„Alapvetően szeretem az idegenek közelségét és a kötetlen beszélgetéseket, azokat is, amelyek semerre nem vezetnek később, tehát többet nem találkozunk. Felvidít, feltölt, hogy emberek között lehetek – és ez persze ismerősökre, barátokra is igaz. De ettől függetlenül van nekem is néha olyan időszakom, amikor el akarok vonulni és nem beszélni senkivel, de nem ez az általános” – így jellemezte magát a saját bevallása szerint extrovertált Lili. Tamás pedig a következőket mondta:
Nem szeretek és jobbára nem is tudok megmaradni »háttérénekesnek«. Társaságkedvelő vagyok, mindig ismerkedem vagy találkozom valakivel.”
Egy közelmúltban közzétett önismereti tesztünk 11 ezer kitöltője között az extrovertáltak voltak a legkevesebben, alig több mint ezren (ez a válaszadók 9 százaléka). Ha te is ezt a tábort erősíted, akkor valószínűleg igazak rád az alábbiak:
- könnyen barátkozol, de nem mindenkivel alakítasz ki mély, szoros kapcsolatot;
- mások szerint nyitott és beszédes vagy;
- kevésbé szereted az egyedüllétet és a csendet, mint a nyüzsgést;
- nagyobb társaságban, tömegben is jól érzed magadat;
- élvezed, ha te vagy a figyelem központjában.
Azonban, akárcsak az introvertáltakról, az extrovertáltakról is terjednek tévhitek.
Felszínesség, beszédkényszer és egyéb mendemondák
Az egyik legelterjedtebb tévhit az extrovertáltakkal kapcsolatban az, hogy felszínesek, vagyis nem képesek mély érzésekre és bensőséges kapcsolatok kialakítására. A Psychology Junkie cikke azonban egyszerűen, ifjabb Martin Luther King nevének említésével meg is cáfolta ezt az állítást. A baptista lelkész és az afroamerikaiak hátrányos megkülönböztetése ellen küzdő polgárjogi aktivista ugyanis az egyik legismertebb extrovertált személy volt, és valószínűleg senki nem gondolná róla, hogy érzelmileg sekélyes lett volna.
Az online idegen szavak szótára szerint az „extrovertált” kifejezés azt jelenti: a külvilág felé forduló. Ezek az emberek – a csendben és magunkban töltődő introvertáltakkal ellentétben – a környezetükkel való interakcióból nyernek energiát, ám ettől még nem idegen tőlük az összetett gondolkodás, a komolyság, az önreflexió, vagy a mély érzelmek megélése sem.
Szintén igen elterjedt nézet a „külvilág felé forduló” személyekről, hogy kényszeresen beszélnek megállás nélkül. Bár az extrovertáltak összességében talán bőbeszédűbbnek tűnnek, mint az introvertáltak, ez egyrészt nem törvényszerű – hiszen az introvertáltak is tudnak igen közlékenyek lenni az ismerőseik körében –, másrészt nem jelent feltétlenül kényszerességet. Ezenkívül az sem igaz, hogy ezek az emberek mindenképpen szörnyű hallgatóság lennének – az, hogy ki mennyire fogadja be mások mondandóját, alapvetően nem a személyiségtípusától függ.
Az extroverzió egy spektrum
Fontos kiemelni, hogy egy ember sem 100 százalékig extrovertált, hiszen még azoknak is szükségük van némi egyedül töltött időre, akik semmi pénzért sem hagynának ki egy péntek vagy szombat esti bulit. A személyiségek valójában a különböző tulajdonságok eltérő arányú keverékéből állnak össze. Ezért is vagyunk annyira sokszínűek. Jellemzőink egy része azonban genetikailag meghatározott. Az agy dopaminra való érzékenységét szabályozó gének például nagyban befolyásolják, melyik irányba tolódunk el inkább az introvertált-extrovertált skálán.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A személyiség többi része azonban nagyon sokat változhat életünk során, és kihatnak rá egyebek mellett a minket ért negatív és pozitív élmények, a szociális kapcsolatok és a családi minták is. Az extrovertáltság tehát – ahogy a Healthline cikke is fogalmaz – valójában egy széles spektrum, amelyen folyamatosan mozgunk, ezért nincs is két teljesen ugyanolyan személyiségű ember.
Mi a helyzet a mentális egészséggel?
Az egyes személyiségű emberek mentális állapotával kapcsolatban is vannak elterjedt hiedelmek. Az introverziót például gyakran azonosítják a depresszióval vagy a szociális szorongásokkal, míg az extrovertáltakat gyakran boldogabbnak állítják be, akiknek nincsen szükségük pszichológus segítségére. Mások viszont egyenesen a mániás személyiségzavarral kötik össze az extrovertált személyeket.
Először is fontos leszögezni, hogy a személyiségjegyek önmagukban nem garantálják, de nem is előzik meg egy-egy mentális zavar kialakulását. Mindezzel együtt azonban egyes kutatások valóban találtak összefüggést az introverzió és a depresszió között, ahogy az extroverzió és a boldogság (szubjektív jóllét) kapcsolatát is alá tudták támasztani – mondta dr. Koltói Lilla tanácsadó szakpszichológus, a Mindwell szakértője.
Ez is érdekelhet
Akik magasabb fokú boldogságról számolnak be, vagy az adott skálákon magasabb pontszámot érnek el, magasabb értéket mutatnak az extroverzió esetében is. Azonban fontos szerepe van a közvetítő tényezőknek is. Az érzelemszabályozás és a negatív érzésekkel való megküzdés mellett a társas kapcsolatok minősége is kulcsszerepet játszik. Ez azt jelenti röviden, hogy nem a kapcsolatok száma vagy az együtt töltött idő mennyisége a meghatározó – bár van egy gyenge kapcsolat a barátok száma, illetve a velük eltöltött idő és a boldogság között –, hanem a kapcsolatok által megtapasztalt pozitív érzelmek számítanak. Az extrovertáltak pedig általában több pozitív visszajelzést kapnak a társas helyzetekben, ezért az elfogadottságérzetük és szociális kompetenciaérzésük is magasabb” – magyarázta a szakember.
Az eddig rendelkezésre álló kutatási adatok szerint tehát míg az introvertáltak körében nagyobb a depresszió és szorongásos zavarok veszélye, addig az extrovertáltaknál nincs fokozott kitettség a mentális betegségekkel szemben, még a bipoláris depresszió esetében sem. Ahogy a Mindwell tanácsadó szakpszichológusa fogalmaz: „Nyilván a szélsőségesen extrovertált viselkedés viszont már jelezhet problémát. Ha a figyelemre való túlzott igény van a hátterében, az más zavarokra, például nárcizmusra vagy dependens személyiségzavarra (társfüggőségre) utalhat.”
