Ki a passzív dohányos?
A közvetlenül a cigarettából beszívott levegő tehát nem töményebb keveréke a mérgező komponenseknek, hanem más az összetétele, mint a magában parázsló cigaretta füstjének. Ennek az az oka, hogy szippantáskor több oxigén jelenlétében magasabb hőmérsékleten izzik a dohány - és a cigarettapapír -, amikor pedig magában füstölög, alacsonyabb hőmérsékleten ég, és bizony ekkor több káros anyag keletkezik. Mindebből az is következik, hogy az aktív dohányosok egyben passzív dohányosok is, a dohányzókkal egy légtérben tartózkodó nem dohányosok pedig csak passzívan dohányoznak.
Káros-e passzív dohányzás?
Bár sok ellentétes vélemény olvasható arról, mennyire bizonyítható a passzív dohányzás káros hatása, ma már inkább csak a dohányzás haszonélvezői hiszik, hogy nem az.
A 90-es években a Genfi Egyetemi Klinikán Alfredo Morabiának és munkatársainak föltűnt, hogy semmilyen statisztikai különbség nem mutatható ki a dohányzó és nem dohányzó nőknél kialakult mellrákesetek számában. Nem akarták elhinni, hogy a dohányzás teljesen ártatlan a mellrák kialakulásában, így nem maradt más hátra, mint beigazolni gyanújukat, miszerint a passzív dohányzás a felelős a nem várt statisztikai eredményekért. A svájci kutatóknak igazuk lett.
Ebből pedig az következne, hogy az aktív dohányzók egészségkárosodásáért is nagyrészt a passzív dohányzás a felelős, igaz ők gyakrabban vannak kitéve ennek a hatásnak.
Nikotin a dohányfüstben
A dohányzással bekerülő, függőséget is okozó első számú méreg, a nikotin. Halálos dózisa 20-100 mg, bár szerencsére csak ritkán okoz azonnali halált. Előfordult már, hogy kisgyerek olyan pohár tartalmát kortyolta ki, amibe előzőleg cigarettacsikkek estek, és a száraz dohánylevélből kioldódott méreg oldatával oltotta szomját. Így is valószínűtlen azonban, hogy halálos adag nikotin kerüljön a szervezetbe, miután egy szál cigarettában "csak" 0,1-1 mg nikotin van.
A dohányzással ennél egyszerre sokkal kevesebb nikotin jut be a szervezetbe. A cigaretta megszívásakor a parázsban elég az összes nikotinnak 30-35%-a. Az éppen nem szívott cigaretta elparázslásakor pedig további 40% ég el. A közvetlenül beszippantott cigarettafüstből a filter 30-70% százalék nikotint szűr ki. A megmaradó nikotin hatása azonban egyáltalán nem elhanyagolható.
Kezdetben hányingert okoz, de ezt "sajnos" hamar megszokja a szervezet. A nikotin legfontosabb hatásai, hogy csökkenti az étvágyat, a perifériás pedig idegrendszerre úgy hat, hogy növeli a mellékvesék adrenalin-elválasztását. Az adrenalin hormon hatására az egész szervezetben - így a szívben is - összeszűkülnek a vékony kapilláris vérerek. Az adrenalin miatt ugyanakkor a szívnek nő a frekvenciája, és nagyobb erővel kell pumpálnia, hogy az összeszűkült érhálózat ellenállása ellenére is keringtetni tudja a vért. A többletmunkához több oxigénre volna szüksége a szívizomnak, amiben pont e kritikus helyzetben a kapillárisok szűk volta miatt oxigénhiány lép föl. A helyzetet csak tovább rontja a cigarettafüsttel beszívott szénmonoxid, ami a vérben akadályozza az oxigénszállítást. A cigarettázás ily módon nagyon könnyen okozhat szívinfarktust. Az adrenalin szintjének növekedése miatti hajszálér szűkületet könnyen tetten érhetjük, ha a dohányzás előtt és közvetlenül utána a kéz ujjai közé helyezett hőmérővel mérjük a hőmérséklet-változást. A nikotin élénkítő és pszichikai hatásairól a függőség kialakulását tárgyaló cikkben tárgyaljuk.
A dohányfüst
A halványkék dohányfüsttel számtalan anyag szennyezi a levegőt. 4000 és 12000 közé tehető a különböző összetevők száma. A cigarettafüstöléssel 80 féle alkán, alkén és alkin, mintegy 100 aromás szénhidrogén, kb. 25 féle alkohol, karbonil-származékok, savak, észterek, fenolok és fenoléterek, további alkaloidok és nitrogéntartalmú vegyületek, peroxidok, szterinek, terpének repülnek a levegőbe, de még sorolhatnánk a vegyületeket. Nagy részük valóban káros is. A füstben lévő anyagok kis szilárd részecskékbe vagy folyadékcseppecskékbe tömörülve szállnak a levegőben. A nagyobb részecskék a légutakba jutva hamarabb, már az orrnyálkahártyán megtapadnak, a kisebbek mélyebbre tudnak jutni, a tüdő legkisebb hólyagocskájáig szállítódnak a belélegzett levegővel. A légutak csillós hengerhámja szüntelen csillócsapásaival próbálja kitessékelni a kellemetlen anyagokat tartalmazó részecskéket. Közben sajnos a mérgező anyagok hatására el is pusztul. A mélyebbre jutott részecskék rátapadnak a nyálkahártyára, ahonnan a falósejtek bekebelezik őket. A cigarettafüst legnagyobb része olyan mérettartományú (0,1-1 mikrométer) részecskékből áll, amelyek könnyen eljutnak a tüdő mélyére, de kilégzéskor ki is kerülhetnek, ugyanakkor filterrel nehéz őket kiszűrni. Döbbenetes belegondolni, hogy 20 évig napi 20 cigaretta elszívásával 6 kg szennyet gyűjt az ember a tüdejébe.
A dohányfüst legagresszívabb anyagai
A cigarettában a szerves anyagok égésekor széndioxid és szénmonoxid keletkezik. Utóbbi a vér oxigénszállító hemoglobinjához 200-szor jobban kötődik, mint az oxigén. Normálisan a hemoglobinnak csak 1-2%-átfoglalják le a szervezetbe bejutó vagy ott keletkező CO molekulák. A dohányos vérében viszont ez az arány 5-15%. Az egész testre kiterjedő oxigénhiány a központi idegrendszerben többek között koncentrációs zavarokban mutatkozik. A szívműködés ellehetetlenítéséről már szóltunk.
A ciánhidrongén legfőbb hatása a légutak kéményseprőjeként működő csillós hengerhám aktivitását csökkenti vészesen.
A nitrogén tartalmú szerves anyagok égésekor - ezek közé tartozik a nikotin is - nitrogénoxidok keletkeznek. A dohányfüstben több nitrogénmonoxid található, mint -dioxid. Ez egyrészt szintén a hemoglobinhoz kötődve gátolja az oxigénszállítást, másrészt a tüdő nyálkahártyáján irritáló salétromsavvá alakul. A nitrogénoxidok a dohányos köhögés legfőbb bűnösei. Ugyancsak ők a felelősek a rákkeltő nitrozaminok keletkezéséért is. A letüdőzött nitrogénvegyületek ékes bizonyítékai a dohányosok sárga körmei. A középiskolai kémiaanyagból talán sokaknak ismerős a xanthoprotein-reakció ("xanto"=sárga, protein=fehérje), a salétromsav és aromás aminosavak reakciója.
Természetesen csak alig néhány káros vegyületet lehet ilyen részletességgel tárgyalni. Összesen mintegy 30 rákkeltő ágenst tartanak számon a dohányfüstben, de valószínű, hogy sokkal többen vannak, egyéb mérgező anyagokról nem is beszélve.
Gondolták volna például, hogy ma már a dohányfüst is szennyezett! Elsőre talán furcsán hangzik, de igaz. Dédszüleink korosztálya még nem mérgezte magát annyira a dohányzással, ma viszont a növényvédőszer-maradványok, és egyéb vegyi adalékanyagok is dúsítják a mérgező aerosolt.
KÓRok - HALÁLok
Némileg egyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a nikotin elsősorban a függőséget teremti meg, a többi dohányzással beszívott anyag pedig az egészségrombolást végzi el a szervezetben. A nikotinbevitel egyéb módjai, a dohányrágás, tubákolás, nikotinos rágógumi vagy tapasz ezért kevésbé veszélyes, mert így a légutakon keresztül bejutó füsttel kevesebb káros anyag jut a szervezetbe.
A dohányzás kedvezőtlen élettani hatásai hosszú távon krónikus és halálos betegségek kialakulásában összegződnek.
Dohányzás tehető felelősség a rákos megbetegedések körülbelül 25, a szív- és az érrendszeri megbetegedések 30-40%-áért. Növeli az érelmeszesedés, a stroke, a perifériás érbetegségek kialakulásának kockázatát, döntő szerepet játszik a krónikus obstruktív tüdőbetegségek (COPD) kialakulásában. Számos allergiás reakciót idéz elő. Nincs olyan betegség, amelynek kialakulásában a szervezet ellenálló-képességének gyengítése révén ne játszana szerepet a dohányzás. Az általános oxigénhiány miatt a szexualitástól kezdve a gondolkodáson át valamennyi életműködésünket károsan befolyásolja.
A női dohányzás arányának emelkedése miatt egy területet mégis érdemes kiemelni. A nők dohányzásával növekednek meg ugyanis az ártatlanul passzívan dohányzók egészségi problémái: a magzatok, csecsemők, kis és nagy gyerekek életkilátásai jelentősen romlanak, ha édesanyjuk, akinek a közelében oly sok időt eltöltenek, dohányzik.
Legjobban: