Csíkszentmihályi Mihály, a világszerte ismert, Amerikában élő boldogságkutató empirikus kutatásai azzal a meglepő eredménnyel jártak, hogy a munkavégzés során sokkal gyakrabban élik át az emberek a flow-t, vagyis a boldogsággal azonos áramlatélményt, mint a szabadidejükben. Ennek az lehet a magyarázata, hogy munkahelyünkön gyakoribb az olyan kihívás, amelyet teljes koncentráció kísér, és szerencsés esetben a kreativitásunk is megfelelő feladathoz jut. Ráadásul sokkal több a játékos vonás a munkában, mint a legtöbb egyéb tevékenységben, a világos célok és a megvalósítás szabályai a legtöbb emberben mozgósítják a versenyszellemet. A munkavégzés során sokkal több közvetlen visszajelzést kapunk arról, hogy jól végeztük-e a dolgunkat, mint az egyéb tevékenységeinkben. Amikor dolgozunk, többször koncentrálunk, mint a szabadidőnkben, és tudatosan ügyelünk arra, hogy semmi se terelje el túlságosan a figyelmünket.
Káosz a fejben
Az amerikai tudós kísérletei megerősítették, hogy a legtöbb embernél még a testi közérzet is javul, ha valamilyen célra koncentrál, és a hét végén, amikor egyedül vagyunk és nincs kötelező feladatunk, gyakran megjelennek a különféle betegségtünetek. Mindezek arra utalnak, hogy az átlagemberek, még ha álmodoznak is róla, igencsak felkészületlenek lennének egy munka nélküli életre.
Ha hiányoznak az elérendő célok és a megvalósításhoz a partnerek, akikkel sokoldalú társas kapcsolatot tudunk kialakítani, a legtöbb ember fokozatosan elveszti a motivációját, és egyre kevésbé tud összeszedetten élni. Hogy ezt a nemkívánatos állapotot elkerüljük, csaknem mindannyian rendelkezünk technikákkal, amelyeket persze általában nem tudatosan alkalmazunk. Ösztönösen valami izgatószer után nézünk, ami kiűzi tudatunkból a nyomasztó gondolatokat. Ilyen izgatószer, ha rutinszerűen nézzük a tévét, hétszámra csak szerelmes regényt vagy krimit olvasunk, szélsőséges szexuális kalandokba bonyolódunk, inni kezdünk, vagy akár kábítószer-fogyasztókká válunk. Ezzel átmenetileg el tudjuk nyomni a tudatunkat veszélyeztető káoszt, de sajnos ezek a trükkök csak ideig-óráig segítenek, hamarosan mélységes elégedetlenséget, rossz közérzetet, függőséget váltanak ki.
Vagyis végig kell gondolni, hogy valójában mire is szolgál a szabadidőnk, és mit kezdjünk vele. Egyre szélesebb körben terjed a felismerés - a jómódú országokban -, hogy a szabadidő megelégedettséggel járó eltöltése sokkal nehezebb feladat, mint azt bárki gondolta volna. Mindez persze csak akkor (azaz napjainkban) derül ki, amikor emberek millióinak már nem kell inaszakadtáig dolgozni a létfenntartásért, és a szabadidő nem egyszerűen a testi-lelki regenerálódást szolgálja, hanem még azon felül is rendelkezésre állnak szabad órák.
A szabadidő mint stresszforrás
Mind többet lehet olvasni mostanában a szabadidő okozta stresszről, ami valójában a szabadidő félreértelmezésének a tünete. Természetesen nincs abban semmi kivetnivaló, ha valaki a munkája után csak ül, bambán nézi a plafont, és ettől jól érzi magát. Nem arról van szó, hogy feltétlenül eredményt kell elérni a szabadidőnkben is. De egyre biztosabbnak látszik, hogy a sikerre és tevékenységre épült európai alapú civilizációban a semmittevés a legtöbb emberből határozottan rossz közérzetet vált ki. Mind több vizsgálat tapasztalat bizonyítja, hogy hosszabb távon majdnem rossz közérzetet okoz a szabadidőjavak habzsolásszerű fogyasztása is.
A barkácsolás, kertészkedés, egy őszinte, mélyenszántó beszélgetés, valami teljesen új dolog megtanulása, a karitatív munka, a zenélés vagy valamilyen kézműves alkotás, sportolás lényegesen nagyobb boldogságot, flow-élményt vált ki az emberekből, mint a semmittevésre alapozott tengerparti nyaralás vagy a szórakoztató tévéműsorok fogyasztása. Ha komolyan végiggondoljuk az itt magasodó problémát, arra a következtetésre jutunk, hogy a szabadidőnk felhasználására hamarosan ugyanannyi figyelmet kell fordítanunk, mint a munkánkra.
Szigetek a hétköznapok tengerében
Azok a szabadidős programok, amelyek a személyiség növekedésével járnak, amelyektől tartósan jól érezzük magunkat, senkinek nem hullanak az ölébe, és legkevésbé sem attól függnek, hogy mennyi pénzt tudunk rá fordítani. Az első lépés az életminőségünk javításához, ha végiggondoljuk mindennapi elfoglaltságainkat, és kikeressük közülük azokat, amelyek igazi megelégedettséggel, flow-közeli állapottal kecsegtetnek.
Szó sincs persze arról, hogy mindennapi életünk kereteit fölrúgva a flow minél gyakoribb átélésének szenteljük életünket. Ezt általában körülményeink nem is tennék lehetővé. A nap jelentős része, akárhogy is nézzük, kötelességek és kényszerek közepette telik el. Az életminőség javítása éppen abban áll, hogy minden nap legyenek olyan szigetek az életünkben akár a munkánkban, akár a családunk körében vagy kimondottan a szabadidőnkben, ahol úgy érezzük, hogy amit csinálunk, abban teljesen feloldódunk. Hogy valóban erről az állapotról van-e szó, azt onnan ismerjük fel, hogy utólag, másnap, évek múlva is jó érzéssel gondolunk rá vissza.
Csíkszentmihályi Mihály: És addig éltek, amíg meg nem haltak. A mindennapok minősége Kulturtrade Kiadó 1998 - nyomán
Legjobban: