Mivel nagyon ritka, hogy óvodás korban valamilyen kiemelkedő képességet fedezzenek fel, általános vélemény, hogy ekkor még nem beszélhetünk igazán tehetségről. Akadnak azonban kivételek: Mozart zenei tehetsége például egészen korán megmutatkozott, ötévesen már komplett zeneműveket komponált, fél Európa a gyermek Mozartot ünnepelte, rajongói pedig csodagyereknek titulálták. Vagy ott van Gauss, akinek kisgyermekkori, meghökkentő érettségéről anekdoták keringenek. Még csak tinédzser volt, amikor első áttörő matematikai felfedezéseit elérte, majd 21 éves korában fejezte be élete fő művét a számelméletről, ami máig formálja ezt a területet. De nem kell időutazást tennünk ahhoz, hogy csodagyerekekről olvassunk: évről évre tűnnek fel zseninek titulált pici gyerekek. Volt, aki már kétévesen megtanult olvasni, és hat különböző nyelven százig elszámolt, majd négyéves korában bekerült a világ legmagasabb intelligenciájú embereit összefogó Mensa egyesület tagjai közé. Olyan kislányról is írtak már, aki 14 hónaposan ismerte az ABC összes betűjét. Igaz, már jóval nagyobb, de így is egyedülálló az a fiú is, aki 11 évesen kezdte meg tanulmányait a világ egyik legnívósabb felsőoktatási intézményében, a Harvardon, miután autodidakta módon több idegen nyelven is megtanult folyékonyan beszélni. Mikor mondhatjuk tehát egy gyerekre, hogy zseni, és mekkora részben tudható be ez pusztán a tehetségnek?
Mindenki lehet zseni?
A világhírű sakksikereket elért Polgár lányok édesapja, Polgár László szerint minden egészségesen született gyermekből lehet zsenit nevelni, és „érdemes is, mert boldog ember lesz belőle”. Polgár Judit, Zsuzsa és Zsófia egy édesapjuk által kifejlesztett, speciális módszer szerint nevelkedtek, és egész életükben arra készültek, hogy sakkvilágbajnok váljon belőlük, akkora eredményeket értek el, amiket senkinek sem sikerült előttük. Édesapjuk mindig is visszautasította azokat a vádakat, miszerint elvette volna lányai gyerekkorát: szerinte éppen így adta meg a lehetőséget számukra, hogy zseni váljon belőlük. Egy biztos: zsenit nevelni hatalmas felelősség, ráadásul nem csak az érintett szülőknek, hanem a pedagógusoknak, sőt a kortársaknak is jelent feladatot. Ahogy Gyarmathy Éva, az MTA Pszichológiai Kutatóintézet kutatója fogalmazott: a kiemelkedő tehetséghez a család értéket ad, a tanár kapukat nyit, a társak pedig, mint katalizátorok hatnak.
Problémára is utalhat
Akiken már gyerekkorukban látszik, hogy valamiben kiemelkedően jó képességei vannak, általában nehezebben értenek szót a saját kortársaikkal, és más az érdeklődési körük is, mint a velük egykorúaknak. Ennek egyik oka, hogy a bennük élő tudásvágy akár már óvodás koruk előtt felszínre törhet. A magas intellektuális képességekkel rendelkező fiatalokra jellemző, hogy szívesen teremtenek kapcsolatot idősebb gyerekekkel, vagy akár felnőttekkel, hiszen ők kapcsolódni tudnak a számukra fontos témákhoz, így jobban is tudnak velük kommunikálni. Gyakori az is, hogy ezek a gyerekek megszállottan gyűjtik az információkat az őket érdeklő dolgokról, legyenek azok dinoszauruszok, járművek vagy bolygók. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy vannak olyan sajátos nevelési igényű (SNI), vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségű (BTMN) státusszal rendelkező tanulók, akik nehézségeik mellett kiemelkedő teljesítményt nyújtanak bizonyos tantárgyakban, vagy kifejezett tehetséget mutatnak a sport, a művészetek területén.
Különc vagy zseni?
Kiemelkedően tehetségesnek lenni valamiben ugyanakkor meglehetősen ritka jelenség, és nem is feltétlenül cél, hogy minél több ilyen gyerek nevelkedjen, hiszen ők általában társaiktól elszigetelve nőnek fel, s gyakran pedagógusaik sem tudják eldönteni, hogy kiemelkedő tehetséggel, valamilyen pszichés zavarral, esetleg egyszerre mindkettővel állnak szemben. Radó Péter oktatáskutató szerint akkor járunk el jól, ha lehetővé tesszük, hogy gyermekünk rengeteg mindenben kipróbálja magát, ha minél több olyan tevékenységet teszünk elérhetővé számára, amit élvezettel, motiváltan csinálhat, és amiben sikeresnek érezheti magát. A gyerekek ugyanis el fogják tudni dönteni, hogy mi az, amibe maguktól is hajlandók sok időt és energiát ölni. Szinte minden gyerekben van valamilyen tehetség, csak hagyni kell, hogy felfedezze magában.
Akire tényleg igaz: különleges képességű
A szokottnál gyorsabb fejlődés, a problémák iránti nagyfokú érzékenység, fogékonyság és motiváció a tehetség korai jelei lehetnek. Ezek a gyerekek már egészen kicsi, akár óvodás koruktól kihívást jelentő feladatokra, tevékenységekre, életkorukat meghaladó tudásra vágynak, melyet a szülők és a pedagógusok sok esetben nem tudnak otthoni vagy intézményi környezetben biztosítani. Ilyenkor érdemes tehetséggondozó programokat, tehetségpontokat, vagy akár szakértő mentort felkeresni – mondta el honlapunknak Greskó Martina. A Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszék szakpszichológus rezidense szerint a tehetséges gyermekek fejlődési útja az átlagos képességekkel rendelkező társaikhoz hasonlóan nagyon sokféle lehet. Kiemelkedő tehetséget, kreativitást mutathatnak például valamely művészeti területen, azonban kognitív érettségük, emocionális és társas-interakciós készségeik, vagy akár fizikai fejlettségük életkorukhoz képest elmaradó, vagy átlagos színvonalú lehet. A fejlesztések során ezért figyelembe kell venni a gyermek érdeklődési körét, de az intellektuális, érzelmi, szociális, szenzoros-és motoros, valamint egyéb társuló készségek, funkciók erősítése is fontos. A hosszú távú cél pedig az, hogy minden gyermek megtalálja a hozzá leginkább illeszkedő tevékenységeket, érdeklődési területeket, ezért hasznos, ha sok mindenben kipróbálhatják magukat – vallja Radó Péter mellett Greskó Martina is.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Kiemelkedik a többi közül, de semmiképp sem mini felnőtt!
A Köznevelési törvény definíciója szerint „kiemelten tehetséges az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, aki átlag feletti általános vagy speciális képességek birtokában magas fokú kreativitással rendelkezik, és felkelthető benne a feladat iránti erős motiváció, elkötelezettség.” A tehetséges gyerekek általában sokkal érzékenyebbek társaiknál, kerülik a sémákat, rendkívül kreatívak és sajátos humorérzékük van. Mivel hajlamosak vagyunk az átlagostól, a megszokottól eltérő embertárainkat különcként, csodabogárként kezelni, ezért a tehetséges gyermek sokszor a szülőnek is komoly kihívás. A szakemberek szerint azonban ahhoz, hogy ezek a gyerekek teljes értékű életet élhessenek, semmiképp sem szabad őket mini felnőttként kezelni.
