Az Amerikai Idegtudományi Társaság New Orleans-i éves konferenciáján bemutatott kutatásban kényszeres evőkké tettek patkányokat úgy, hogy naponta egy órán keresztül cukorban gazdag étrenddel táplálták az állatokat. Amikor azonban a naltrexone gyógyszert agyuk prefrontális kérgébe fecskendezték, a kényszeres evők sokkal kevesebbet ettek, majdnem annyit, mint a hagyományos étrenden élő egyedek.
A kutatás vezetője, Angelo Blasio, a Bostoni Egyetem Orvostudományi Kar addiktológiai laboratóriumának munkatársa elmondta, hogy a naltrexone az agy opioid receptorait gátolja, amelyeket a morfium, a heroin és más kábítószerek aktiválnak. Ezekről a receptorokról azt feltételezik, hogy a táplálkozási viselkedésben is szerepet játszhatnak. A gyógyszer eredetileg az alkohol- és kábítószerfüggők leszokásának segítésére szolgál.
Mivel a kísérletet patkányokon végezték, egyelőre túl korai lenne kijelenteni, hogy az eredmények az emberek esetében is igazak. Mindenesetre arra utalnak, hogy a prefrontális kéreg jelentős szerepet játszik a kényszeres evési viselkedésben. Blasio elmondta, hogy a naltrexone az agy bármely területén gátolhatja ezt a fajta opioid receptort. További kutatásokkal kell vizsgálni, vajon egy olyan gyógyszer, amely kifejezetten a prefrontális kéregben gátolná a receptorokat, még ennél is nagyobb hatást gyakorolhat-e a táplálkozási viselkedésre.
A kutatásból az is kiderült, hogy a kényszeres evő patkányok prefrontális kérgében megváltoztak azok a gének, amelyek az opioid receptorokhoz kötődő agyi fehérjéket kódolják. Ennek a felfedezésnek egyelőre nem lehet meghatározni a jelentőségét, de elképzelhető, hogy ezek a változások járulnak hozzá az ismétlődő falási rohamokban szenvedő betegekben tapasztalható kontrollvesztéshez.
Legjobban: