Mindannyian ismerjük a szomorúság érzését, ha elvesztünk egy szeretett személyt, egy kapcsolatot, egy reményünk nem valósul meg, szertefoszlik egy álmunk, mélyen csalódunk valamiben vagy valakiben. De ez még nem depresszió. Ha azonban a veszteségérzet és a szomorúság hónapokon át fennmarad, sőt fokozódik, eluralja mindennapjainkat, elveszítjük érdeklődésünket korábban vonzó tevékenységek iránt, akkor feltehetően már depressziósak vagyunk.
A szomorúság még nem depresszió
Ebben az állapotban segítségünkre lehetnek az önsegítő módszerek. Fontos azonban tudni, hogy a lehangoltság néha tovább fokozódik, és megakadályozza, hogy tanuljunk, dolgozzunk, sőt az öngyilkosság gondolata is megfordul a fejünkben. Ha ilyen érzéseink, gondolataink vannak, forduljunk orvoshoz, mert külső segítség nélkül nehéz lesz kikerülni az egyre mélyebbre húzó örvényből. (Az utóbbi évtizedekben kifejlesztett több tucat antidepresszánsnak köszönhetően ez a betegség ma már az esetek 80-90 százalékában gyógyítható.)
Ha szomorúak vagyunk, akkor nyilván nem vagyunk boldogok, vagyis megkerülhetetlen a kérdés, milyen összefüggés van a boldogság hiánya és a depresszió között. Ha megkérdezzük a környezetünkben élő embereket, hogy ők mit tartanak boldogságnak, nagyon különböző válaszokra számíthatunk. Van, aki sok pénzt szeretne, mások népszerűségre, szórakozásra, hatalomra vágynak, van, aki nyomot akar hagyni a világban, vagy egyszerűen békét szeretne maga körül, az tölti el mindenek felett való örömmel.
A lottómilliomosok esete
Ezeket a nagyon különböző dolgokat többnyire hasonló módszerekkel próbáljuk elérni. A legtöbben úgy keresik a boldogságot, hogy a stresszt, szomorúságot és felesleges izgalmat okozó hatásokat megpróbálják kiküszöbölni az életükből. Ez azonban általában csak rövid távon sikerül, ezért általában a jó vagy a rossz szerencse befolyásának tulajdonítjuk boldogságunkat.
A valóság egészen más képet mutat. Amerikában több ezer lottónyertestől néhány évvel aztán, hogy felvették a zsák pénzt, megkérdezték, boldogok vagy sem? Kiderült, hogy semmivel sem voltak elégedettebbek az életükkel mint átlagos honfitársaik. Meglepő, de a kimondottan szegény országokban is körülbelül olyan arányban elégedettek az emberek az életükkel, mint például Nyugat-Európában. Vagyis a jólét nem tesz boldogabbá, és nem is ment meg a depressziótól.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A gének és gyerekkor szerepe
Elterjedt vélekedés, hogy a boldogság, siker, illetve a depresszió ugyanannak a skálának a két végpontja. A valóságban azonban ezek meglehetősen függetlenül alakulnak egymástól. A siker nem egyszerűen ellentéte a depressziónak, hiszen egyáltalán nem ritka, hogy jó megjelenésű, jómódú, népszerű emberek lesznek letargikussá. De a fordítottja is gyakori: a kényelmetlen, bosszantó, nyomasztó, sőt rémes helyzetek sem váltanak ki mindenkiből depressziót.
Örökletes, azaz genetikai adottságok és a korai gyermekkorban megtapasztalt élmények tesznek valakit fogékonnyá vagy védik meg korunk jellegzetes pszichés betegségétől, a depressziótól.
A leggyakoribb tünetek
Íme, a komoly depresszió néhány tipikus megnyilvánulási formája:
- A magatartás, viselkedés szintjén: vég nélküli panaszáradat pénzgondokról, munkahelyi problémákról, háztartási és házassági mizériákról, zavaró zajokról, feledékenységről, magányosságról, mások részvétlenségéről. Agresszív, ellenséges, megszállott viselkedés, állandó bűntudat, sírás, mások jó vagy rossz sorsával való túlzott foglalkozás, visszahúzódás az emberektől, szótlanság, döntésképtelenség, munkaképtelenség, zavarok a kommunikációban, lelassult beszéd, étvágycsökkenés, súlyvesztés vagy hirtelen hízás, ágyban fekvés, a szexuális érdeklődés elvesztése, a külső elhanyagolása.
- Az érzelmek szintjén: szomorúság, ürességérzet, az érzelmek hiánya, leküzdhetetlen fáradtságérzés, izgatottság, ingerlékenység, mindenféle kritika indulatos visszautasítása, unalom, apátia.
- A készségek szintjén: a humor hiánya, rendre rossz döntések hozatala, kínos társasági helyzetek provokálása, fizikai ügyetlenség, megszaporodó elesések, balesetek.
- A gondolatok és a beállítottságok szintjén: alacsony önértékelés, reménytelen, pesszimista életszemlélet, a rossz feltételezése és elvárása. "Hogy utálnának az emberek, ha tudnák, milyen vagyok" típusú gondolatok.
- Testi tünetek: alvászavarok, álmatlanság vagy álomkór, illetve hajnali ébredés, túlzott aktivitás vagy feltűnő lelassulás, a nap folyamán erősen ingadozó hangulat, krónikus székrekedés, fejfájás, izzadás, fantomfájdalmak a testben, emésztési zavarok.
Legjobban: