Kánya Kata sikeres színésznőből vált sikeres üzletasszonnyá. Személyességen alapuló társkeresőjének több mint 4500 tagja van, kiknek életkori eloszlása pontosan leképezi a hazai statisztikai adatokat. "Nálam húszévesek és hetvenévesek is vannak. Hatvan év fölött viszont elkezdenek fogyni a férfiak, mert kihalnak, akárcsak a mai magyar társadalomban" - mondta lapunknak. Szerinte párkapcsolat nélkül is lehetünk boldogok, mert a társtalanság nem egyenlő a magánnyal. A házasságok felbomlásának sokféle oka lehet, de vannak közös mintázatok, például az önismeret- és önbizalomhiány. A közösségi oldalak nem segítik a párkeresést, mert azt üzenik, hogy mindenki másnak sokkal jobb az élete, mint az enyém. Szívesen látna egy olyan tankönyvet, amely óvodáskortól tanítaná a párkapcsolati ismereteket, azt, hogy miként lehet megtartani a kapcsolatokat.
HáziPatika.com: Huszonöt éve vezeti a társkereső irodáját. Ön szerint mi változott a társkeresésben az elmúlt időszakban?
Kánya Kata: Minden. Amikor elkezdtem, még nem volt internet. Szerintem akkor lényegesebb könnyebb volt társat találni, mint ma.
HáziPatika.com: Miért?
K. K.: Az internet nagyobb lehetőséget kínál a társkeresésre, technológiailag legalábbis. Ugyanakkor szerintem éppen ez a technológia amortizálja le az emberi kapcsolatokat. Azt szoktam mondani, hogy bárhol lehet társat találni, hiszen a villamoson is összeakadhat a tekintetünk. Manapság viszont mindenki a telefonját nyomogatja, és nem nézünk kifelé a saját buborékunkból, már átvitt értelemben sem.
HáziPatika.com: Társkeresője kizárólag a személyes kapcsolatokon alapul, internet nélkül. A járvány hogyan befolyásolta a működést?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
K. K.: Mi is bezártunk, amikor kellett. A járványhelyzet ugyanakkor nagyon sokakat rádöbbentett arra, hogy egyedül vannak. Így még növekedni is tudtunk, több ügyfelünk lett a járvány alatt.
HáziPatika.com: Irodája nemcsak párkereső, hanem életvezetési tanácsadó is. Hogyan kell ezt elképzelni, mi történik, amikor bejön az ajtón a kliens?
K. K.: Nem csak azok jönnek hozzám, akik párkapcsolat nélkül élnek, hanem azok is, akik egyszerűen csak rosszul érzik magukat a bőrükben. Általában az a probléma, hogy rossz ablakon át nézi az illető a saját életét. Nekem az a dolgom, hogy mutassak egy biztatóbb, optimistább, előremutató nézőpontot.
HáziPatika.com: A beszélgetés után mi történik?
K. K.: Nálunk korcsoportos katalógusrendszer van, huszonévesek, harmincasok, negyvenesek, stb., alkotják a csoportokat. Azt szoktam mondani, szűrjük ki a teljesen felesleges találkozásokat, hiszen ha mondjuk az egyik társkereső gyereket akar, a másik nem, abban nem lehet kompromisszumot kötni, ott nem érdemes találkozni. Mindenki mással fel kell venni a kapcsolatot, mert az emberek többségének az a baja, hogy a mai életforma mellett, egyszerűen nem kerül az életébe megfelelő mennyiségű potenciális lehetőség.
HáziPatika.com: Valahol az nyilatkozta a házassággal összefüggésben, hogy a párkapcsolatokat, az együttélés szabályait az óvodás kortól kellene tanítani. Mit tanítana nekik, nekünk?
K. K.: Szerintem nem talál olyan fiatalt, aki ne szeretne jó minőségű párkapcsolatot. Én azt tanítanám, hogy miként lehet megtartani a kapcsolatokat. Hogy miért fontos az önismeret, az érzelmeink kifejezése, a bizalom. Vagy hogy miként lehet felismerni ezek hiányát.
HáziPatika.com: Azt mondta, önismeret és bizalom. Laikusként azt várnánk, hogy az idősek már sokat láttak, és talán jobban ismerik magukat, esetleg türelmesebbek és megértőbbek mások iránt.
K. K.: Nem lehet ezt korra vagy nemre lebontani. Az önismerethez és a bizalomhoz való hozzáállást - mint általában mindent - a szüleinktől kaptuk mintaként. Tehát nem a mennyiségük állandó egy emberben, hanem a minta, a problémakezelés módja. És felnőttként nagyon nehéz ezt a saját "csomagot" felismerni és változtatni rajta.
HáziPatika.com: A közösségi oldalak mennyire táplálják a megfelelő önismeretet?
K. K.: Éppen az ellenkezőjét táplálják. A közösségi oldalak szerintem azt üzenik, hogy mindenki másnak sokkal jobb az élete, mint az enyém. A másik gazdagabb, szebb, egészségesebb, mint én. Különösen a magányosakban erősítik a magány érzését, ami tovább rombolja az önbizalmukat. Kiemelném, hogy a fogyasztói társadalomnak az egyedülálló ember a jó, hiszen neki drágább a megélhetése, többet fogyaszt, mint egy párkapcsolatban élő. Hiszen, ha nincs, aki szeresse, akkor önmagát lepi meg ajándékokkal.
HáziPatika.com: A társtalanság és a magány kéz a kézben járnak?
K. K.: Egyáltalán nem, ezek függetlenek egymástól. Azt szoktam mondani, hogy a társtaláláshoz szerencse is kell, a magány oldása viszont csak rajtunk múlik. A szociális háló kiépítésén aktívan dolgoznunk kell, hogy ne essünk le a társtalanságból a magány állapotába. Mert, ha valaki társtalan, de nem magányos, sokkal könnyebben fog társat találni, mintha magányos is lenne. Utóbbiak "berozsdásodnak", kiesnek a kommunikációból, így egy randihelyzetben hátrányból indulnak.
HáziPatika.com: Tapasztalata szerint, miért mennek tönkre a házasságok?
K. K.: Mindegyik más miatt, de vannak közös mintázatok. Többnyire a már említett önismeret-hiány, önbizalomproblémák a közös pont. Érdekesek a trendek is, hogy ki mit mond, miért vált el. Tíz éve a házastárs depresszióját, manapság a nárcisztikus személyiségzavarát hangsúlyozzák sokan. Szerintem ez is az önismeret egyfajta hiányára utal, mert kész válaszként fogadunk el valamit, amit nem is ismerünk, legfeljebb a női magazinokból.
HáziPatika.com: Egyszer azt nyilatkozta, hogy a félrelépés a házasság velejárója.
K. K.: Én azt mondtam, hogy egyetlen megcsalás miatt nem kell kidobni húsz-harminc évet az ablakon. Mert senkivel nem lesz már újabb harminc év. Sok nő jön hozzám, hogy azért vált el, mert megcsalta a férje. És? Nyilván érzékenyen kell ehhez hozzáállni, mert a szerelmi kapcsolat vagy a szeretői státusz egészen más ügy. De az is más, ha egy munkahelyi csapatépítőn, a kelleténél több ital után, másvalaki ágyában ébredünk. Azt hiszem, ezért még nem kell felrúgni egy kapcsolatot.
HáziPatika.com: Olyannal már találkozott, aki a válás után újra összejöttek?
K. K.: Hogyne. Aztán megint szakítottak.
HáziPatika.com: Kemény, realista válasz. Ha megengedi, kicsit olyan Popper Péteres.
K. K.: Erre jól ráérzett. Nekem Popper Péter nagyon fontos ember volt az életemben, amolyan etalon. Minden könyvét olvastam, kívülről tudom az előadásait. Illetve személyesen is ismertem, sokat beszélgettünk, mondhatom, talán kedvelt is.
HáziPatika.com: Mit szeretett benne?
K. K.: Azt, hogy soha nem akarta megmondani a tutit. Mindig fenntartotta a gondolkodói kétely jogát saját magával és másokkal kapcsolatban is. Ellentétben a manapság divatos "sztárpszichológusokkal", akik mintha azt hangsúlyoznák, hogy náluk van a bölcsek köve.
HáziPatika.com: Térjünk vissza a párkapcsolatokhoz. A válásoknak mihez van még köze? Eltérő anyagi helyzet, végzettség, műveltség, túl nagy korkülönbség?
K. K.: Az eltérő végzettség jelentős faktor, főként a középfokú végzettségű férfi és a diplomás nő felállás. Utóbbi nem is meglepő, hiszen az egyetemeken 70 százalék a női hallgatók aránya. A nők szeretnének felnézni a férfira, de elfogadnak egy alacsonyabb végzettségű párt. A férfiaknál viszont előbb-utóbb problémát okoz, ha a nőnek magasabb a képzettsége. És akkor lerángatja maga mellé a nőt otthon, hogy a nő nem főz jól, nem neveli helyesen a gyereket, koszos a lakás, stb.
HáziPatika.com: Egy férfinak nincs igénye arra, hogy tisztelje a párját?
K. K.: Van igénye erre, persze, csak arra nincs, hogy felnézzen egy nőre. A férfinak az az evolúciós programja, hogy én vagyok az erősebb, a több.
HáziPatika.com: Hogyan ismerkednek az 50 évesek, 40 évesek, 30 évesek?
K. K.: Ugyanúgy: nehezen. Senki nem tud természetesen viselkedni egy olyan mesterséges helyzetben, mint az ismerkedés. Azt szoktam mondani, ha az első randin valaki nem azt érzi, hogy még tíz perc az illetővel, és kifutok a világból, akkor újra találkozzon a másikkal. Ami még közös, hogy a társkeresési kedv hullámokban jön. Ha van kedv, nekimegyek, aztán jön két rossz randi, és megint nincs kedv. Plusz maga az élet, az ügyek, a teendők is tolják maguk előtt a kedvet.
HáziPatika.com: Az ötven felettiek mennyire sikeresek a pártalálásban?
K. K.: Hogy kinek sikeres, illetve kinek mi a siker, az személyfüggő. Nyilván ha még nincs volt férj, volt feleség, egy-két gyerek oda-vissza, kevesebb dologhoz kell alkalmazkodni. Egy biztos, és ez mindegyik korosztályra igaz, hogy a társkeresést úgy kell kezelni, mint egy projektet. El kell dönteni, hogy mennyi időt, pénzt, energiát szánunk a dologra.
HáziPatika.com: Ön kétszer elvált, egy felnőtt lánya van. Kliensektől szokott kapni olyan kérdéseket, hogy elváltként hogyan adhat tanácsot a párkeresőknek?
K. K.: Kliensektől soha, inkább újságíróktól kapok ilyen kérdéseket. Egyrészt a magánéletem nem titok, noha nem szoktam beszélni róla, kliensekkel pláne nem. Másrészt a személyes hitelességem nem abból fakad, hogy én vajon boldog vagyok vagy nagy családom van. Szerintem képes vagyok hiteles tanácsot adni akkor is, ha nem élek negyven éve rezzenéstelen, boldog házasságban, hat gyerekkel a hátam mögött. Sőt!
