Káintól napjainkig a bűnmegelőzésnek, a lakosság biztonságérzetének személyiség-, tulajdonságbeli változatainak nyomán a bűnözés csökkenésében gyors javulás nem várható. A kérdésről Dr. Veér Andrással, a mentálhigiéné egykori miniszteri biztosával beszélgetünk.
Nincs társadalom, amelyben a bűnözés ne lenne jelen, s az a polgárok biztonságérzetére ne hasson.
Gondoljon csak Káin és Ábel történetére. Vagy az Ószövetség egyéb gyilkosságaira, amelyeket a kriminalitás magas fokán követtek el. Ezek egy detektívregény izgalmával érnek fel. Káin és Ábel problémája azonban mentálhigiénés szempontból is nagyon fontos. Káin azért ölt, mert irigy volt, mert áldozatát az Úr kevésbé szívesen fogadta el. A legsúlyosabb bűnt rendkívül erősen lecsökkent tűrőképességben követte el.
Min múlik, hogy a személyiség alakulása során mi történik?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
E fejlődés három nagy szakaszra - biológiaira, intellektuálisra és érzelmire - bontható. A biológiai és intellektuális fejlődésre viszonylag stabil pontjaink vannak az életben. Tudjuk, hogyan kell egy gyermeket táplálni, miként érik meg testileg, biológiailag felnőtté. Az intellektuális fejlődésünkre, a gyerek nevelésére, tanítására ott a szülői ház, a bölcsöde, az óvoda, az iskola intézménye.
De vajon kapunk-e mi felnőttek, szülők olyan mintát, amely alapján tudjuk, gyermekünk egészséges személyiség- és érzelmi fejlődését miként biztosítsuk?
A szocializációs problémák mindig itt kerülnek felszínre. Ugyanis a szocializáció, illetve a személyiségfejlődés alapján tanuljuk meg azt, hogy milyen örömöket szerezhetünk, a kudarcokat hogyan viseljük el. Milyen mechanizmusok alapján tudjuk sikereinket megélni, elfogadni. Hogyan tudjunk embertársainkhoz bizalommal fordulni, ha nem is kiküszöbölni, de a gyanakvást háttérbe szorítani. Miként tudjuk a frusztrációs helyzeteket elkerülni, a döntési problémáink miatt nap, mint nap a különböző szerepeket eljátszani.
Sajnos ezekre nem sok mintát kapunk!
Pedig a legtöbb szülő a lehető legnagyobb igyekezettel próbálja gyermekének átadni. A kudarc nyomán azután számos, úgynevezett nem specifikus szocializációs hibákat követünk el, lásd a dohányzást, az alkoholfogyasztást, vagy a kábítószerezést.
A kriminalitás már ezeknek a személyiségfejlődési zavaroknak a velejárója?
Tudni kell, hogy milyen közegbe és módon, társadalmi irányultság mellett vagyunk képesek egyfajta szocializációs mechanizmust a gyermekeinkben, hosszú távon pedig a társadalomban kiépíteni.
Kudarc esetén mire számíthatunk?
Napjainkra hazánkban mintegy 25-26 százalékra tehető a szorongásos, depressziós, feszültségekkel járó, életminőségi zavarokkal küzdők aránya. Igaz, az érintettek nem mindegyike szorul gyógykezelésre. De közülük is sokan dohányzással, alkohollal, vagy kábítószerrel próbálják feszültségüket enyhíteni. Mások erős lelki védekező mechanizmusuknak köszönhetően pótszerek nélkül képesek a problémáiktól megszabadulni.
Mostanság az alkoholt megelőzve a drogkérdés került előtérbe.
Az előbbi évtizedek óta kísért bennünket, de mára annyira kezelhetetlenné vált, hogy szinte nem is beszélünk róla. Hallgatunk inkább és a kérdést a szőnyeg alá seperjük. De csak addig tehetjük ezt, amíg egyszer majd a szőnyeg alatti problémától "orra nem bukunk".
Viszont politika a kábítószer visszaszorítása mögé állt...
A kábítószer a kriminalitás körébe tartozik, hiszen egy heroinfüggő évi drogadagja minimum 1,5-2 millió forint! Márpedig ekkora összeghez a kábítószeres csak a bűn útján juthat. A disco drogok sem olcsók: egy ember évi adagja 3-500 ezer forintba kerül. Vajon honnan futja erre egy tizenévesnek? Sokáig nem beszéltünk erről, de ma már szerencsére van remény az előbbre lépésre, hiszen teret nyert a mentálhigiéné. Csak gyors eredményt nem produkálhat, a látványos siker 10-15 esztendőt igényel. Aki ezt nem fogadja el, az egyúttal a mentálhigiénés mozgalom támogatásáról mond le... Rosszul teszi.
