„Ezek a fajta érzelmek kellemetlen élményt jelentenek, és olykor akár el is hatalmasodhatnak rajtunk. Az emberek gyakran próbálják elkerülni, elnyomni vagy ignorálni ezeket. Mi több, pszichológiai kísérletek során még fizetni is hajlandóak lettek volna a résztvevők, csak ne kelljen olyan sok negatív érzelmet megélniük. De a legújabb kutatások feltárták, hogy általában véve az érzelmek hasznosak, és még a negatív érzelmek is járhatnak különféle előnyökkel” – írja a The Conversation oldalán Heather Lench, a Texasi Mezőgazdasági és Műszaki Egyetem (TAMU) pszichológus professzora.
Lench fő szakterülete az érzelemkutatás, és mint mondja, az eddigi tudományos eredményekből az látható, hogy az érzelmek nem tekinthetők egységesen jónak vagy rossznak. Sokkal inkább arról van szó, hogy az egyes érzelmek más és más kimenetelhez vezethetnek bizonyos élethelyzetekben. Mondhatni, úgy működnek, mint egy svájcibicska, és ez az eszköztár rendkívül fontos ahhoz, hogy a mindennapokban boldogulni tudjunk.
A szomorúság segíthet felállni a kudarcok után
Szomorúsággal tölti el az embert, ha nem sikerül elérnie valamely célját, és nincs mód arra, hogy javítson a helyzeten. Lehet, hogy csak kikap valamilyen játékban, de hasonló érzelmeket keltenek komolyabb veszteségek is, például ha nem tud teljesíteni egy munkahelyi projektet, vagy megszakad a kapcsolata egy családtagjával. A szomorúság egy olyan állapotba kalauzol el, amelyet a pszichológusok a cselekvési hajlandóság deaktivációjáként írnak le. Hajlamosak vagyunk ilyenkor elmélyülni gondolatainkban, folyamatosan a történteket elemezve. Egyszerűbben mondva tehát szinte lebénulunk: a cselekvés helyét a morfondírozás veszi át.
Ennek is megvan azonban a maga előnye. Segít ugyanis feldolgozni a kudarcot, hogy aztán visszatérhessünk a normál kerékvágásba. „Amikor kudarcot vallunk, az jellemzően azt jelenti, hogy a szituáció, amelybe kerültünk, eleve nem kedvez annak, hogy sikeresek legyünk benne. Így aztán ahelyett, hogy csak rohannánk előre egy ilyen forgatókönyv szerint, a szomorúság arra sarkall, hogy lépjünk hátra kicsit, hogy felmérhessük, mi is történik valójában” – fogalmaz a pszichológus. Hozzáteszi, a szomorú ember mérlegelőbb, elemzőbb szemmel dolgozza fel az információkat, jobban törekedve arra, hogy elkerülje a felmerülő kockázatokat. Egyben ez azt is magával hozza, hogy a memóriája és az ítélőképessége kiélesedik, és kevésbé befolyásolják irreleváns feltételezések és benyomások. Ezek a kognitív változások segíthetnek megérteni a múltbeli kudarcokat, lehetőséget teremtve, hogy a jövőben megelőzzük a hasonló eseteket.
Valamelyest más a helyzet, ha fennáll a lehetőség, hogy mások segítségével elkerülhetnénk a bukást. Lench szerint ilyen helyzetekben az emberek hajlamosak sírni és felfokozott fiziológiai jeleket mutatni, így akár szaporább szívverést, légzést. Ha könnyek és szavak segítségével kimutatjuk a szomorúságunkat, az megalapozhatja, hogy másokat az oldalunkra állítva elérjük a céljainkat. Ezt a fajta viselkedést már csecsemőknél is meg lehet figyelni, akik sírással jelzik gondviselőjük felé, ha segítségre van szükségük.
Akadályokat segít leküzdeni a düh
Amennyiben azt érzékeljük, hogy el fogjuk bukni valamely vágyott célunkat, de közben képesek lehetnénk javítani a helyzeten azáltal, ha eltávolítanánk egy, az utunkban álló akadályt, úgy dühöt érzünk. Lehet, hogy ez az akadály egy másik ember által elkövetett igazságtalanság, vagy akár egy folyton összeomló számítógép, amelyen képtelenek vagyunk befejezni a munkánkat. Az ilyenkor felébredő düh cselekvésre sarkall, gondolkodásunkat egyenesen az előttünk tornyosuló akadályra összepontosítva.
Márpedig pontosan ez a fajta tettrekészség és fókuszáltság az, ami segíthet túljutni a céljaink elérését akadályozó nehézségeken. A dühtől hajtva gyorsabban dolgozzuk fel az információkat és hozunk döntéseket, erősebb bennünk az akarat a cselekvésre, amihez felfokozott fiziológiai állapot is társul. Korábbi kísérletek eredményei szerint a düh felerősíti például a rúgásunkat, ami értelemszerűen hasznos lehet egy fizikai összecsapás során. Persze itt nem csupán a verekedéssel záruló élethelyzetekről van szó. A dühtől hajtva jobb végeredményt érhetünk el számos olyan helyzetben, amely során kihívásokkal teli a kívánt cél elérése.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Másfelől, ha arckifejezésünk és verbális kommunikációnk is tükrözi a dühünket, annak megvan az az előnye, hogy arra sarkall másokat a környezetünkben hogy álljanak el az utunkból. A pszichológia előtt jól ismert, hogy az emberek hajlamosabbak engedékenyek lenni különféle vitás kérdésekben, ha partnerük dühének ad hangot, illetve dühösnek tűnik.
A szorongás felkészít a veszélyre
Bármilyen potenciális fenyegetés szorongást kelthet az emberben. Ezt érezhetjük, ha fel kell lépnünk egy nagyobb tömeg előtt, ahol egy hiba könnyen taccsra vághatja az önbecsülésünket, de akkor is, ha akár önmagunkat, akár egy szerettünket fizikai veszély fenyegeti. A szorongásra jellemző, hogy felkészít arra, hogy reagálni tudjunk az adott veszélyre, így mind fizikailag, mind figyelmünk terén éberebbé válunk.
Nyilván ez a fajta készenlét lehetővé teszi, hogy amennyiben valóban beüt a baj, akkor gyorsabban tudjunk lépni, így akár megelőzhessük vagy elkerülhessük, hogy kárt szenvedjünk. A szorongás révén az emberek gyorsabban felismerik a veszélyt, gyorsul a reakcióidejük, fokozódik az éberségük. Szemeink is kitágulnak ilyenkor, jobban átlátjuk környezetünket, könnyebben észrevesszük, ha valahonnan veszély les ránk.
A szorongás nyújtotta készenlét többféle olyan feladat során is javíthatja teljesítményünket, amelyek teljesítéséhez nagyfokú motiváltság és figyelem szükséges. És igen, ebbe beletartozik az is, ha például egy vizsgára kell felkészülnünk, hiszen így motiváltabban tudunk leülni a tanulnivaló elé. A szorongás ezen felül védekező viselkedésre sarkall, ami által megelőzhetjük, hogy a potenciális fenyegetések valósággá váljanak.
Könnyebb kitörni a megszokásból, ha unatkozunk
A szakember hangsúlyozza, hogy más érzelmekhez képest az unalom kapcsán eddig kevesebb vizsgálat zajlott, így aztán sok kérdés megválaszolatlan egyelőre. A kutatók között még az is vita tárgyát képezi, hogy pontosan mi is az unalom és miben rejlik a funkciója, hatása.
Ami ismert, hogy akkor lép fel, amikor egy adott szituáció semmilyen más érzelmi reakciót nem vált ki belőlünk. Háromféle helyzetben állhat elő hasonló hiány:
- amikor az érzelmek lassan elhalványulnak, például amikor kezd alábbhagyni egy korábban vásárolt új autó miatt érzett izgatottság;
- amikor nem tud semmi sem foglalkoztatni az aktuális helyzetünkben, például egy nagy bulin tartózkodva semmi érdekes nem történik;
- illetve amikor az embernek egyáltalán nincsenek céljai.
„Pusztán azért, mert éppen nem történik semmi, még nem fogunk szükségszerűen unatkozni – meglehet, hogy éppen az a célunk, hogy ki tudjunk kapcsolni, így azzal is elégedettek lehetünk, ha bármiféle stimuláció nélkül csendben ücsöröghetünk kicsit” – hangsúlyozza Lench professzor. Hozzáteszi, a pszichológusok úgy vélik, hogy az unalom előnyös, mert arra sarkall, hogy változtassunk, amikor éppen nem tudunk semmilyen érzelemmel reagálni egy adott helyzetre. Ha semmi sincs éppen, amire érdemes lenne reagálni, az unalom motivációt jelent, hogy valami újszerű élményt keressünk. Így aztán kockázatvállalóbbá, újdonságkeresőbbé, kreatívabbá válunk. Olyan, mint egy érzelmi juhászbot, amely a felfedezés és cselekvés felé hajt.
„Az emberek boldogok akarnak lenni. A kutatások azonban azt mutatják, hogy a kielégítő és produktív életnek a pozitív és negatív érzelmek egyaránt szerves részét képezik. Még ha a negatív érzelmeket átélni rossz is, motivációt nyújthatnak és felkészíthetnek a kudarcokra, kihívásokra, veszélyekre és új dolgok felfedezésére. Kellemesek vagy sem, érzelmeid segítenek egy jobb jövő felé kalauzolni. Talán ha megérted, hogyan készítenek fel a különböző helyzetek kezelésére, az segít túllendülni a rossz érzéseken” – summáz cikkében a szakember.
