Láthatatlan kiállítás. Egy rendkívüli élmény, melyet "látni" kell. Egy hely, ahol minden láthatatlan, és csupán az érzékeink vezetnek bennünket. Ahogy belépünk, kialszik a fény, "elveszítjük látásunkat", és csupán hallásunk, tapintásunk, szaglásunk és egyensúlyérzékelésünk nyomán próbálunk tájékozódni egy, a látók számára ismeretlen világban.
Ezen a kiállításon vakok vagy látássérültek kísérnek el minket egy olyan útra, mely után teljesen meg fog változni a nem látókról alkotott felfogásunk. Bepillantást nyerhetünk egy ismeretlen világba, melytől talán ódzkodunk és tartunk, melyet valójában nem is ismerünk.
Hogy milyen érzés a látásunk nélkül élni? Erről gondolkodni nagyon nehéz, míg valaki át nem éli. Ez a kiállítás egy lehetőség erre, mely után visszatérhetünk a fény világába. Mert látóként csupán egy órára alszik ki számunkra a fény, és mindez "visszafordítható".
A vakok és látássérültek számára azonban az élettér a sötétség. Ez a világ szintén számos csodát rejt, csakúgy, mint a látóké, csak míg meg nem látogatjuk ezt a helyet, lehet, hogy nincs minderre szemünk.
Az igazi látás belülről fakad
A Népligetben található kiállítás mindenképpen olyan élmény, mely személyes tapasztalást érdemel. Olyan tárlat ez, melyet a látásunk nélkül kell "végignéznünk", szó szerint vaksötétben. A kezünkre, és a fülünkre vagyunk utalva odabent, és egy vak, vagy látássérült kísérőre, aki azért van velünk, hogy vigyázzon ránk, és segítsen megnézni a kiállítást.
A külvilágtól (fényektől és zajoktól) való elszigeteltséget a bejáratnál ajtó és vastag posztófüggönyök biztosítják. A terület speciálisan, életszerűen berendezett és teljesen besötétített.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Végigjárunk erdőt, városi környezetet, ahol tárgyak nehezítik a haladásunkat, és megtapasztalhatjuk, milyen, ha egy autó keresztezi utunkat. Konyha, zöldséges stand, szoborgaléria, és még egy bár is a tárlat része, ahol italt rendelhetünk a vak bárpultosnál, s megtapasztalhatjuk a vakon fizetést is. Itt nyílik alakom kísérőnknek kérdéseket feltenni.
Átlépvén egy másik világ határát
Látás híján megtapasztalhatjuk, hogy a nehézségek mellett így is szép a világ. Nagy szerepe van ebben a kísérőknek, akik kiváló és fantasztikus életszemléletről tanúbizonyságot adó emberek. Nyitottak, vakságukról nyíltan beszélnek, minden kérdésre szívesen válaszolnak, Mindenképpen érdemes velük beszélgetni a tárlat megtekintése során, hiszen így, pozitív élményeken keresztül érheti el a kiállítás igazi célját, hogy a látók megismerjék a vakok világát, hogy megértsék, elfogadják, és ha kell, segítsék az életüket. A két világ ebben az interaktív közegben igazán tud közeledni egymáshoz.
Az ember alapvetően fél az ismeretlentől. A kiállítás azonban a vezetők révén segít oldani a gátakat, mert ők őszintén és közvetlenül kezelik a látogatók félelmeit. Hihetetlen átélni azt, hogy milyen természetesen mozognak a sötétségben, lépnek oda hozzánk magabiztosan, fogják meg a kezünket, és vezetnek oda a kiállítás tárgyaihoz, megmutatván azokat. Eleinte mindenki ijedt - testtartásunk is ezt tükrözi - ám később bátrabbá válunk, mert rájövünk, hogy a hely kontrollált és veszélymentes, hogy biztonságban vagyunk. Ne szalasszuk hát el a lehetőséget, hogy megismerjük, és kipróbáljuk magunkat egy olyan helyzetben, amilyenbe mi is bármikor kerülhetünk.
Hangjával karon fog
Annak ellenére, hogy tudja a látogató, hogy biztosított a fénybe való visszatérése, és az út nem jár veszéllyel, a legtöbben mégis félelemmel vágnak neki a sötét útnak. Az akadályokkal nehezített utat a legtöbben labirintusszerűen képzelik el.
Milyen tapasztalatokkal gazdagodhatunk? Megélhetjük az elesettséget, magányosságot és bizonytalanságot. Feléledhetnek gyermekkori félelmeink a sötétségtől. Megijedhetünk a szédüléstől, ami elfoghat a sötétbe lépve vagy a fénybe való kilépéskor is. Szemen kívüli érzékszerveink fokozott működése segítségével azonban túljuthatunk kezdeti félelmeinken. Jelenthet biztonságot a vezető hangja, vagy akár idegen emberekbe (a csoporttagokba) való kapaszkodás. Egy hétköznapi helyzetben oly idegesítő tud lenni idegen emberek testközelsége. Most mégis, ugyanez fokozza a biztonságérzetünket. Azt is felemelő megélni, amikor az ember elveszetten, félelemmel telve tapogatózik a sötétben, és párjába vagy épp egy barátjába kapaszkodva talál rá a biztonságra. Egy biztos: saját szorongásaink legyőzése a megnyugvás érzését hozza, és az új tapasztalatokat végül pozitív élményként fogjuk elkönyvelni.
A tér- és időérzékelés megváltozása többnyire örömteli érzésekkel jár. A felfedezés öröme perceknek tünteti fel a bent töltött akár egy órát. A távolságok ugyanakkor hatalmasra nőnek, holott van, hogy csupán néhány lépésnyi területet járunk be. A látáson kívüli érzékeléseink segítségével újra felfedezvén a világot egyfajta öröm jár át. A világ ugyanis ismeretlen arcát fedi fel, mert apró, hétköznapi dolgok is - mint például egy alma felismerése, vagy egy finom anyag tapintása - izgalmassá válnak. Kifinomultabban és tudatosabban kellene használnunk érzékszerveinket - döbbenünk rá. Sőt mi több, rájövünk, hogy a szépség nem csupán vizuális úton tapasztalható meg.
Míg látogatóként elveszítjük látásunkat, tájékozódási képességünket, a biztonságot, az időérzéket; ugyanakkor nyerünk valamit: belátást, és empátiából fakadó megértést, szemléletváltást.
A nem látás felébreszt
A nem látás drámájával való szembesülés katartikus élményt hozhat. Egy addig ismeretlen világba történő bepillantás révén átalakul a világhoz, önmagunkhoz való viszonyunk; elfogadóvá válunk a mássággal szemben. Előítéleteink összeomlanak, új felismeréseink születnek. Rádöbbenhetünk, hogy a vakság nem csökkentértékűség, hogy a nem látók világa is teljes értékű.
Felértékelődik a fény, az egészség, a látás szerepe, tudatosul az a kincs, amit látásnak nevezünk; a kincs, aminek birtokában vagyunk, mégsem becsüljük. Megtapasztalhatjuk, hogy van, akiben lehet vakon bízni. A kiszolgáltatottság átélése hasznos tapasztalás azoknak, akik eddig csak a segítő oldaláról ismerték a fogyatékosságot.
Lelkileg gazdagabbá válik, aki végigjárja ezt a kiállítást. A személyes megtapasztalás révén beláthatunk egy másik világba, melynek következtében kitörölhetetlenül megértünk és átértékelünk dolgokat.
Forrás és további információk a kiállításról:
Ez is érdekelhet
