Élénkpiros, vibráló narancssárga, komorfekete, fűzöld és vakító fehér. Andrea hol dinamikus, hol aprólékos ecsetvonásokkal fest. A vászon lassan megtelik színekkel, formát ölt egy női alak, megidéződik a naplemente hangulata, miközben az alkotó minden idegszálával a képre koncentrál, és keze nyomán gondolatai, érzései életre kelnek. Ilyenkor teljesen kikapcsol, elfelejt minden problémát, majd a kész mű előtt megáll, elmosolyodik és boldogan mutatja felénk. Andrea nem festő, felszolgálóként dolgozik egy vendéglőben, ahol egész nap kiszolgál és a vendégek kívánságát lesi. Szabadidejében viszont ecsetek, vásznak, paletták és festékek között érzi jól magát. A hétköznapok szürkeségét ő így tölti meg színekkel. "Szinte azonosulok a képpel, nem gondolkozom, kikapcsol az agyam, és könnyeddé, stresszmentessé válik minden. Mire végzek, teljesen feltöltődöm és elfelejtem minden problémám. Bár a közeli barátaim biztatnak, hogy álljak ki a képeimmel a nagyközönség elé és kezdjek el komolyan foglalkozni a festészettel, erre egyáltalán nem vágyom. De azon csodálkozom, ha valakinek nincsen ilyen boldogságforrása" - mondja Andrea.
Átélni a pillanatot
Andreához hasonlóan sokan sportban, mások éneklésben, táncban, jógában, meditációban élik át ezt a felszabadultságot. Bár a tevékenységek különböznek, az eredmény mégis ugyanaz, ilyenkor az adott cselekvésbe belefeledkezve szinte magunkon kívül kerülünk. Ezt nevezi Csíkszentmihályi Mihály flow-, azaz áramlatélménynek. Az ember ilyenkor a hétköznapok valóságából kiszakadva egy alternatív valóságot él meg, ami olyannyira intenzív, hogy a cselekvő személy szinte "megszűnik létezni". Ez az átlényegülés, a pillanattal való azonosulás adja a tökéletes elégedettség érzését.
"Amikor valakit ennyire lefoglal az alkotás, akkor a koncentráció mellett nem marad kapacitása arra, hogy figyelje a teste működését vagy az otthoni problémáin rágódjon. Még azt sem érzi, ha éhes vagy fáradt. A teste megszűnik létezni, mint ahogy az identitása is törlődik a tudatából. A flow könnyed, spontán, erőfeszítésektől mentes érzés, amit az extázis állapotába kerülve érzünk" - nyilatkozta egy előadásában Csíkszentmihályi Mihály, a pozitív pszichológia megteremtője, a flow szülőatyja, aki első tanulmányát az áramlatélményről 1975-ben jelentette meg, majd a flow alkalmazását kutatta a tanulásban, a munkában, a gyermekek és felnőttek életében, miközben mind pontosabb adatokat és árnyaltabb képet kapott.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Csíkszentmihályi állítja, akinek gyakran van flow-élménye, annak az életminősége is jobb. Teóriája azonban nem új keletű, a pillanat megélésnek fontossága a több ezer éves keleti filozófiákban is felmerül. A keleti tanítások állítják, hogy sem a múltba révedés, sem a jövőbeli elérendő célok elérése, sem a pénz és anyagi javak halmozása nem okozhatnak boldogságérzést, mert ezeket hajszolva soha nem fogjuk felismerni a jelen nyújtotta szépségeket. A tökéletes élmény eléréséhez tehát nem kell versenyt nyernünk, kiemelkedő teljesítményt nyújtanunk vagy honoráriumot kapnunk. Bármilyen cselekvés okozhat flow-élményt és boldog pillanatokat, a lényeg, hogy készségeinknek, képességeinknek és személyiségünknek megfelelően, teljes összpontosítással végezzük az adott feladatot. Külső jutalmazás helyett pedig belső motiváció hajtson bennünket.
Bármiben megtalálhatjuk az örömöt
A flow nem a tartalomtól, hanem a tevékenység minőségétől függ. A legfontosabb feladat, hogy legyen előttünk egy konkrét cél. A kihívást pedig mindig optimális szintre helyezzük a teljesítőképességünkhöz viszonyítva, hogy ezzel a folyamatos pozitív visszacsatolás lehetőségét megteremtsük. Ha például sportolni kezdünk, akkor minden alkalommal jelöljünk meg egy reális, elérhető célt, a sikerélményre ugyanis szükségünk van ahhoz, hogy hosszú távon fent tudjuk tartani az érdeklődést. A tevékenység közben gyakran nem tapasztalunk még boldogságérzetet, mert ahhoz túl erősen koncentrálunk, de utólag létrejön az önmegerősítés, a kiteljesedés és az elégedettség érzése. De vajon hogyan választhatjuk ki a számunkra leginkább megfelelő tevékenységet, amely igazi feltöltődést adhat? Andreának könnyű dolga volt, hiszen őt már gyermekkorától érdekelték a művészetek, és kicsi korában is alig lehetett felállítani a rajzasztaltól. "Azt gondolom, hogy tudatosan kell törekedni arra, hogy találjunk egy olyan dolgot az életben, ami a mentsvárunk lehet a nehezebb időszakokban. Ennek érdekében több mindent is kipróbálhatunk, de lehet, hogy végül a leghétköznapibb dologban találjuk meg ezt az érzést. Anyukámnak például a sütés jelenti mindezt. Amikor egy napra beköltözik a konyhába és kéri, hogy ne zavarjuk, akkor tudom, hogy pontosan ugyanazt éli át, mint én a festéssel. Apunak is megvan a maga kis birodalma a télikertben , ahol a különleges szobanövényeit ápolgatja naphosszat. A legjobb, hogy mindannyian tiszteletben tartjuk egymást: ők megdicsérik a képeimet, én megcsodálom apu virágait, majd együtt bemajszoljuk anyu sütijét, és ez így van jól."
Ismerjük meg önmagunkat!
A lényeg, hogy minél több hétköznapi élményt helyezünk a flow-mezőbe, annál boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet élhetünk. Ugyanakkor ahhoz, hogy valóban elégedettebbek és sikeresebbek legyünk, nagyon fontos, hogy önmagukat is jobban megismerjük. "Ahhoz, hogy a flow-élmény ne csak spontán történjen meg velünk, megfelelő tudatossággal, önazonossággal kell rendelkeznünk. A zavaró körülmények, frusztrációink mibenlétét meg kell értenünk, hogy a hozzájuk való viszonyunk változtatásával megszabadulhassunk nyomasztó hatásuktól" - mondja Orsovszky Gyöngyvér művészetterapeuta. "Sajnos a modern társadalmakban arra szocializálódunk, hogy kívülről várunk mindenre megoldást, hiszen már a létfenntartáshoz szükséges alapdolgokat (ruháinkat, ételeinket, használati tárgyainkat stb.) sem mi állítjuk magunknak elő, így nem nyerjük el elemi módon azt a belső tudatosságot, hogy a saját életünk feletti kontroll a mi kezünkben van. Rengeteg dologról nem is tudjuk, hogy mi működtetjük, sokszor csupán reflexből vagy tanult válaszok alapján cselekszünk. Ahogy a flow-élmény, ugyanúgy a művészetterápia is a tevékenységükkel való azonosulásra és a cselekvésünk mögötti tudatosságra vezet rá, amellett, hogy önmagunk megismerésében is segít."
A művészetterápiák résztvevői kreatív csoportok tagjaiként különféle művészeti ágakon keresztül (képzőművészet, zene, mozgás, irodalom) nemcsak megélik magát az alkotói folyamatot, de a csoport tükröző funkciója alapján az automatizmusokra is reflexiót kapnak.
Ez is érdekelhet
"Nem a képesség és a tehetség a lényeg, hiszen valamilyen szinten mindenki meg tudja jeleníteni belső érzéseit. Ezek tudattalan tartalmak, amelyek a művészet által tudatossá válnak, és alapot adnak önmagunk és egymás elemzéshez" - mondja Orsovszky Gyöngyvér. A művészetterápiában egy bensőséges, védett közegben tudnak és mernek az emberek kifejeződni, ami önmagában flow-élményt jelent. A jelenben történő élmény, az "itt és most" jelentősége rávilágít arra, hogy minden pillanatban ott van a lehetőség a változtatásra. Ehhez viszont tudatossá kell válnunk és visszatalálni önmagunkhoz. Egy idő után egyre több flow-élményünk lesz, amit képesek leszünk tudatosan behívni az életünkbe, és ekkor rájöhetünk, hogy nemcsak félelmeinktől, betegségeinktől és a stressztől szabadulhatunk meg ezáltal, hanem a mindennapok is könnyedebbek, boldogabbak és sikeresebb lehetnek.
