Egy kattintáson múlik
2004 novemberében egy Egyesült Államokbeli bizottság meghökkentő megállapítást tett. Felhívták a figyelmet egy veszélyes "termékre", amelyet amerikaiak milliói használnak, és függőséget okoz. A pornográfiáról beszéltek. A pornó idegrendszerre gyakorolt hatása a kokainéhoz hasonlít. Egy amerikai pszichológus azt állítja, hogy ha valaki hosszú távon a pornográfia hatása alatt áll, egyre többet és többet akar, és meg sem áll olyan videókig, melyeken csoportos szexet, szado-mazochista praktikákat és állatokkal való nemi kapcsolatot nézhet. Korábban, hogyha pornót akart nézni az ember, el kellett mennie otthonról, venni egy magazint vagy egy videót kölcsönözni. A boltok nyitvatartási ideje és az ágybetét alatti hely -ahová az újságokat lehet rejteni - azonban határt szabott az emberek "pornófogyasztásának". Ma hozzávetőlegesen 420 millió felnőttek számára készült weboldal létezik. Így manapság nehéz leállni, hiszen csak egy kattintáson múlik - mondja Louanne Cole Weston, szex-terapeuta -, és ha túlzásba megy valaki, máris megvan a baj. A túlzott "pornófogyasztás" nem csak hagyományos értékrendünk szerint tekinthető kórosnak, egyéb kellemetlenségeket is okozhat az embernek. Gondoljunk csak a kimerített bankkártyákra, alvás nélkül töltött éjszakákra, a kötelezettségek, sőt, akár a család és barátok elhanyagolására.
Ez már túlzás?
Mikor mondjuk egy viselkedésre, hogy az már kóros? Mikor beszélhetünk betegségről? A pszichiáterek szerint akkor, ha a viselkedés miatt károsodnak az egyén fontos szociális, foglalkozásbeli vagy kikapcsolódást szolgáló tevékenységei: ezeket feladja, vagy jelentősen háttérbe szorulnak. Figyelmeztető jel, ha valaki egyre több időt tölt pornográf anyagok nézegetésével, és ha erre nincs módja, akkor üresnek érzi magát, ingerlékeny és rosszkedvű. Ezek a panaszok aztán a tevékenység közben megszűnnek, sőt, egyféle megnyugvás alakul ki. A tünetek egyébként a legtöbb szenvedélybetegség esetében így alakulnak.
Kettő az egyben
Köztudott tény, hogy a túlzott internet-használat az ezredforduló sajátos szenvedélybetegsége. Mégis hogyan képes az Internet valódi szenvedélybetegség forrásává válni? Az Internet lehetővé teszi a kapcsolatteremtést, eszmecserét, játékot, oly módon, hogy nem szükséges az egyénnek felfednie valódi azonosságát, kialakulhatnak arc nélküli közösségek. Mindez lehetőséget nyújt a valóságból való kilépésre. Egyfajta biztonságot nyújt, felkínálja a közösséghez való tartozás élményét. Ugyanakkor teret enged a kreativitásra, az önkifejezésre, a személyes kompetencia átélésére. Az Internet-addikció kialakulásában néhány sajátosságnak különös jelentősége van. Ezek egyike a számítógépes világháló elérhetősége. Az Internet megjelenése előtt a játékszenvedély kiéléséhez el kellett menni a legközelebbi játékterembe vagy bevásárolni, amihez pedig hozzátartozik a nyűgös keresgélés, esetleg sorbaállás, cipekedés. A világhálón viszont ezernyi lehetőség van egyéni, társas- vagy szerencsejáték elérésére, online-vásárlásra. Ez a néhány példa jól mutatja, mit is jelent az, hogy az Internet és az ott megtalálható tartalmak azonnal és éjjel-nappal hozzáférhetők, ezáltal eltűnnek azok az akadályok és korlátok, amelyek a valós világban elkerülhetetlenek: semmi sem áll útjába a szükségletek azonnali kielégítésének. Hasonló a helyzet a szexuális tartalmú Internet-lapok elérhetősége esetén is, ami kiküszöböli azokat a társadalmi konvenciókat, melyek a szexualitás megnyilvánulásait övezik, és lehetővé teszi a szexuális vágyak és fantázia gyors kiélését. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a fiatalabb korosztályok számára is sok minden hozzáférhetővé válik, hiszen így megszűnik a játéktermekben vagy a videotékákban érvényes, törvényben szabályozott életkori korlátozás. Így az Internet révén egyenes út vezethet a pornó-addikció irányába.
A szenvedély a szenvedélye
Kényszernek vagy szenvedélynek tekinthető-e a túlzásba vitt pornográfiát? A különbség, hogy ezt a viselkedést kényszernek vagy függőségnek nevezzük-e, aprócska, de lényeges. A pszichiátria a kémiai függőségek mellett (drog, alkohol, nikotin) megkülönböztet ún. viselkedési függőségeket is. Ezek közé tartozik a kóros játékszenvedély, az internet-függőség, vagy akár a vásárlási kényszer. Függőség esetén az egyén viselkedését egy erős belső kényszer irányítja. Ilyen értelemben tehát a túlzásba vitt pornó-használatot is tekinthetjük függőségnek. Ugyanakkor kényszerbetegség esetén a betegek az őket elárasztó szorongáskeltő gondolatok és az ezek csökkentése érdekében önkéntelenül végrehajtott kényszeres cselekedetek fogságában vergődnek. Lehet ilyen kényszeres cselekvés a pornónézés?
A Kinsey Intézet doktora, Erick Janssen kifogásolja, hogy a függőség szakkifejezést használják a pornó vonatkozásában is. Habár sokan könnyedén pornó-függőnek diagnosztizálhatják magukat, a szakemberek még nem rendelkeznek olyan elfogadott kritérium-rendszerrel, ami alapján valakit pornó-függőnek lehet tekinteni. A Pennsylvania Egyetem pszichológusa, Mary Anne Layden azt mondja, azok, akik pornográfia-függőségről beszélnek, ugyanazokat a kritériumokat használják, mint például a kóros játékszenvedély esetében. Azok a terapeuták, akik a pornográfia-függőkkel foglalkoznak, azt mondják, ezek az emberek ugyanúgy viselkednek, mint egyéb szenvedélybetegek. A betegség egyik fő jellegzetessége, hogy hozzászokás alakul ki. Éppen úgy, ahogy a drog-függőnek nagyobb adag "anyagra" van szüksége, hogy elérje a kellemes állapotot, a pornó-függőknek is több és több extrém anyagot kell látniuk, hogy ugyanolyan fokú izgalmi szintet érjenek el, mint először. Kezdetben extrém témájú videókat nézve még tesznek olyan kijelentéseket, hogy: "Ilyet soha nem néznék meg, olyan gusztustalan!". Egy idő után ezen túljutnak, hisz a kezdeti "dózis" már nem elég.
Miért nézzük?
A szexterapeuta szerint három oka van annak, hogy miért fordulnak az emberek a pornográfia felé: hogy mindaz, amiről fantáziálnak, megvalósuljon, hogy elkerüljék az intimitást a partnerkapcsolatukban, és egész egyszerűen azért, hogy segítsék az önkielégítést. Néha csak azért, mert azt kívánják, bárcsak a való életben is megtörténhetne velük, amit a képeken, filmeken látnak. Így megkapják azt, ami a valódi kapcsolatukból hiányzik. Van egy partnerük, akivel szeretik egymást, és szeretnék a kapcsolatukat fenntartani. Ha azonban a partner nem szereti az orális szexet, a másik fél úgy érzi, "jogos" igénye kielégítésére kénytelen a pornóhoz nyúlni és képeken nézni az orális szexet. Ebben a tekintetben a pornó - legalábbis látszólag - egy egészséges kapcsolat része lehet, de bizonyos körülmények között megakadályozza az intimitást. Aztán ott vannak azok az emberek, akik szégyellik kimondani, mit is szeretnének valójában, ezért titokban a pornóra fanyalodnak. Ha el mernék mondani, mikről álmodoznak, meglepve tapasztalhatnák, hogy a partnerük hajlandó rá, és sokkal kielégítőbb szexuális kapcsolatban élhetnének. Ez azonban túlságosan zavarba ejtő lenne számukra. Sokak számára féltve őrzött titkaik megosztása olyan nagy fokú intimitást igényelne, amit már nem tudnának elviselni. Függetlenül a partnerkapcsolatban betöltött szereptől az emberek azért is néznek pornót, hogy felizgassák magukat önkielégítés előtt vagy alatt. A férfiak erotikus képanyaggal könnyebben felizgathatóak, de meglepően sok nő is végez önkielégítést szintén pornó segítségével.
Úgy tűnik tehát, hogy mint sok más esetben, itt is fontos a mennyiség. Ugyanolyan fontos azonban tudatosítani, hogy a függővé válás apránként, kicsivel kezdődik. Jobb hát a megelőzés, mert ha egyszer valaki függővé válik, nehezen fog tudni megszabadulni a "szertől", és lerázni magáról rabságunk láncait, a pornográfiát. Arról nem is beszélve, hogy egy kapcsolat annyit ér, amennyire őszinte.
Forrás: www.webmd.com
Legjobban: