Névjegy
Csisztu Zsuzsa 1970. február 15-én született Budapesten. Ötéves korában kezdett tornászni. 10 éven keresztül volt a magyar válogatott tagja, több mint tízszer szerezte meg magyar bajnoki és háromszor a mesterfokú bajnok címet. A világversenyeken is kimagasló helyezéseket ért el, olimpiai nyolcadik, világbajnoki hetedik, Európa-bajnoki hatodik, illetve Európa Kupa-győztes volt. Az érettségit a Vörösmarty Gimnáziumban tette le, majd a Testnevelési Egyetemen sportmenedzseri diplomát szerzett. Az egyetem után az Egyesült Államokban tanult ösztöndíjasként nemzetközi kapcsolatok és televíziózás szakon. Televíziós pályafutása 1992-ben kezdődött a Magyar Televízió Telesport c. műsorának szerkesztőségében. 1998-tól a TV2 munkatársa. Rendszeresen láthatjuk a Tények című hírműsorban, sportműsorokban és a Jó Reggelt Magyarországban.
Nagyon sokáig élsportoló volt, amihez szorosan kapcsolódott egyfajta életmód. Elsősorban az aktív mozgásra és a hozzá kapcsolódó táplálkozásra gondolok. Milyen hatással van ez a mostani életére, miket tud hasznosítani akkori életmódjából?
A sport miatt az ember kicsi korától egyfajta szoros rendbe szokott bele, ami óhatatlanul az egész mentalitásán nyomot hagy. Vannak természetesen ellenpéldák is, és elkerülhetetlenek a lázongásszerű kitörések. Nagyon sok sportoló hízik el, amikor abbahagyja a sportot, mert szakít előző életmódjával vagy az addigi diétával. Esetleg ugyanúgy táplálkozik, de kisebb a fizikai igénybevétel. Egy biztos, a tornával járó elvárások önfigyelővé teszik az embert. Ennek következtében a sportolók megismerik saját testüket, melyik étel ideális egy verseny előtt. Megtanulja, melyik étel puffasztja vagy üli meg a gyomrát, mi az, ami a szükséges energiát tartalmazza, de nem árt, mivel nem csaphatja el az ember a gyomrát. Kicsi koromtól fogva ezekkel a dolgokkal együtt nőttem föl. Alapvetően szerencsés alkat vagyok, tehát nem híztam el a sport abbahagyása után. Igaz, 22 évesen viszonylag felnőtt alkattal hagytam abba a sportot.
Mennyiben változott a táplálkozása az aktív sportéletet követően?
Annyiban változott a rendszeres táplálkozásom, hogy nem kell szigorúan néznem, mit fogyasztok. Mindenevő típus vagyok, tehát ugyanúgy szeretem a húst, mint a zöldségeket. Az utóbbi időben az étrendem eltolódott a nagyon markáns húsevéstől a több zöldség-gyümölcs felé. Ennek oka talán a médiában kereshető, vagy csak egyszerű igény miatt történt így. A táplálkozásom megfontoltabb lett, de rendszertelen munkám miatt erre szükségem is van. A sportnak köszönhetően az ember megtanul figyelni testének visszajelzéseire. Tehát, ha fáj valamelyik testrészem, akkor sejtem, mi lehet az oka. Így nem csak a fájdalmat próbálom megszüntetni, hanem annak okát is. Sportolóként gyakori "orvoslátogató" voltam, hisz sokkal több sérülést ért, mint egy átlagos gyereket. Ezeknek köszönhetően óhatatlanul szert tettem némi gyakorlatra, hogy mikor kell, és mikor nem kell orvoshoz menni. Néha elég egy borogatás vagy masszírozás, esetleg egy jegelés is segíthet. A sport miatt gyógyszerszedő típusú ember lettem. Egy-egy verseny előtt nem volt idő kipihenni például egy fejfájást, ilyenkor gyorsan bekaptam egy fájdalomcsillapítót. Az elmúlt tíz évben, amióta nem tornázom, kialakult az állandó testalkatom és súlyom, ami közel van egykori versenysúlyomhoz. Nem kell nagyon megerőltetnem magam a szinten tartáshoz.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Sportol valamit rendszeresen?
A munkám miatt nem tudom megoldani a rendszerességet. Viszont tisztában vagyok az alkatommal, például egy nagyobb ünnepség után, előfordulhat, hogy kicsit több súlyfelesleg jön fel. Ilyenkor egy pár napos önmegtartóztatás elég szokott lenni. Természetesen, ha szükségét érzem, akkor mozgok, de ez messze nem annyi, mint amennyi régen volt. Ha sportolok, akkor azt a szabadban szeretem. A magnéziumporos tornatermi levegő után nagy élmény kimenni a szabadba.
Milyen sportágakat részesít előnyben?
A párommal rendszeresen járunk biciklizni vagy sétálni az erdőbe. A futást, a számos lábsérülésem miatt, kifejezetten nem szeretem, viszont a tollaslabdát annál inkább. Kifejezetten jó mozgásformának tartom, a teniszhez hasonlóan. Megmozgatja az összes ízületet, viszont nem erőlteti meg annyira csuklót, mint a tenisz. De a fitness sem maradhat ki az életemből, ezt a Sinkó Andreával közös videókazettánk is igazolja.
Van olyan sport, amit szeretne kipróbálni, de még nem volt hozzá mersze vagy lehetősége? Itt elsősorban az extrém sportokra gondolok.
Azt hiszem, nincsen. Sok fajta extrém sportot kipróbáltam már, pl. a siklóejtőernyőzést is, de előfordult az is, hogy egy vitorlás széléről szaltóztam bele a Balatonba. Soha nem voltam félős, így sok mindenbe belevágtam. Talán már véget ért a kísérletező korszakom. Most már jobban odafigyelek a sérüléseim adta korlátokra, de alapvetően nem vagyok gyáva típus.
Manapság elég sok trend létezik az egészséges életmódon belül. Mit gondol erről, mennyire igazak ezek vagy túlmisztifikáltak?
Véleményem szerint ez inkább egy gazdasági reklámfogás. Olyan széles a piac, hogy valahogy utat kell törjön magának egy-egy új kezdeményezés. A legtöbb elméletnek hallottuk már a cáfolatát is. A tojásdiétától a "soha ne egyél tojást" diétáig. Én egy dologban hiszek, a dolgok szintézisében és az arányok megtalálásában. Azt gondolom, hogy ha nagyon leegyszerűsítem a dolgot, akkor a Jó Isten azért teremtett minket gumós zápfoggal, mert mindenevők vagyunk. Egy egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozás esetében, szerintem bármit fogyaszthatunk, pl. édességet is. A lényeg a mértéktartás, illetve a kiegyensúlyozottság. Sokan hisznek a vércsoport szerinti táplálkozásban, pl. én 0-ás vércsoportú vagyok. Erre a vércsoportra jellemző a túlzott húsfogyasztás. Az esetemben ez igaz, sok húst eszem. Igaz, a nagyon véres húsok soha nem vonzottak, sőt, az utóbbi időben marha és a sertés fogyasztásom is eltolódott a szárnyasok felé. Egy mértéktartó táplálkozás lehetővé teszi, hogy mindenfajta tápanyagot bevigyünk a szervezetbe, ami nagyon fontos, ezzel szinten lehet tartani az egészséget.
Szokott főzni? Milyen ételeket tud elkészíteni?
Természetesen szoktam. Rendszeres főzésre sajnos nincs időm, bár az utóbbi időben úgy alakult, hogy többet tudtam a konyhában szorgoskodni. Az édesanyám viszont nagyon jól főz, és sokszor készít nekünk meleg ételt. A szomszédunkban is lakik egy nagyon kedves hölgy, aki egyfajta pótanyaként is "üzemel", így főzni is szokott nekünk. A férjem is kiválóan főz, így általában az készíti az ételt, akinek kettőnk közül kedve és ideje van rá. Egyébként mindent el tudok készíteni. Voltak olyan idők, amikor magamra kellett főznöm, ekkor sokat tanultam. Az olasz konyhától a kínaiig sok mindent csináltam már.
Más vizekre evezve, miként gondolkozik a sztárságról? Hogyan vélekedik a hazai sztárkultuszról?
Úgy gondolom, hogy nincsen Magyarországon igazi sztárkultusz. Van a közéletben tevékenykedők között néhány olyan kiemelkedő egyéniség, akiknek a média adta ismertség lehetőséget teremtett, hogy a saját tehetségükön túl az átlagosnál ismertebbé váljanak. Bizonyára volt benne tudatosság is, pl. Friderikusz Sándor esetében, míg például Fábry Sándornál szerintem elkerülhetetlen volt, hogy azzá legyen aki. De az az igazság, hogy a televíziós szereplés vagy annak hiánya, meg is szűrheti sajnos az igazi ismertséget például azoktól a színészektől, művészektől, akik valóban megérdemelnék ezt a jelzőt. Ők is itt élnek közöttünk, csak talán kevésbé vesz tudomást róluk a bulvárvilág, mert egy rendezett életvitel mellett, esetleg "csak" zseniálisan végzik a dolgukat. Azt gondolom, hogy a sztárság, bár nem szeretem ezt a szót, a születés pillanatában dől el. Hiszem azt, hogy ez abszolút személyiség kérdése. Akiben meg van az a fajta karizmatikus, belső tűz, mely képes magával ragadni másokat, a világ bármely pontján fel tudja hívni magára a figyelmet. Nyílván egy stimuláló környezet, mint például a televízió, ezt még jobban elő tudja segíteni. A képernyő által lehetővé tett ismertség nem feltétlenül egyenlő a sztársággal. Nem hiszem, hogy túl kellene misztifikálni, amit a televíziózás általi ismertség jelent. Bízom benne, s nagyon szeretném, ha az én televíziós, újságírói jelenlétem azért azonosulna egy egyéniséggel, illetve egy jól megkülönböztethető stílussal és arccal. Jobban örülök, ha ez népszerűség, egyfajta közkedveltség, de nem egy "sztárolt" ember szerepe. Szeretném, ha az emberek a munkám alapján ítélnének meg.
Feltételezem, hogy Önnek ugyanannyi ismerőse van, mint egy átlagos embernek, Önt viszont az egész ország ismeri. Ezért gondolom, többször előfordult már, hogy megszólították az utcán, bevásárló központban? Hogyan lehet az ilyen szituációkat kezelni? Kellemetlen ez az Ön számára?
Valóban, ez együtt jár ezzel a fajta munkával. De hiszem, hogy a természetes viselkedés elrendezi ezeket a dolgokat. Volt már olyan eset, amikor hosszabb beszélgetés alakult ki az egyik régiség üzletben. A helyzet és az adott személy teremti meg azt a szituációt, ami eldönti, hogy egy kellemes beszélgetés vagy egy viszonylag egyszerűbb párbeszéd kerekedik belőle. Sokszor fordult elő, hogy rámköszöntek az utcán, mert azt hitték, hogy az osztálytársuk voltam. Ezek kedves helyzetek, amiket egyszerűen lehet kezelni.
Ha jól érzem, akkor kellhet ehhez egy adag humor is.
Igen, nem árt. Adódik úgy, hogy tolakodóan szólítanak meg, amikor éppen magánemberként szeretnék elmenni színházba. Ilyenkor sem lehet elkerülni a pillantásokat vagy a finom összesugdolózásokat.
A férje hogyan viseli ezeket a szituációkat? Féltékeny típus?
Ő egy nagyon bölcs, jó humorú és kellően irónikus és önironikus ember. Az első időkben egy kicsit szokatlanok voltak számára ezek a helyzetek. A kapcsolatunk első évében feladatot jelentett neki, hisz azzal, hogy engem felismertek óhatatlanul ő is reflektorfénybe került. A párom olyan alkat, aki egyébként alkalmas lenne egy sztár státusra, ezért személyiségéből adódóan saját ismeretségi körében is népszerű, mindig is a középpontban volt. Viszont ezt a fajta nagy érdeklődést akár idegenek részéről is, nem szokta meg. Azt hiszem, mostanra már kezd megbarátkozni vele, én pedig az utóbbi időben megpróbálom csökkenteni azokat az alkalmakat, ahol a túlzott protokoll feszengőssé teheti a megjelenésünket.
Mikor szeretnének gyermeket, mik a terveik ezen a téren?
Erről a Jóisten többet tudna, de természetesen egy nő élete az anyasággal lesz kerek. Az sem titok, hogy a párom már volt házas, s van gyereke, akivel nagyon jó a viszonyom. Természetesen mi is szeretnénk gyereket, azt azonban, hogy mikorra jön, nem tudom. Majd az élet eldönti.
Ez is érdekelhet
Mi az a cél, amit szeretne elérni középtávon?
A legfőbb célom jelen pillanatban, hogy szinten tartsam, amit eddig elértem, illetve szeretnék megteremteni egyfajta harmóniát. A sorrend igazándiból úgy lenne helyes, hogy magánélet, privát szféra, családi boldogulás, és csak aztán a szakmai feladatok minél sikeresebb teljesítése. Sokan vannak azon a véleményen, hogy választani kell a család és a karrier között, amit én nem tartok helyesnek. Az ősszel lesznek jelentősebb változások az életemben, szeptembertől újra iskolapadba ülök. Sokadik diplomaként szeretném elkezdeni a jogi egyetemet. Úgy gondolom, hogy ezt a fajta tudást a jövőben sok helyen fogom tudni hasznosítani. Tehát ez is egy cél. Ősszel jelenik meg a könyvem, ami már majdnem kész. Amennyiben ennek a könyvnek jó lesz a fogadtatása, akkor az írás, mint megnyilvánulási forma, a későbbiekben is kapcsolódhatna hozzám.
Legjobban: