Orvosi szempontból a dohányzás ugyanolyan drogfüggőség, mint a kokain vagy heroin használata, sőt más szempontból még veszélyesebb is ezeknél a kemény drogoknál. A nikotinhasználat során gyorsan kialakul a függőség, növekszik a használat gyakorisága, mindezek mellett jelen vannak a társult kulcsingerek is. Nehezítő tényező az is, hogy a dohánytermékekhez könnyen hozzá lehet férni. Mivel a dohányzás társadalmilag is jobban elfogadott, még inkább társulnak hozzá pszichoszociális tényezők.
Nincsenek életviteli eltérések sem, a dohányosok és a nemdohányzók között, elég csak arra gondolni, hogy míg egy dohányos sem a munkájában, sem bármely társadalmi szerepvállalásában nem gátolja függősége, addig ugyanez nem mondható el egy heroin, illetve kokain fogyasztóról, de még egy alkoholistáról sem.
A kemény drogok használói olyan megvonási tüneteket élnek át a szer elhagyásakor, amely azt eredményezi, hogy többé nem akarnak élni vele. A megvonási tünetek gyengébbek a dohányzás elhagyásánál, éppen ez eredményezi azt, hogy sokkal többen nyúlnak újra a cigaretta után, mint szoknak vissza a kemény drogokra.
Társult kulcsingerek, pszichés és szociális függések
A függőség kialakulásának egy másik pólusa a pszichés és szociális függés. A kezdő dohányosnál a cigarettázás során egyrészt jelentkezik a nikotinfüggés, másrészt pedig ez már rögtön az elején társul különböző helyzetekhez, hogy mikor, miért és hol gyújt rá az illető. A leszokás során a nikotinmegvonás mellett ezek a társult kulcsingerek jelentik a legnagyobb nehézséget.
Hogy kezdődik?
Minden függés azzal a bizonyos első alkalommal kezdődik. A dohánygyárak az első cigaretta kellemetlen ízét igyekeznek csökkenteni cukor és mentol, illetve egyéb ízesítő anyagok hozzáadásával. Az esetek túlnyomó részében fiatal korban, amikor valaki a szájába veszi a cigarettát és meggyújtja. A sokszor köhögési ingert kiváltó toxikus és rákkeltő füst hatása mellett, már az első alkalmak egyikében jelentkezhet a nikotinnak, mint pszichoaktív anyagnak a legjellemezőbb hatása: egy bódító, kellemes és eufórikus érzés. Az agyat elöntik a boldogság érzetét keltő biológiai anyagok, mint a dopamin , illetve számos agyi transzmitter átvivő anyag, (például xerotonin vagy az endorfin boldogsághormonok) szabadulnak fel és okozzák azt a kellemes, jutalmazó érzést, amely a kezdő dohányos egyik motivációja.
Akár egy fél doboz elég a függőséghez
Az először próbálkozó ezeket a kellemes érzéseket nem mindig tapasztalja, hiszen a cigaretta hatóanyagai a függő dohányosokra vannak kalibrálva. A dohány és a hozzáadott adalékanyagok égésének füstje kellemetlen mellékhatásként az első dohányzások alkalmával még erősen jelentkezik, ennek ellenére a következő szál iránti függőség elég gyorsan kialakul. Ekkor már friss dohányosnak mondható az illető és már találkozik a kellemes pszichoaktív hatás-csokorral, ami miatt jó számára a dohányzás. Az enyhe stimuláló hatás, általános jobb hangulat, megnyugvás, szorongáscsökkenés, a koncentrálóképesség fokozódása, illetve az étvágy csökkenése mind olyan hatása a nikotinnak, amely miatt a dohányosok szerint jó a cigarettázás.
A dohányosok szerint a depresszív hangulat javítására is alkalmas a nikotin. Tehát dohányzik az is, aki csak fel akarja dobni magát és az is, aki depresszív. A dohányosok tehát „öngyógyításra” is használják a cigit, amely bizonyos értelemben normalizálja a hangulatukat.
A hangulatjavulás azonban hamar összemosódik a fenntartó hatással (a mesterségesen kialakított nikotin szükséglettel), azaz egy rendszeresen dohányzónál már nem jelentkezik a fent említett érzéshalmaz olyan markánsan, egyszerűen csak elégedettséggel tölti el a dohányzás . Amikor elhagyja, csak akkor döbben rá, hogy mindez mennyire hiányzik.
Két rágyújtás között egyfajta sóvárgás alakul ki, amely elég hamar be is következik, ugyanis rendkívül gyorsan kialakul egyfajta a nikotinnal kapcsolatos tolerancia a szervezetben. A nikotinfüggő dohányosok szervezetének a nemdohányzókhoz képest eltér a nikotinnal szembeni toleranciája, kialakul a szer folyamatos és egyre nagyobb mennyiségeinek az igénye. Arra vonatkozóan, hogy mennyi elszívott cigaretta után jelenthető ki az, hogy valaki függővé vált, nincs minden egyes dohányosra vonatkozóan alkalmazható egységes érték. Az addikció (függőség) mértékét ugyanis befolyásolja többek között a genetikai hajlam, pszichés tulajdonságok, személyiség, élethelyzet, hangulati elemek, illetve hogy valaki milyen erős dohányos. Tapasztalati megfigyelések azt mutatják, hogy néhány napos, intenzív, akár 10-15 szálas dohányzás már kialakíthat függőséget.
Legjobban: