Legyen szó egy meggondolatlan mondatról, egy nem éppen pozitív viselkedésmintáról vagy egy káros tettről, nem haragudhatunk magunkra az örökkévalóságig. Minél hamarabb megbocsátunk magunknak, annál nagyobb eséllyel tehetjük jóvá a történteket. Még ha lehetetlennek érezzük is, fontos, hogy ne csak másoknak, de magunknak is tanuljunk meg megbocsátani. A Self magazin ehhez gyűjtött össze hasznos tippeket - lássuk, melyek ezek!
Bánjunk magunkkal úgy, mint egy közeli baráttal
"Amikor valami olyasmit teszünk, ami morálisan nem elfogadható a számunkra, akkor gyakran büntetjük magunkat, pedig ez általában nem segít. Ehelyett inkább együttérzést kellene gyakorolnunk" - magyarázza Emily Jamea terapeuta. Gondoljunk csak bele, mit reagálunk, amikor a legjobb barátnőnk felhív egy szakítást követően, és saját maga szidalmazásába kezd? Az első dolgunk biztosítani róla, hogy emberből van, mindenki követ el hibákat, ezért ne ostorozza magát. Saját magunkkal szemben azonban jellemzően nem vagyunk ennyire elnézőek. Épp ezért, ha haragszunk magunkra, próbáljunk úgy gondolni a belső énünkre, mint egy nagyon közeli barátunkra, ez segíthet tompítani a negatív érzéseinket.
Amennyiben mi vagyunk az a barát, aki akkor is kimondja a kemény igazságot, ha azzal esetleg megbánt másokat, előfordulhat, hogy ez a taktika nem válik be maradéktalanul. Ilyenkor tekintsünk magunkra úgy, mint egy kisgyermekre, ez segít meglágyítani a szívünket saját magunkkal szemben.
Ne minősítsük magunkat
Egy elhibázott lépés után csak úgy kergetik egymást a fejünkben az ártóbbnál ártóbb gondolatok, amelyek jellemzően nem túl kedves állításokat tartalmaznak saját magunkról. Ilyenkor újra és újra emlékeztetni kell magunkat, hogy hibázni emberi dolog, mindannyian tévedhetünk. Arra is érdemes figyelni (akkor is, ha másokkal van nézeteltérésünk), hogy sose a személyt, hanem a tetteket minősítsük. Óriási különbség van a "Szörnyű alak vagyok" és a "Szörnyű dolgot tettem" mondatok között.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Írjuk le a tényeket
Ha valami rosszat cselekszünk, az érzelmek könnyen magukkal ragadhatnak és a szégyenérzet miatt sokkal negatívabbnak ítélhetjük meg a helyzetet, mint amilyen valójában. Ilyenkor ragadjunk tollat és írjuk le, mi történt, de szorítkozzunk kizárólag a tényekre. Kerüljük a feltételezéseket, az érzelmeket és minden mást, ami nem bizonyítható, vagy csak mi gondoljuk úgy, hogy másokban ilyen hatást vált ki. Ha le tudjuk írni, valójában mi történt, az segít objektíven vizsgálni a helyzetet, anélkül, hogy a negatív érzelmek magukkal ragadnának.
Gondoljuk át az előzményeket
Minden viselkedésnek megvan az oka, még ha nem is vagyunk büszkék rá. Amikor például ingerültek vagyunk valakivel szemben, fontos tudatosítani, hogy ez is egy megküzdési stratégia - tehát valamiképp a túlélésünket szolgálta, még ha nem is szeretnénk ezt rendszeressé tenni. Robert Allan családi és párkapcsolati terapeuta szerint először is el kell fogadnunk, hogy ez is a személyiségünk része, mielőtt búcsút inthetnénk neki. A terapeuta szerint akár Marie Kondo, a rendteremtés japán szakértőjének taktikáját is bevethetjük: mondjunk köszönetet a viselkedésnek, amiért eddig szolgált minket, de mivel a jövőben már jelent örömöt, ideje végleg elengedni.
Próbáljuk jóvá tenni a történteket
Miután objektíven megvizsgáltuk a helyzetet, megneveztük, mit csináltunk rosszul és elismertük a hibáinkat, ideje feltenni magunknak a kérdést: hogyan tudnánk mindezt helyrehozni? Ha például azért haragszunk magunkra, mert hagyjuk, hogy az egész lakás szaladjon és nem takarítunk annyiszor, mint kellene, jelöljünk ki a naptárban egy napot, amikor nekiállunk a rendrakásnak. Fontos, hogy erre sose tekintsünk büntetésként ! A jóvátétel segít elköteleződni amellett, hogy a jövőben másképp cselekedjünk a hasonló helyzetekben.
A megbocsátás egy folyamat
Ez is érdekelhet
A magunkkal szembeni megbocsátáshoz sajnos nem elegendő, ha a tükör elé állunk és hangosan kimondjuk, hogy sajnáljuk. A megbocsátás egy folyamat, ami néha visszaesésekkel járhat, ilyenkor érdemes újra és újra emlékeztetni magunkat, hogy mi is csak emberek vagyunk. Ha azonban többszöri nekifutásra sem sikerül elengednünk a magunkkal szembeni haragot, érdemes lehet mentálhigiénés szakember segítségét kérni, akivel a mélyebben gyökerező problémákat, feszültségeket is feltárhatjuk. Akár egymagunk, akár segítővel vágunk bele a folyamatba, fontos, hogy türelmesek legyünk magunkkal szemben.
Legjobban: