Ahogy a komputer is párhuzamosan több folyamatot vezérel, mi is egyidejűleg mind több külső benyomásra figyelünk, reagálunk. Ez a multitasking névre keresztelt jelenség egyesek szerint az emberi gondolkodás új forradalma, mások - épp ellenkezőleg - azt mondják, ezáltal kórosan túlterheltté válunk, és már semmire sem figyelünk igazán alaposan.
Szakadjunk százfelé?
Autóvezetés közben mobilozni, hallgatni a rádiót, és még a mellettünk ülő partnerünkkel is szót váltani, mindez ma már tipikus élethelyzet. Aztán a munkahelyünkön ugyanez folytatódik. Dolgozunk a számítógépen, ott is egyszerre több ablakban, szól a telefon, gyakran nem is egy, a kollégák kérdeznek valamit, közben belenézünk a faxokba, rendszeresen bekukkantunk, érkezett-e e-mailünk, és így tovább. Este otthon szól a tévé, csörög a telefon, szörfözünk a neten - végkimerülésig. Tetszik, nem tetszik, ez a többé-kevésbé feltartóztathatatlan jelen, aminek a témával foglalkozó szakemberek már nevet is adtak: multitaskingnak hívják az új tevékenységi formát.
Csak ritkán vagy egyáltalán nem gondolunk arra, hogy a minket párhuzamosan bombázó információforrások közel akkora pszichés megterhelést jelentenek, mint a biztonsági mérnökök munkahelyén, az erőművek kapcsolótermeiben a felügyeletükre bízott több tucat képernyő. Ezek a szakemberek alapos képzést kapnak a multitasking elsajátításához, bennünket, hétköznapi embereket azonban jószerivel felkészületlenül érnek az elmúlt évtizedben hihetetlenül felgyorsult információáradat újabb és újabb hullámai.
Megváltoztatja a gondolkodást?
Napjainkban legalább kétféle alkalmazkodási modellt figyelhetünk meg. Az egyik a felnőtteké, akiknek gondolkodásmódja, figyelme jobbára kialakult, amikorra találkoztak az "információrobbanással". A mai gyerekek, mondjuk, a tíz év alattiak ugyanakkor, egyértelműen beleszülettek valami újba, aminek az emberi gondolkodásra gyakorolt hatását és hosszú távú következményeivel ma még a kutatás is épphogy csak ismerkedik.
A tévé, a számítógépek, az e-mailek és az Internet jegyében felnövő új nemzedéket @-generációnak (A nálunk kukacnak titulált írásjel angol és német neve 'at', ejtsd: et, de mi mondhatunk kukacgenerációt is, Legfeljebb beletelik némi időbe, míg elvárhatjuk, hogy mások is megértsék, mire gondolunk.) nevezték el a társadalomtudósok. Ezek a fiatalok naponta 4-5 órát töltenek mobiltelefonozással, sms-ek küldésével és fogadásával, és átlagosan másfél percenként vesznek le valami új információt a világhálóról. Minden élethelyzetben telefonálnak, mellékesen tévéznek, miközben pizzát rendelnek, a fülükön a hifi fejhallgatója, amiből folyamatosan jön a techno. A médiafogyasztás annyira beépül a felnövekvő nemzedékek gondolkodásába, hogy bizonyíthatóan sokkal gyorsabb a mai gyerekek reakcióképessége, és kétségkívül elég jól megbirkóznak a különböző információk egyidejű feldolgozásával.
Az emberi gondolkodás témakörével foglalkozók szerint a multitasking abban az értelemben is hatással van ránk, hogy az emlékezet egy része feleslegesé válik, sokkal kevesebb dolgot kell a jövőben a fejünkben tartani, elég, ha tudjuk, hogy a webről honnan tudjuk a lehető leggyorsabban megszerezni a kívánt adatot, összefüggést. A webtechnológia ugyanis már ma is gyorsabb, mint az emberi agy, amennyiben az információ kibányászásáról van szó. Ha a digitális médiumok ily módon tehermentesítik az emberi emlékezetet, akkor a gondolkodási képességünk talán hatékonyabban használható föl az igazán fontos, kreatív folyamatokban.
Az Amerikai Állami Közegészségügyi Intézet, a NIH kutatói egyenesen az állítják, hogy fölfedezték az emberi agyban azt a területet, amely a multitasking helyzetekben lép működésbe. Ilyen szituációk természetesen sokszor adódnak az életben, amikor az embernek összetett problémákat kell megoldani, és egyszerre több dologra kell figyelni. Ha csak egy témával foglalkozunk, akkor az agyunknak az összetett feladatokat vezérlő területe pihen.
Az agy kikukucskál
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a valóságban a gondolkodási folyamatok sosem egyidejűleg, hanem egymás után mennek végbe. Az emberi agy ugyanis meglehetősen konzervatív működési mechanizmussal dolgozik az úgynevezett három másodperces tudatablakkal. Rendszeresen - 3 percenként - megvizsgálja, hogy a rendelkezésre álló információk alapján miként változott a környezete. Tulajdonképpen mindig csak egy dolgot észlelünk, és utána nagyon gyorsan a következőt. Ez a hihetetlenül gyors kapcsolási sebesség kelti bennünk azt az illúziót, hogy egyszerre több dologgal tudunk foglalkozni.
Ennek a felismerésnek a fényében bírálják sokan a multitasking-elméletet, mondván; egyfajta skizoid, hasadt gondolkodáshoz vezethet az információval való túlterhelés, amiben a napjaink egyre nagyobb része telik. Tudatunk ugyanis a minket ért információk egy részét nem tudja földolgozni, vagy felszínesen dolgozza föl, és elmarad a mélyebb bevésődés.
Nő az átlag-IQ?
Elhamarkodott dolog lenne ugyanakkor azt állítani, hogy összességében romlanának a civilizációnkban élők mentális képességei. Egy új-zélandi tudós, James Flynn adatai szerint az ipari országokban a XX. század kezdetétől folyamatosan nő az átlagos IQ érték a lakosság körében. Aki egy évszázaddal ezelőtt a legjobban teljesítő 10 százalékba tartozott, az ma már bizony az alsó, butácska 5 százalékba kerülne. Hollandiában például egy évtized alatt 7 százalékkal nőtt az átlagos intelligenciahányados. Természetesen az IQ-teszt nem valamilyen örökérvényű intelligenciát mér, hanem bizonyos gondolkodási képességeket, amelyek az elmúlt évtizedekben az iparilag fejlett országokban a hosszabb iskolázás, a jobb táplálkozás és orvosi ellátás következtében is javultak.
A tudósok véleménye ma még meglehetősen eltér abban, hogy összességében is kedvezőbbek-e a viszonyok az emberi intelligencia továbbfejlődéséhez a gazdag ipari országokban, mint mondjuk 100 évvel ezelőtt. Akik igennel válaszolnak erre a kérdésre, azok szerint az elvont gondolkodás, az intellektuális mozgékonyság az új médiumokon és számítógépeken nevelkedett gyerekeknél sokkal fejlettebb, mint szüleiknél volt. Ugyanakkor a szociális intelligencia, vagyis az emberi kapcsolatok kezelésének képessége és a lelki teherbíró képesség, azaz a lelki egészség nem feltétlenül jobb manapság, mint egy-két nemzedékkel ezelőtt. Sőt, inkább ennek az ellenkezője látszik.
Nem jó, nem rossz - ez van
A multitasking témájával foglalkozók szerint, ami manapság az élet ezen területén történik, egy hosszú folyamat része. A múlt században például abban nyilvánult meg, hogy az emberek a postakocsiból vonatra szálltak, és attól féltek, hogy az "őrült sebesség" az utasok idegeit felőrli. A középkor embere számára a színház és az opera megjelenése hozott ugyanolyan nagy változást, mint mondjuk a netezés a mai gyerekek számára. A múlt század hatvanas éveiben az autórádiótól féltették a közlekedés biztonságát, a XX. század elején pedig azt gondolták, hogy az emberi szem nem lesz képes követni azt a sebességet, amivel a vonatban ülő mellett elrohan a táj.
Ez is érdekelhet
Abban mindenesetre egyetértenek a multitasking jelenségét felmagasztalók és annak kockázatait taglalók, hogy új médiumokhoz való hozzájutás - vagy hozzá nem jutás - nagyobb különbségeket idéz majd elő az emberek között, mint önmagában a vagyoni vagy származási eltérések. Könnyen lehet, hogy egy-két nemzedék elteltével a szakadás az információs áramlásban úszni tudók és az ezzel a készséggel nem rendelkezők között akkora lesz, mint manapság az írástudók és az analfabéták között.
Legjobban: