A című lapban közzétett tanulmány rámutat, hogy a nagyobb választási lehetőség azt a képzetet kelti az emberekben, hogy nagyobb az esélyük a nyerésre, pedig a valóságban ilyenkor valószínűbb, hogy üres zsebbel térnek haza.
Amint arról dr. Thomas Hills, a Warwick Egyetem Pszichológia Tanszékének munkatársa beszámolt, a kísérlet során 64 ember vett részt egy számítógép által generált szerencsejátékban, ahol számos doboz közül kellett egyet kiválasztani, melyek mindegyike valamennyi pénzösszeget tartalmazott és mindegyik más-más valószínűséggel fizette ki a nyereményt; volt amelyik tízből csak egyszer, volt amelyik háromból egyszer, ám olyan is akadt, amelyik minden alkalommal. A résztvevőknek lehetőségük volt annyiszor kinyitniuk egy-egy dobozt, ahányszor csak akarták, hogy meglássák, mekkora összeget rejt és megpróbálják kikövetkeztetni, mekkora az esélye, hogy a nyereményt meg is kapják, majd amikor már úgy érzeték, elegendő információ birtokában vannak, meg kellett hozniuk végső döntésüket, hogy melyik dobozt választják. A játék öt fordulóból állt, és a dobozok száma fordulónként vagy nőtt, vagy csökkent. Az egyik csoport először kettő, majd négy, azután, nyolc, tizenhat és végül harminckét doboz közül választhatott, míg egy másik csoport harminckét dobozzal kezdte, és úgy csökkentek le a lehetőségeik végül két dobozra.
A szakemberek megállapították, hogy mind a dobozok fordulónkénti száma, mind az, hogy ez a szám csökkent vagy nőtt, befolyással volt az emberek döntésére . Amikor például két doboz közül kellett választani, átlagosan 12 próbát tettek az emberek, míg 32 doboz esetében ötvenet, vagyis a próbálgatások mértéke nem nőtt arányosan a dobozok számával. Mindez azt mutatja, hogy amikor nagyobb a választási lehetőség, az emberek több információt gyűjtöttek arról, mekkora összeget is nyerhetnének, ám annak kevésbé jártak utána, vajon a magasabb értékű dobozok mekkora eséllyel fizetik ki a nyereményt.
A szakemberek azt is megállapították, hogy azok a játékosok, akiknél a választások száma nőtt, összességében több információt gyűjtöttek be a döntéshozataluk előtt, mint azok, akiknél a választások száma csökkent. Vagyis akik a kis választék esetében sok információt gyűjtöttek, a nagyobb választásnál is megtartották az információszerzésnek ezt a hozzávetőleg magas mértékét, és fordítva, akik először választottak sok közül, kevesebb információ alapján döntöttek akkor is, amikor kisebb választék állt rendelkezésükre. Ugyanakkor, amikor sok lehetőség közül kellett választani, egyik csoport sem volt képes következetesen kiválasztani azokat a dobozokat, melyek a várható legmagasabb értéket tartalmazták.
Legjobban: