"Az aggodalom az irányítás iránti vágyunkból ered" - mutatott rá a Psychology Today oldalán megjelent cikkében Amy Morin klinikai szociális munkás, pszichoterapeuta. A szakember szerint gyakran akarjuk kontrollálni a környezetünket, illetve azt, hogy miként jövünk ki egyes helyzetekből. Csakhogy eközben elszívja mentális energiáinkat, hogy olyan dolgok miatt aggódunk, amelyekre valójában nincs kihatásunk, így aztán nem is tudjuk a legjobb formánkat hozni. Mi több, mindez egyéb toxikus szokások melegágya is lehet, kezdve onnan, hogy túl sokat hibáztatjuk magunkat különböző problémákért, egészen addig, hogy folyamatosan parancsolgatunk másoknak.
Öröm az ürömben, hogy egyáltalán nem lehetetlen ezen változtatni. Mondhatni, saját elménk felett átvehetjük az irányítást némi tudatossággal. Morin két egyszerű, de hasznos praktikát is bemutat, amelyeket bevethetünk, ha legközelebb azon kapjuk magunkat, hogy olyasmi miatt aggódunk, amire valójában nincs érdemi befolyásunk.
Az irányítás korlátai
Az első, hogy igyekezzünk felmérni, mi tartozik és mi nem tartozik a saját hatáskörünkbe. A példa kedvéért: arra lehet ráhatásunk, mennyire vonzza a szemet egy marketinghirdetésünk, arra viszont ezen túlmenően nincs, hogy aztán a vásárlók ténylegesen meg is veszik-e a termékünket. Ugyanígy megadhatunk például alkalmazottainknak minden szükséges eszközt a sikeres munkavégzéshez, azt azonban már nem tudjuk erőnek erejével átvinni, hogy produktívabbak legyenek. Ahogy megpróbálunk egészséges egyensúlyt kialakítani az általunk irányítható és nem irányítható dolgok között, hamar fel fogjuk ismerni, hogy saját attitűdünket és viselkedésünket megválaszthatjuk, számos olyan külső tényező akad viszont, amely nem áll a kontrollunk alatt.
Amikor tehát egy problémával szembesülünk, illetve kényelmetlenül érezzük magunkat az adott helyzetben, tegyük fel magunkban a kérdést: "meg tudom oldani magamtól ezt a problémát? Vagy esetleg azon kellene változtatnom inkább, hogy hogyan érzek a probléma iránt?" Ha van érdemi ráhatásunk, hárítsuk el a gondokat. Ha viszont nincs, akkor fókuszáljunk arra, hogy a saját érzelmi állapotunkat kedvezőbb irányba tereljük. Ehhez számos stresszoldó tevékenység hozzájárulhat, legyen szó akár egy hobbiról vagy némi meditációról.
Legyen az aggódás a napirend része!
Elsőre kétségkívül furcsán hangzik az ötlet, kutatások igazolják azonban, hogy kifejezetten hasznos, ha tudatos megtervezzük, mikor szeretnénk kiengedni negatív érzelmeinket. Hagyjunk magunknak erre 15 percet mindennap. Akár a naptárunkba is beírhatjuk, a lényeg, hogy konzekvensen fordítsunk erre időt napról napra. És igen, úgy kell ezt nagyjából magunkban megfogalmazni, hogy "minden este 7 óra és negyed 8 között aggódni fogok". (Bár célszerű nem a lefekvés előtti időszakra időzíteni ezt, máskülönben nehezebben fogunk elaludni utána.)
Amint ezt rutinná alakítottuk, bármikor, amikor azon kapjuk magunkat, hogy az előre meghatározott időkereten kívül aggodalmaskodunk valamin, automatikusan emlékeztessünk magunkat arra, hogy ennek még nem jött el az ideje, illetve később biztosan lesz módunk arra, hogy problémáinkon gondolkodjunk. Ha pedig elérkezik a nap azon szakasza, amelyet erre a célra áldozunk, engedjünk ki magunkból mindent, amit csak lehet. Üljünk le, vegyük sorra a gondjaikat, mindent, ami nem áll az irányításunk alatt, de bosszúságot okoz. Még akár le is írhatjuk a gondolatainkat, ha úgy jobban esik. A 15 perc leteltével aztán engedjük el a gondokat, és térjünk vissza a megszokott teendőinkhez.
Ez is érdekelhet
És hogy miért jó ez? Nos, következetes gyakorlással mindössze napi 15 percbe zsúfolhatjuk az aggódó hangokat a fejünkben ahelyett, hogy a nap 24 órájában azokon pörögnénk. Lássuk be, innen nézve máris nem hangzik rosszul a lehetőség.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
