A nomofóbia (angolul nomophobia, az elnevezés a no-mobile-phone phobia szavakból áll össze) az attól való rettegést jelenti, hogy elveszítjük, otthon hagyjuk a telefonunkat, esetleg valamilyen probléma - például az internetkapcsolat hibája - miatt nem tudunk belépni bizonyos alkalmazásokba, nem tudjuk elérni a fiókjainkat - írja a thehealthy.com . Elsőre talán nevetségesnek és képtelenségnek hangozhat, hogy létezik ilyen félelem, pedig a jelenség nagyon is valós, és egyre több embert érint.
Nem betegség, de megbetegít
A Journal of Family Medicine and Primary Care című szaklapban 2019-ben megjelent tanulmányban azt írják, a nomofóbia kifejezést 2008-ban alkotta meg a UK Post Office, amikor azt kutatták, okozhat-e szorongást a mobiltelefon-használat. Akkoriban a megkérdezettek kb. fele válaszolta azt, hogy stresszessé válik, ha nem tudja megnézni a telefonját. A helyzet pedig mostanra, ha lehet, még rosszabbá vált: a nomofóbia ugyanis soha nem látott mértékben befolyásolja az érintettek életminőségét, egészségét. Teszi ezt annak ellenére, hogy egyelőre nem tekinthető diagnosztizálható mentális betegségnek, hiszen nem szerepel a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének legújabb kiadásában (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, rövidítve DSM).
A nomofóbia egészségre gyakorolt káros hatásait több kutatás is bizonyította már. Egy 2020-ban, a Sleep című folyóiratban publikált tanulmány rámutatott, hogy a vizsgált 327 egyetemi hallgató 90 százaléka súlyos nomofóbiában szenved, amelynek következtében a többi között alvászavarokkal, napközbeni álmossággal küzdenek, és rossz alváshigiénés szokásaik vannak. Jessica Peszka, a tanulmány egyik írója, valamint a Hendrix College adjunktusa azt mondta, az alanyok bevallották, hogy az után is nézegetik az e-mailjeiket, a közösségi oldalakat, miután este lefeküdtek, és lekapcsolták a lámpát.
A nomofóbia jelei
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Honnan tudhatjuk, hogy mi is nomofóbiások vagyunk? Amennyiben nem tudunk anélkül lefeküdni, hogy előtte át ne futnánk a közösségi és híroldalakat, ha éjszakára is bekapcsolva, felhangosítva hagyjuk a telefonunkat, hogy semmiről se maradjunk le, és ha napközben sem engedjük ki kezeink közül az eszközt, nagy valószínűséggel érintettek vagyunk. Fontos tudni azt is, hogy hasonlóan a legtöbb fóbiához, a nomofóbia nemcsak akkor köt gúzsba valakit, ha fennáll az a dolog, amitől fél. A rettegés szinte folyamatos, hiszen az érintett mindig arra gondol, mi lesz, ha...
2010-ben egyébként kidolgoztak egy 20 állítást tartalmazó tesztet annak mérésére, kiket érint a nomofóbia. Azt, hogy mennyiben igazak ránk az állításokhoz kapcsolt válaszok, egy 1-től 7-ig (1- abszolút nem jellemző; 7 - teljesen igaz) terjedő skálán kell bejelölni. Olyan kijelentések szerepelnek a kérdőívben, mint például:
- Kényelmetlenül érzem magam, ha nem jutok folyamatosan információkhoz, miközben a telefonomon böngészek.
- Ideges leszek, ha valamiért nem tudom elolvasni a híreket a telefonomon.
- Teljesen kikészít, ha lemerül a telefonom akkumulátora.
- Ha valamiért nem tudok csatlakozni a wifihez, állandóan azt nézem, mikor lesz már végre jel.
- Ha nincs nálam a telefonom, ideges leszek, mert nem férek hozzá az "online személyiségemhez".
Kérjünk segítséget!
Ez is érdekelhet
Aki úgy érzi, rá is jellemzőek a fent felsoroltak, annak mindenképpen érdemes szakemberhez, elsősorban pszichológushoz fordulnia. A pszichoterápia mellett hasznos lehet, ha megkérünk valakit, hogy legalább éjszakára vigye el a közelünkből a telefont, vagy igyekezzünk kikapcsolni, esetleg lenémítani az eszközt az alvás idejére. Ugyancsak segíthet, ha felállítunk egy időkorlátot, amelynél többet egy nap nem használhatjuk a telefonunkat, sőt: megfontolhatjuk, hogy egy pár napig, hétig nem látogatjuk a különféle közösségimédia-oldalakat .
Legjobban: