"A tekintet észlelése, vagyis annak képessége, hogy eldöntsük, mit néz a másik személy, olyan társadalmi kapaszkodó, amit az emberek természetesnek vesznek" - magyarázza Colin Clifford , az egyetem pszichológia tanszékének professzora. "Természetesnek tűnhet, hogy eldöntjük, vajon más emberek néznek-e bennünket, valójában azonban ez nem is olyan egyszerű: agyunknak nagyon sok a dolga a háttérben."
Ahhoz, hogy eldöntsük, néznek-e bennünket, meg kell figyelnünk a másik ember szemének és fejének állását. Ezek a vizuális jelzések aztán továbbítódnak az agyba, ahol a felelős agyi területek feldolgozzák az információkat. Az agy azonban nem csupán passzívan fogad információkat a szemünktől. Az egyetem kutatása szerint amikor az embereknek csak korlátozott vizuális információk állnak rendelkezésükre, például sötét van, vagy a másik napszemüveget visel, az agy az alapján kalkulál, amit "tud".
Kísérletükben a kutatók arcokról készítettek képeket, és arra kérték az alanyokat, hogy figyeljék meg, merre néznek az képeken lévő emberek. A kutatók megnehezítették a szemek irányának meghatározását, ezért az alanyoknak a korábbi ismereteikre kellett hagyatkozniuk az arcok tekintetének irányának meghatározásához. "Kiderült, hogy belénk van programozva, hogy azt higgyük, mások minket néznek" - összegezte az eredményeket Clifford professzor. "A tekintet észlelése tehát nem csak a vizuális jelzéseken alapul, hanem az agyunk a korábbi tapasztalataink alapján feltételezéseket is generál, és ezeket párosítja az adott pillanatban látottakkal."
A professzor szerint több magyarázata is lehet az emberek ilyen jellegű elfogultságának. A közvetlen nézés dominanciát vagy fenyegetést is jelezhet, és ha valamit fenyegetésnek veszünk, nem szeretnénk lemaradni semmilyen információról. Annak feltételezése tehát, hogy a másik ember minket néz, egyszerűen biztonságosabb stratégiának számít. A másik lehetőség viszont azt, hogy a közvetlen tekintet szociális jelzés is lehet arra vonatkozóan, hogy a másik személy kommunikálni szeretne velünk.