Amint azt a tanulmányt vezető dr. James Sargent, a dartmouthi Geisel Orvosi Iskola munkatársa kifejtette, vizsgálataik során kiderült, hogy a fiatal nézőkre nem annyira a szex vagy az erőszak, sokkal inkább a dohányzás ténye van hatással filmnézés közben. A szakember szerint a fiatalok számára a dohányzó filmsztárok látványa azt a képzetet sugallja, hogy ők maguk is hasonlóan népszerűek lesznek, ha rágyújtanak.
A kutatás során dr. Sargent és munkatársai összeszámolták, hogy az utóbbi évek több mint ötszáz kasszasiker filmjében hány alkalommal gyújtott rá valamelyik szereplő a film egy-egy jelenetében, majd megkérdeztek 6500 tíz és tizennégy év közötti amerikai gyereket, hogy a fentiek közül random módon kiválasztott ötven filmből vajon hányat láttak.
Az eredményekből kiderült, hogy a 13 éven felülieknek ajánlott filmek 275 jelenetében, míg a 17 éven felülieknek ajánlottak 93 jelentében fordult elő dohányzás. További felmérésekből arra is fény derült, hogy azok közül a gyerekek közül, akik sok olyan filmet láttak, melyben dohányzott valamelyik szereplő, többen kezdtek el maguk is dohányozni.
Mivel a gyerekek általában több tizenhárom éven felülieknek szóló filmet látnak, mint tizenhét év felettieknek szólót, dr. Sargent szerint, nagymértékben vissza lehetne szorítani a fiatalkorúak dohányzását , ha minden olyan film, melyben rágyújt valaki, automatikusan szigorúbb besorolást kapna.
Noha a vizsgálat egyes pontjait némely szakember vitatja, abban valamennyien egyetértenek, hogy a szülőknek ugyanolyan alapos gondot kéne fordítaniuk gyermekeik tévénézési szokásaira, mint az étkezésükre. Sargent úgy véli, heti két filmnél többet egy gyereknek sem kéne néznie, a tinédzserkor végéig pedig semmiképpen sem kéne tizenhét éven felülieknek szóló műsorokkal találkozniuk.
Legjobban: