Közel négy évvel ezelőtt ismerkedtem meg az autogén tréninggel. Bár mostanra már javult a helyzet, akkoriban még rengeteget stresszeltem és szorongtam, úgy gondoltam tehát, hogy „rám fér” ennek a módszernek az elsajátítása. Nagy elvárásokkal vágtam bele a tanulásba – aminek általában csalódás szokott lenni a vége, de, mint tudjuk, mindig van kivétel a szabály alól. Az autogén tréning ugyanis nem csak a stresszkezelésben segít, mint ahogy azt előzetesen elképzeltem. Annál sokkal, de sokkal többet ad.
Nem véletlenül írom ezt. Ahogy Galambos Attila, a Budapest Pszichológia pszichológusa, sportpszichológiai szakpszichológus – nem mellesleg ő tanította meg nekem ezt a remek módszert – fogalmaz: az autogén tréning „összetett csomag”. „Megtanulunk relaxálni, megismerjük a saját belső működésünket, megtanuljuk, milyen az, amikor nyugalmi állapotban működik a testünk, és el tudjuk különíteni az idegesebb állapottól. Emellett önismereti része is van a módszernek. Befelé figyelünk, megnézzük, milyen gondolatok, érzések kavarognak bennünk. A gyakorlás során kitekintő kérdések is feljönnek, amelyek tovább mélyítik az önismeretünket. Jóval többről van tehát szó, mint egy egyszerű relaxációs módszerről.”
Évtizedek óta alkalmazzák
A Dr. Bagdy Emőke és Dr. Koronkai Bertalan által jegyzett, Relaxációs módszerek című könyv szerint az autogén tréninget Johannes Heinrich Schultz német pszichiáter kezdte alkalmazni 1920-ban. A módszerről könyvet is írt, amely 1932-ben jelent meg. Mint azt Bagdy és Koronkai kiemelte, a kötet címe – Das autogene Training – jelzi az autogén tréning lényegét: saját erőből merítő, saját aktivitást felhasználó, rendszeresen, tréningszerűen végzett gyakorlat, amelynek belső koncentrációval, önmagunkra irányuló passzív figyelemmel kell végbemenni ahhoz, hogy a teljes ellazultság szomatikus és pszichés értelemben létrejöjjön. Hozzátették: utóbbira a könyv alcíme – Konzentrative Selbstentspannung – is utal, amely koncentratív önellazítást jelent.
„Az autogén tréning klasszikus kondicionáláson alapul: gyakorlással megtanítjuk a testünket arra, hogyan lazítsa el saját magát, bárhol, bármikor, mindenféle külső segítség nélkül. A tanult szöveget – mert a tréning során különböző mondatokat sajátítunk el – összekötjük a testi érzésekkel, érzetekkel. Rendszeres gyakorlással már akár az első mondat kiválthatja a teljes ellazulást” – magyarázta Galambos Attila. A szakember azt mondja, a módszert gyakran alkalmazzák stresszkezelésre és a hétköznapi értelemben vett szorongás (például amit egy vizsga generál) csökkentésre, emellett sportolóknál is használják a koncentráció növelésére. Hozzátette továbbá, hogy azok közül, akik azért keresik fel, hogy elsajátíthassák az autogén tréninget, vagy akiknek ő maga ajánlja a megtanulását, legtöbben a túlzott munkahelyi stresszre panaszkodnak. Emiatt nagyon kimerülnek, kiégésközeli állapotot lehet megfigyelni náluk.
Az autogén tréninget szinte bárki elsajátíthatja, vannak azonban olyan tényezők (például szív- és érrendszeri problémák, illetve bizonyos személyiségből eredő jellegzetességek), amelyek megnehezítik ezt. A módszerben képzett szakemberek minden esetben meg tudják mondani, kinek ajánlják, és ki az, akinek érdemes inkább más relaxációs technikát választani. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni a lázas betegséget, ami abból a szempontból kizáró ok, hogy amíg nem jövünk teljesen rendbe, fel kell függeszteni az autogén tréning gyakorlását. Ilyenkor ugyanis egy olyan módosult tudatállapotban vagyunk, amelynél nem biztos, hogy úgy tudunk koncentrálni, ahogy kellene.
Személyesen jobb, mint videó alapján
Az alapokat képzett szakember segítségével 10-12 alkalom alatt lehet megtanulni – ez 10-12 hetet jelent, mivel jellemzően heti egyszeri találkozások szükségesek. A tréning megkezdése előtt ugyanakkor érdemes egy általános orvosi vizsgálaton/laborvizsgálaton részt venni, hogy ki lehessen zárni az organikus eredetű problémákat.
A tanulásra egyéni és csoportos formában is van lehetőség, egyéni preferencia kérdése, hogy ki melyiket választja. A csoportos autogén tréning nemcsak azért előnyös, mert olcsóbb, hanem mert a csoporttagok meg tudják osztani egymással a tapasztalataikat, érzéseiket, gondolataikat, ami segíthet a gyakorlatok megértésében, a nehézségeken való átlendülésben. Az ugyanakkor hátrány, hogy egy emberre kevesebb idő jut, illetve, hogy a csoporttagok összeszokása legalább két-három alkalmat igényel. Ezenfelül sokaknak kihívást jelenthet, hogy mások előtt kell megnyílniuk. Az egyénivel kapcsolatban mindenképpen pozitívum, hogy egyéni problémákkal is van idő foglalkozni, tehát akár terápiás jelleggel is használható az autogén tréning. A kliens viszont teljesen a pszichológusra van utalva, nem tudja mások élményeit beépíteni a tanulási folyamatba.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Bár az interneten különféle oktatóvideók is fellelhetőek, Galambos nem ajánlja, hogy így próbáljuk elsajátítani a módszert. „Tapasztalataim szerint az, aki az interneten keres relaxvideót, azonnal meg szeretne nyugodni, és azt várja el, hogy a videó nyugtassa meg. Az autogén tréning során viszont pont arra tanítjuk a résztvevőket, hogyan tudják saját magukat megnyugtatni azzal, hogy megteremtik az ehhez szükséges körülményeket, időt, illetve, hogy hogyan tudnak ráhangolódni saját magukra, az igényeikre, szükségleteikre. A szakember jelenlétének fontosságát is ki kell emelnem, hiszen segít abban, hogy az érintett megtalálja a relaxáció helyét és rendszeresen gyakoroljon. Ez persze a későbbiekben elmarad, de az elején még szükség van a ’felügyeletre’, amit egy videó nem ad meg.”
Ellazulás és megnyugvás
Az autogén tréning összesen 6 nagy részből áll. Az első a ráhangolódás, amikor megtapasztalhatjuk, milyen érzés, ha nem csinálunk „semmit”, csak megpróbálunk ellazulni, magunkra figyelni. Ezután jön a nehezedés, ahol az izmok ellazításával egyfajta elalvás előtti állapotot próbálunk elérni. Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor beesünk az ágyba, és bár az agyunk még dolgozik, olyan fáradtak vagyunk, hogy nem bírunk megmozdulni. Ehhez az állapothoz visz még közelebb a következő rész, a melegedés. Itt az erek falát lazítjuk, amelynek hatására vérbőség keletkezik az érintett területeken, és sokkal melegebbnek fogjuk ezeket érezni (innen a gyakorlat neve).
A lazítás, a nehezedés és a melegedés a három alapgyakorlat, amelyeket a többihez képest jóval részletesebben tanulunk, és jóval tovább is gyakorlunk – az alkalmak fele, tehát körülbelül az első 6 ezekről szól. Utána a belső szervekkel megyünk tovább. Itt nem feltétlenül az izmainkat lazítjuk el, hanem az erek vérbőségét növeljük, főleg a melegedéssel. Foglalkozunk a vérkeringéssel, a szívünkkel, majd a légzésgyakorlat jön, utóbbi azt a módosult tudatállapotot mélyíti, amit az autogén tréning idéz elő. Ezt követi a legnehezebben elsajátítható rész, a napfonat gyakorlat, amikor a gyomrot és a beleket igyekszünk megnyugtatni. Végül az úgynevezett homlokhűvös gyakorlattal zárunk, amelynél egyfajta gondolati tisztaság, a fókuszált figyelem elérése a cél.
Mint azt a pszichológus megjegyezte: az imaginációnak, vagyis a képzeletnek rendkívül nagy szerepe van az autogén tréning során. „Szinte végig olyan dolgokkal foglalkozunk, amiket nem látunk, vagy esetleg csak olyan műszerekkel láthatunk, amik nem mindig állnak rendelkezésre. Fontos azonban, attól, hogy nem látjuk vagy érezzük, a változások megtörténnek: a test ellazítja például az izmokat, vagy fokozza a vérbőséget, ahol erre szükség van. A fantáziánk pedig segíthet abban, hogy mindezt elképzeljük. Ezzel a saját helyzetünket is javítjuk, mert ha képesek vagyunk a relaxációt egy szimbólumba sűríteni, akkor sokkal könnyebb az adott szimbólumot elképzelni, és aztán előhívni a hozzá köthető érzéseket.”
Ahhoz, hogy az autogén tréning valóban hatásos legyen, rendszeresen – napi 1-2 alkalommal – kell gyakorolni. Ha folyamatosan csináljuk, a hatékonyabb stresszkezelés – és ezzel együtt a stresszhez kapcsolódó tünetek (heves szívverés, gyomorgörcs stb.) csökkenése – mellett szemlélet- és életmódváltást is tapasztalhatunk. A gyakorlás ugyanis hozzásegít egy strukturáltabb napirend létrehozásához, így megtanulunk időt szánni saját magunkra, aminek hála önismeretünk is jelentősen mélyülhet.
