Az alkoholizmus kezelésére nincs egységes megoldás. Hatékonyságát nagyban befolyásolják a kiváltó okok, a beteg felépülése iránti vágya, a támogató környezet megléte mind befolyásolja a terápia eredményét. Célja az alkohol iránt érzett sóvárgás megszüntetésére, ezáltal a rendszeres alkoholfogyasztás leállítása irányul. A feladat nagyon összetett, hiszen a rendszeres ivás leállításához csökkenteni kell az alkohol iránti vágyat, kezelni kell az ezáltal fellépő megvonási tüneteket, továbbá az alkoholizmus miatt kialakuló egyéb kórállapotokat is gyógyítani kell. Minden kezelés személyre szabott, és akár több hónapig is elhúzódhat.
A krónikus alkoholfogyasztást, illetve a visszaesést többek között olyan gyógyszerekkel akadályozzák meg, amelyek közvetlenül csökkentik az alkohol iránti vágyat, vagy igen kellemetlen tüneteket, hányásos rosszulléteket idéznek elő az alkoholfogyasztás hatására. Ez utóbbi veszélye abban rejlik, hogy jelentős mennyiségű alkoholfogyasztás esetén az önmagában nem mérgező készítmény olyan toxicitást okozhat, amely akár az életet veszélyeztető szintig fokozódhat.
Súlyos elvonási tünetek jelentkezhetnek
Éppen ezért a disulfiram-terápia azonnali önmegtartóztatást igényel, különben olyan tünetek lépnek fel, mint a hányinger, hányás , bőrpír, szapora légzés, a szívfrekvencia jelentős emelkedése, és nem utolsósorban pánikreakcióhoz hasonló tünetek. Csak orvosi ellenőrzés mellett, több napos józan állapotot követően, korlátozott ideig alkalmazható, mindössze a leszokás felé vezető úton segít megtenni az első lépéseket. Az acamprosate hatóanyagú orvosságok hatékonyan csökkentik az alkohol iránti sóvárgást, segítenek az absztinencia kialakulásában és fenntartásában. Bizonyos készítmények szintén csak átmenetileg adhatók és súlyos kísérőbetegségek esetén egyáltalán nem szedhetők.
Azt követően, hogy az alkoholbeteg abbahagyja a rendszeres, nagy mennyiségű alkoholfogyasztást, egyénenként eltérő súlyosságú elvonási tünetek jelentkeznek viszonylag rövid időn belül. Ezek lehetnek relatíve enyhébbek, mint amilyen az álmatlanság, gyengeség, általános rossz közérzet, hányinger, fokozott izzadás és remegés. Mindez gyakran jár pszichés tünetekkel, napokig tartó hallucinációval is akár. Olykor kialakulhat görcsös rohamokkal járó, úgynevezett alkoholos epilepszia is. Súlyos esetekben láz, koordinációs zavarok, keringési és légzési elégtelenség is kialakulhat, amely akár halálhoz is vezethet.
Az alkoholizmus kezelésére alkalmazott gyógyszeres terápia egyik fontos eleme az alkoholbeteg vitaminhiányának pótlása. A pszichés tünetek - melyeket főként a tartós alkoholfogyasztás miatt kialakuló agyi szerotoninszint csökkenés okoz - enyhítésére gyakran a szelektív szerotonin-visszavételt gátló (SSRI) gyógyszerek, valamint a szerotonin szintjét emelő monoaminoxidáz enzimbénító (MAO-bénító) antidepresszáns készítmények alkalmazhatók, emellett további szorongáscsökkentő, nyugtató hatású készítményeket kaphat a beteg. Súlyos elvonási tünetek esetén a sürgősségi osztályon B1-vitamint , intravénás folyadékot, magnéziumot és glükózt is kap a beteg.
Az alkoholizmus sikeres gyógyításához a gyógyszeres terápia mellett pszichiátriai kezelés is szükséges, amely során a függőség hátterében húzódó lelki problémákat is feltárják, továbbá a támogató családtagok és ismerősök megléte is fontos. Elsődleges cél az önmegtartóztatás vagy a kockázatmentes ivás elérése, a súlyos függők esetében a megvonási tünetek csökkentése és megszüntetése. Végül minden páciens esetében a teljes fizikai és pszichés felépülés tartós rehabilitációs és reszocializációs kezelést igények.
Legjobban: