Idő, kitartás, őszinteség
Vagyis érdemes privát naplót, élettörténetet írni, függetlenül attól, hogy hányast kaptunk annak idején fogalmazásból. Három dolog kell hozzá: hetente 1-2 alkalommal 30-60 perc szabadidő, kitartás és őszinteség. Általában a szabadidő hiányát érezzük a legnagyobb akadálynak, de ez többnyire csak kifogás. Mi magyarok dobogósok vagyunk a tévézéssel töltött időnkkel, azokból az órákból le lehet csípni egy kicsit.
Előbb persze tudnunk kell, hogy valóban megéri ezzel a kissé szokatlan dologgal foglalkozni. Iskolásként, kamaszkorban sokan írnak naplót, a felnőtté válás azonban a legtöbbször elsöpri ezt a szokást.
A napló vagy önéletrajz írása segít meglátni, megérteni életünk mélyebb összefüggéseit, fejlődésünk irányát, múltunk, gyerekkorunk tisztázatlan vagy fájdalmas időszakait. Aki fegyelmezetlen, szétszórt, annak megregulázza a mindennapjait a rendszeres naplóírás. Ha időről időre leltárt készítünk a történtekről, a gondolatainkról, az érzelmeinkről, az keretet ad az egyébként formátlanul hömpölygő időnek, tükröt tart elénk, és ha nem is tetszik a látvány, elkerülhetetlenül tanulunk belőle.
Ha nem voltak barátaink
Ha nincs gyakorlatunk benne, célszerű az önéletrajzzal kezdeni. Mivel ezt többnyire magunknak, esetleg hozzátartozóinknak szánjuk, kerüljük a terjengős lexikális részeket: pl. iskoláink, sportegyesületeink, munkahelyeink pontos megnevezését stb. A mélyebb megértést szolgáló önéletrajzban néha azok a dolgok a fontosabbak, amelyek nem történtek meg velünk: ha nem voltak barátaink, a szüleink nem törődtek az iskolai haladásunkkal (vagy nem haladásunkkal), nem volt a család életének kiszámítható ritmusa, nem volt kivel megosztani a gyerekkori titkokat. Lehet, hogy látszólag mellékes események adtak valósággal lökést adtak életünknek: ahogy az apánk nagy türelemmel tanított biciklizni, beszélgetések egy unokatestvérrel a szexről, ahogy a földrajztanár mesélt a világegyetemről stb.
A kisgyerek és a halál
Milyen témákról írjunk az önéletrajzunkban?
- általános bemutatkozás: ki vagy te, a családod tagjai, más fontos személyek az életedben;
- korai emlékek: lehetnek boldog, vagy fájdalmas emlékek, nem baj, ha időpontjuk elmosódott, nem elemezni kell, csak összegyűjteni;
- gyerekkori elképzelések: mit jelent dolgozni, mi a halál, milyen ha valaki megbolondul, hogyan lesz a kisbaba, miért isznak vagy veszekszenek a szülők;
- milyennek láttad magadat kisgyerekként: ügyesnek, ügyetlenek, szépnek, csúnyának, hogy emlékszel, milyennek láttak a szüleid;
- kapcsolatok másokkal: testvérekkel, rokonokkal gyerekkorodban és most, milyen régi érzések jönnek elő, hogy érzel ma ugyanezekkel az emberekkel kapcsolatban;
- hogyan birkóztál meg a változásokkal és krízishelyzetekkel gyerekként és felnőttként.
Mit gondolsz, mit gondoltak rólad?
- Írd le magad másféle nézőpontból: vajon milyennek láttak és látnak a másik nem képviselői, tanáraid és főnökeid, kortársaid, barátaid, milyen vagy valójában, milyen szeretnél lenni;
- miben hasonlítasz, és miben különbözöl a szüleidtől és más rokonaidtól a külsőd, a személyiséged, az értékrended, a magatartásod alapján;
- családi viszonyok: milyen volt a szüleid kapcsolata, mennyire voltál független gyerekként és tinédzserként, ha van testvéred, hogyan bántak a szüleitek az egyes gyerekeikkel, milyen a kapcsolatod a házastársaddal, milyen a szüleid kapcsolata most a házastársadhoz és a gyerekeidhez, milyen a te kapcsolatod a gyerekeiddel, hogy boldogulnak a testvéreid és a gyerekeid az életben;
- mit gondolnak a számodra fontos emberek a jövődről;
- szexulitásod története: korai emlékek, élmények, hogyan, kitől hallottál a szexről, mit gondoltál és gondolsz a szexről, a két nemről, a csábításról, milyen jó/rossz tapasztalataid vannak a szexszel kapcsolatban.
Ez mind én voltam egykor
- Iskola és munka: a szüleid, barátaid és a te véleményed a tanulásról és a munkavégzésről, mennyi időt töltöttél/töltesz tanulással/munkával és menyit szórakozással;
- barátság, szerelem, társas kapcsolatok: könnyen/nehezen barátkozol, "bandázás", együttjárás/szerelem, munkahelyi kapcsolatok, összejárás más családokkal, lakóhelyi kapcsolatok;
- válságok és csúcsélmények: írd le életed három legnagyobb krízisét és három legszebb élményét;
- jövőkép: mit szeretnél elérni tíz, húsz év múlva, miben kell változnod, hogy ez megvalósuljon, mi ezek közül a legfontosabb;
- realizmus: abból, amit el szeretnél érni az életedben, mi a legvalószínűbb, hogy meg is valósul;
- az írás hatása: milyen érzéseid vannak/voltak az önéletrajz írásával kapcsolatban mielőtt belekezdtél, miközben írtad és most a végén.
Naplóm, naplóm, mondd meg nékem...
Önéletrajzunk megírása, különösen az előbbiekben ismertetett támpontokkal talán egyszerűbb, mint napról napra naplót írni. De ha gyakorlatot és sikerélményt szereztünk az előbbivel, valószínűleg könnyebben vágunk bele az utóbbiba.
Naplót többféle céllal lehet vezetni, most csak azt ismertetjük részletesebben, ami az önsegítő, önfejlesztő módszerek hatását követi nyomon. Arról vezetünk tehát naplót, hogy milyen sikereink, megtorpanásaink, visszaeséseink, netán kudarcaink vannak életünk, személyiségünk valamilyen összetevőjének korrigálása, átalakítása során.
Nem kell felsorolni, mi történt velünk egész nap, azokra a dolgokra koncentráljunk, amelyek az éppen alkalmazott önfejlesztő módszerrel függnek össze. Például dohányzásról való leszokás közben a nap végén rögzítsük, hogyan hullámzott bennünk a cigaretta iránti sóvárgás, milyen gondolatok, érzések kavarogtak eközben a fejünkben, mitől estünk kísértésbe - itt a részletek a legfontosabbak; sikerült-e ellenállni a rágyújtás vágyának, vagy sem.
A napló persze nem csak a tárgyilagos emlékezés eszköze, hanem mindig felhívható igazi jó barátként "hallgatja" a dühkitöréseinket, szorongásainkat, csalódásainkat, szélsőséges kirohanásainkat. Ha valamilyen szokásunkat, magatartásunkat, érzelmünket akarjuk megváltoztatni, tipikus veszély, hogy pár hét siker után ellustulunk, elbízzuk magunkat, nem vagyunk annyira résen, és mire észbe kapunk, már vissza is estünk. Igaz ez a sportolásra, fogyókúrára, dohányzás vagy más függőségek elhagyására, új készségek kialakítására, szorongásaink feladására. A napló általában már az előtt jelzi a belső elbizonytalanodást, ellustulást, mielőtt ez tettekben is megnyilvánulna, így jó esélyünk van arra, hogy idejében észrevesszük a bajt.
Legjobban: