Magyarországon is óriási problémát jelent az alkoholizmus : 800 ezer és egymillió között van a regisztrált szenvedélybetegek száma, a probléma azonban jóval több embert érinthet. Százezrek nyúlnak napi szinten a pohárhoz anélkül, hogy függőségükkel tisztában lennének: a funkcionális alkoholistának is hívott szenvedélybeteg-csoport tagjainak talán jól működő párkapcsolatuk, szerető családjuk, stabil egzisztenciájuk van, az ivás mégis meghatározza a mindennapjaikat. Ha az alábbi hét jelből több is igaz ránk, akkor nagy valószínűséggel mi is függők vagyunk.
Bármikor kaphatóak vagyunk az ivásra
Talán mindenkinek van olyan ismerőse, aki bármikor rávehető egy közös sörözésre , illetve a legtöbbször ő maga kezdeményezi a kocsmázásokat. Ezt az embert sokan a társaság közepének, összetartójának gondolják, de az is előfordulhat, hogy az állandó bulizás elsősorban az ivás miatt fontos a számára. Ha pedig a leírás alapján magunkra ismerünk, érdemes átgondolnunk, hogy ezeknek az estéknek kik is a főszereplői: az italok vagy a társaságunk?
Mindennap iszunk
Nem szükséges minden este az asztal alá innunk magunkat ahhoz, hogy alkoholproblémáink legyenek. Ha hiányérzetünk van, mert este a megszokott sört vagy bort nem fogyasztottuk el, akkor valószínűleg gondunk van az itallal.
Nehéz abbahagyni az ivást
Az alkoholizmus vizsgálatakor az egyik leggyakoribb feltett kérdés: gyakran esik nehezünkre félbehagyni a megkezdett italozást? Ha a válasz igen, akkor ez még nem feltétlenül jelenti, hogy alkoholisták vagyunk, az itallal viszont mindenképpen egészségtelen a kapcsolatunk. Szintén árulkodó jel, ha az ivásra már reggel késztetést érzünk, illetve ha már több alkalommal is előfordult, hogy valamilyen kitűzött cél elérésében gátolt az alkohol.
Olyan helyen dolgozunk, ahol természetes az ivás
Ha munkahelyünkön mindennapos az alkoholfogyasztás , akkor a kísértés még nagyobb lehet. Ilyen környezetben nem feltűnő az italozás, és a norma gyakran azt is magával ránthatja, akinek korábban látszólag semmi problémája nem volt az ivással.
Arról viccelődünk, hogy alkoholisták vagyunk
Mindenkinek jöhet olyan időszak az életében, amikor valami miatt többször nyúl a pohár után. Ilyenkor társaságunk viccelődhet az ivási szokásainkkal, sőt akár mi magunk is. Ha azonban túl sok ilyen "vicces" történetünk kezd összegyűlni, akkor érdemes átgondolni az iváshoz fűződő viszonyunkat. A viccekkel ugyanis sok funkcionális alkoholista csak elbagatellizálja a problémáját, ami távolabb viszi a beismeréstől és attól, hogy segítséget kérhessen.
Kapcsolataink is megszenvedik
A rendszeres ivásra nemcsak szervezetünk, hanem a családunkkal és ismerőseinkkel való kapcsolatunk is rámehet. Ha egy társaságban mindenki az első italát kortyolgatja, mi pedig már alig állunk a lábunkon, akkor ez tönkreteheti az este hangulatát. Az alkohol miatt pedig az egyén teljesen megbízhatatlanná válik, elfelejti a megbeszélt találkozókat és kitűzött feladatokat. A legtöbb alkoholista arról számolt be, hogy az italozás egy idő után magányos tevékenységgé vált, és már ő maga is elzárkózott a környezetétől. Úgy pedig nehéz kigyógyulni egy szenvedélybetegségből, hogy nincsenek támogató barátok.
Aggódni kezdenek miattunk
Ha életmódunk, viselkedésünk vagy már egyenesen az alkoholfogyasztásunk miatti aggodalmát fejezi ki a környezetünk, akkor valószínűleg érdemes hallgatni a szavaikra. A szenvedélybeteg a legtöbb esetben nem képes reálisan megítélni az állapotát, maga előtt is mentegetőzik minden pohár ital után. Ha nem érezzük is úgy, hogy az ital irányítana minket, nem biztos, hogy igazunk van.
Forrás: Men's Health
Legjobban: