Az Amerikai Ráktársaság szerint a daganatos betegségek kezelésének fontos része az érzelmek és érzések felismerése, mert ezek kezelése elősegítheti a rákos betegek kedvezőbb érzelmi állapotát és jobb életminőségét. Még akkor is, ha nincs olyan közvetlen bizonyíték, amely alátámasztaná, hogy e beavatkozások csökkenthetik a rák kockázatát, a betegség kiújulását vagy az élet meghosszabbítását. A pozitív hozzáállás ilyenkor is segít megküzdeni a mindennapi nehézségekkel, s ha a beteg érzelmei egyensúlyban vannak, az jelentősen hozzájárul a kór leküzdéséhez, és az egészség visszanyeréséhez is - írja a CURE rákkal foglalkozó szakportál.
A szakemberek szerint a negatív érzések létrejötte és a hatásaik is elvben könnyen kiküszöbölhetők lennének a megbocsátás gyakorlásával. De ezt valamilyen oknál fogva a versengést preferáló modern társadalmakban a gyengeség, az alárendeltség vagy mindkettő jeleként érzékelik a legtöbben. Ez pedig alaposan megnehezíti annak belátását, hogy a sérelmekre adott helyes válasz nem a harag, a düh vagy a bosszúvágy, még akkor sem, ha egyes emberek nem érdemlik meg, hogy megbocsássanak nekik.
A kutatások szerint a megbocsátás hatalmas haszonnal járhat az egészség szempontjából, mert csökkenti a szívroham kockázatát, javítja a koleszterinszintet és az alvást, pozitív befolyással van a fájdalomra, a vérnyomásra, valamint a szorongásra, a depresszióra és a stressz szintjének csökkentésére, azaz olyan dolgokra is, amelyek elősegítik a daganatos betegségek kialakulását. A vizsgálatok arra is rámutattak, hogy a megbocsátás és az egészség kapcsolata az életkor emelkedésével egyre csak erősödik.
Nem esemény, hanem folyamat
A megbocsátás nem esemény, hanem folyamat. Ezért senki sem jelentheti ki egy adott pillanatban, hogy megbocsátok, abba az állapotba el kell jutni a harag és a revansvágy elengedésével. Ezért nagy különbség van az úgynevezett döntési és érzelmi megbocsátás között. Egyes kutatók szerint a döntési megbocsátás olyan viselkedési szándék, hogy ellenálljanak egy ellenséges álláspont felvételének, és másképpen viszonyuljanak a sérelem elkövetőjéhez. Az érzelmi megbocsátás a negatív, nem megbocsátó érzelmek pozitív, másra orientált érzelmekkel való felváltása. Az érzelmi megbocsátás pszichofiziológiai változásokkal jár, és közvetlenebb következményei vannak az egészségre és a jólétre.
Dr. Steven Standiford, az egyik nagy amerikai rákkezelő központ vezető sebésze szerint a megbocsátásra való képtelenség betegségnek tekintendő az orvosi könyvek szerint. Meg van róla győződve, hogy aki nem képes megbocsátani embertársainak, abban a belső feszültség betegségeket okoz, és betegen is tartja. A sebész úgy véli, hogy fontos az érzelmi sebek vagy rendellenességek elsimítása, mert ezek valóban akadályozhatják az egyes személyek kezelésekre adott reakcióit, akkor is, ha valaki (orvosában bízva) hajlandó magát alávetni ezeknek - idézi a The Lifehacker .
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A megbocsátás szerepet játszhat a rákmegelőzésben is. Legalábbis erre jutott Dr. Michael Barry, a szakterület kutatója, aki olyan becslésekre hivatkozik, amelyek szerint a rákos betegek 61 százalékánál vannak megbocsátási problémák. "A negatív érzelmek, a harag és a gyűlölet krónikus szorongásos állapotot idéznek elő. A krónikus szorongás pedig nagy valószínűséggel felesleges adrenalin- és a kortizoltermeléshez vezet, amelyek kimerítik a szervezet gyilkos sejtjeinek termelését, amelyek a test legfontosabb fegyverei a rák elleni harcban.
Azaz a negatív érzelmekkel az immunrendszerünket tesszük tönkre, így a megbocsátás fontos előfeltétele lehet a gyógyulási folyamatnak. El kell elengednünk a sértő emlékeket, és belátni, hogy az a személy, aki bántott, szintén ember. De mielőtt ezt megtennénk fontos magunknak megbocsátani azt, hogy túlságosan sokáig cipeltük a neheztelés súlyát. Ha sikerül elengedni a múltat egészségesebbnek és könnyebbnek fogjuk érezni magunkat.
"Óriási megterhelést jelent a sértettség és a csalódottság cipelése" - mondja Karen Swartz , a Johns Hopkins Kórház hangulati rendelleneségekkel foglalkozó klinikájának igazgatója. A krónikus harag "harcolj vagy menekülj" üzemmódba helyezi az embereket, ami számos változást eredményez a szervezet működésében, beleértve a pulzust, a vérnyomást és az immunválaszt. Ezek a változások többek között növelik a depresszió, a szívbetegség és a cukorbetegség kockázatát. A megbocsátás azonban leszállítja a stressz szintjét, és ezzel javul az egészség.
Az emberek több megbocsátásra vágynak
Az emberek egy része természeténél fogva megbocsátóbb. Ők hajlamosak elégedettebbé válni az életükkel, és kevesebb depresszió, szorongás, stressz, düh és ellenség jut nekik osztályrészül. Azonban az emberek, akik bosszúra vágynak, nagyobb valószínűséggel tapasztalnak súlyos depressziót és poszttraumás stresszt és egyéb egészségi problémákat. A Fetzer Intézet felmérése azt mutatja, hogy az emberek 90 százaléka szerint több megbocsátására volna szükség a világon. Ami azt jelenti, hogy a nem teljesen megátalkodott emberek tisztában vannak a megbocsátás jelentőségével és erejével.
Swartz szerint a megbocsátás választás. "Az bocsát meg, aki úgy dönt, hogy együttérzést és empátiát kínál annak a személynek, aki megbántotta." Az ezt követő lépések segíthetnek olyan megbocsátóbb hozzáállás kialakításában, aminek hatására már javulhat az érzelmi és fizikai egészség.
A professzor ehhez egy útmutatót is összeállított, íme!
Gondolkodjunk és emlékezzünk!
Ez magában foglalja magukat az eseményeket, és azt is, hogyan reagáltunk rájuk, hogyan éreztük magunkat, illetve a harag és fájdalom milyen hatással volt ránk.
Érezzünk együtt másokkal!
Ha például a partnerünk alkoholista családban nőtt fel, akkor a haragja érthetőbb, ha túl gyakran nyúlunk a pohár után.
Mélyen bocsássunk meg!
Ha egyszerűen megbocsátunk valakinek azért, mert úgy gondoljuk, hogy nincs más alternatíva, vagy mert úgy gondoljuk, hogy a vallásunk megköveteli , az hozhat bizonyos megkönnyebbülést. Van azonban olyan tanulmány, amely azt találta, hogy azok az emberek, akiknek a megbocsátása részben annak megértéséből fakad, hogy senki sem tökéletes, képesek voltak folytatni a normális kapcsolatot a másik személlyel, még akkor is, ha az sohasem kért tőlük bocsánatot. Azok, akik csak a kapcsolat megmentése érdekében bocsátottak meg, egy rosszabb kapcsolatban találják magukat.
Engedjük el az elvárásainkat!
A bocsánatkérés nem biztos, hogy megváltoztatja a másik személlyel fennálló kapcsolatunkat, vagy húz ki belőle egy bocsánatkérést. Ha egyikét sem várjuk el, nem fogunk csalódni.
Döntsünk a megbocsátás mellett!
Miután ezt választottuk, zárjuk le ezt az ügyet aktív cselekvéssel. Ha nem érezzük magunkat abban a helyzetben, hogy beszéljünk azzal a személlyel, akitől a sértés vagy bántás származik, akár egy levében, vagy naplóbejegyzésben is írhatunk a megbocsátásról, vagy beszélhetünk is róla valaki másnak, akiben megbízunk. Bocsássunk meg önmagunknak!
Ez is érdekelhet
A megbocsátás magában foglalja a saját magunknak való megbocsátást is. Például, ha a házastársunk valaki mással tart fenn kapcsolatot, akkor fel kell ismernünk, hogy ez a viszony nem a mi értékünket (pontosabban értéktelenségünket) tükrözi - állítja Karen Swartz.
