon, például a kiváltó ok megszüntetésével" – biztat a pszichológus. Kiemelte: azt nem várhatjuk, hogy ne legyenek kihívások az életünkben, de vannak szuper megküzdési technikák, amelyeket alkalmazhatunk.