A negatív önkép átalakításáról, folyton kekeckedő belső hangunk "megneveléséről" előző cikkünkben olvashattak - most kicsit általánosabban vesszük szemügyre a saját magunkkal foglalkozó gondolatainkat.
Gnóthi szeauton!
"Ismerd meg önmagad! - Gnóthi szeauton!" - erre biztatott kétezer évvel ezelőtt a delphoi jós, amikor jóslást kértek az emberek. "Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is.
Ezért - folytatta a jós - ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat,
ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet,
ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat,
ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet, és
ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat."
Az önismeret életre szóló feladat
Kinek több, kinek kevesebb a fehér folt saját lelke térképén, van aki a jó, mások a rossz tulajdonságaikról, jellemvonásaikról nem akarnak tudni. Ez azért baj, mert amiről nem tudunk, afölött nincs hatalmunk - és ezen csak a minél mélyebb önismeret segít. Önmagunk megismerése életre szóló feladat, egyike a legkomolyabb kihívásoknak, amivel szembe kell néznünk.
De lehetséges ez? Képesek vagyunk megismerni saját magunkat? Tökéletesen sose, de ezen az úton a legkisebb haladás is hasznot hoz. Goethe azt írta erről:" Ha meg akarod ismerni saját magadat, figyeld meg, mit csinál a szomszédod. Ha meg akarsz érteni másokat, kezdd saját magaddal." Azaz másokat tárgyilagosabban nézünk és látunk, mint magunkat. A megértést, az elfogadást viszont magunkkal kell kezdenünk, akkor könnyebben megy a többi ember tetteinek, gondolkodásának megértése.
Így jár az agyunk!
Az önismeret azért jó, mert felszabadít. Így könnyebben észrevesszük gondolkodási torzulásainkat, tévedéseinket, amik eddig megakadályozták, hogy változzunk, ügyesebben alkalmazkodjunk a világhoz.
1. lépés: Leplezd le, hogyan csapod be magadat!
- A sikert általában magunkénak érezzük, de a kudarcért mást teszünk felelőssé. pl. ha jól vizsgáztunk: "Kiráztam a kisujjamból", ha rosszul: "Ezt az ostoba tesztet senki se tudta megoldani!"
- Szeretjük eltúlozni saját fontosságunkat és kiválóságunkat. Pl. az amerikai főiskolások 85 százaléka úgy gondolja, hogy az átlagosnál intelligensebb. A megkérdezett házasok 70 százaléka úgy gondolja, ő többet tesz a kapcsolatért, mint a párja.
- Azt hisszük, csak másoknak kellene változni, nekünk nem. Ha a partnerünk több/kevesebb szexet igényel, mint mi, azt tartjuk természetesnek, hogy ő alkalmazkodjon hozzánk. Ha bajba került a házasságunk, tipikusan a párunktól várjuk a megoldást/változást.
Félünk felnőni?
2. lépés: Elemezd a változás útjában álló gondolkodási torzulásokat!
- Félünk felnőni: manapság akár a harmincas évek elejéig is kitolódik az ifjúkor, és az életért való teljes felelősségvállalás - anyagi önállóság, napi munkavégzés, tartós párkapcsolat, gyerekvállalás - időhatára.
- Félünk a sikertől: mert ha egyszer igazán jó vagyok valamiben, ezután majd mindenki ezt tartja természetesnek - és ez fárasztó.
- Félünk kitűnni: talán azért, mert a sikeres emberekre szinte automatikusan rásütik, hogy "hátszele van", " biztos lopta a vagyonát" - hiszen minden kultúrában működik a "savanyú a szőlő effektus".
- Félünk a tudástól: a számunkra kellemetlen információkat egyszerűen nem vesszük tudomásul, pl. a dohányzás, az alkoholizmus kockázatait, a fenyegető környezeti veszélyeket vagy a házastársunk hűtlenségére utaló jeleket, gyermekünk hanyatló iskolai teljesítményét. Ezzel a védekező mechanizmussal ideig-óráig sikerül a fenyegető dolgokról szóló igazságot kizárni a tudatunkból.
Ez mind te vagy!
3. lépés: Fedezd fel gondolkodásod, személyiséged ellentétes részeit, oldalait!
- Vedd észre, mikor szólal meg, és hogyan perlekedik a benned élő örök Gyerek, a Felnőtt és a Szülő.
- Vedd észre, hogyan változik magatartásod, szóhasználatod, amikor félsz, győzni akarsz, fölényes, bizonytalan vagy, bepánikolsz, stb.
- Figyeld meg, hogyan oldod meg - vagy kerülöd el - a konfliktusokat.
- Figyeld meg, hogyan gondolkozol a jövőről, mivel biztatod vagy ijesztgeted magad.
Az ellenség őszintébb, mint a barát
4. lépés: Alkalmazd a korábbi cikkekben ismertetett önfejlesztő módszereket!
- Képviseld saját érdekeidet!
- Küldj én-üzeneteket!
- Gyakorold az empátiát!
- Alkalmazd a konstruktív tárgyalási technikát!
- stb.
5. lépés
Minél több jelentős, hiteles kapcsolatot tartunk fenn másokkal, annál mélyebben ismerjük meg saját magunkat. Ahhoz, hogy gondolkozásunk, lényünk fejlődjön, egyre ügyesebben alkalmazkodjunk az változó helyzetekhez, folyamatosan őszinte visszajelzésekre van szükségünk.
Igaz, sokszor nem a barátok, hanem épp az ellenségeink tartják a legélesebb tükröt elénk. Ők gondolkodás nélkül szemünkbe vágják a rólunk szóló kellemetlen igazságot, amit a hozzánk közel állók tapintatból elhallgatnak.
6. lépés: Sportolj rendszeresen!
Mind több tudományos vizsgálat támasztja alá, hogy a 2-3 naponta űzött sport nem csak testileg, hanem lelkileg is egészségesebbé tesz. Középsúlyos depressziósokkal végzett kísérletek tanúsága szerint heti 3x40 perc intenzív gyaloglás, futás, biciklizés, úszás ugyanolyan eredménnyel gyógyít, mint a gyógyszerek. A rendszeres, intenzív mozgás módosítja az agy biokémiáját, összerendezi a gondolkozást, elsimítja a szélsőséges érzelmeket, nagymértékben javítja a koncentrálóképességet és az önképet. A sportos embereknek általában jó a véleményük saját magukról.
Ami nem öl meg, az megerősít!
7. lépés: Légy az, aki lehetnél!
Önmagunk megismerése azonban nem cél, csupán eszköz a változás útján. Ha kitartóan fürkésszük, őszintén bevalljuk magunknak erősségeinket és gyengeségeinket, megértjük sikereinket és kudarcainkat, egyre érettebb személyiséggé válunk. Az ilyen ember ügyesebb, és ezért sikeresebb lehetőségei megvalósításában.
Az önsegítő módszerek alkalmazásában és optimizmusban egyaránt élenjáró amerikaiak szívesen idézik példaként egyik nagy elnökük, Abraham Lincoln történetét. A legendás Abe életének első ötven éve csapások sorozata. Anyját kicsi gyermekként vesztette el, 24 évesen már túl volt két üzleti és egy választási kudarcon, 29 évesen meghalt a szerelme, ezután rövid életű, rossz házasságot kötött. Pár évre rá elvesztette a gyermekét és az apját. Huszonöt és ötvenéves kora között nyolc alkalommal jelölték különféle politikai posztokra, de mindig vesztett a választáson. A sorscsapásoknak és sikertelenségeknek is szerepe volt abban, hogy 20-30-as éveiben súlyos depresszió tört ki rajta. A barátai attól tartottak, hogy megöli magát, el is rejtették előle a késeket és a borotvát. Mindezeken túljutva, 51 évesen mégis megvalósította élete álmát és célját, az USA elnöke lett, méghozzá az egyik legnagyobb hatású, hiszen az ő nevéhez fűződik a rabszolgák felszabadítása.
Legjobban: