Önsegítő pszichológiai sorozatunk eddigi részeiben olyan magatartásbeli, érzelmi megnyilvánulásokról volt szó, amelyek tartósan megnehezítik az életünket, amelyek miatt úgy érezzük, hogy valami nincs rendjén velünk, valamit másként kellene tennünk. A pszichológiai önsegítés első feltétele, hogy lehetőleg egészen precízen írjuk le, vizsgáljuk meg, miben nyilvánulnak meg ezek a gondok a mindennapi életben, a munkában vagy az emberi kapcsolatokban, intim viszonyainkban.
Ne mást nevelj, te változz meg!
Az önsegítés már nevében is tartalmaz egy szigorú korlátozó feltételt: nem arról szól, hogy másoknak miként kellene megváltozniuk, másoknak mit kellene tenniük ahhoz, hogy mi jobban érezzük magunkat. Vannak természetesen olyan helyzetek, problémák, amelyeknek a megoldásához a mi megváltozott szemléletünk, jobb alkalmazkodásunk, rugalmas reagálásunk nem elég. Ezek a helyzetek másként oldódnak meg, vagy nem oldódnak meg, mostani vizsgálódásaink keretein azonban mindenképpen kívül esnek.
De még ilyenkor is igen hasznos a pontos helyzetelemzés, mert könnyebben felismerjük, kinél van a változtatás lehetősége. Az elviselhetetlen főnöktől feltehetően nekünk kell megszabadulnunk, és ez általában úgy történik, hogy munkahelyet változtatunk. De az is az önismeret, sőt önsegítés része, hogy felismerjük, mi az az egyetlen lépés, amivel mi befolyásolhatjuk a helyzetet. A családi konfliktusok többsége úgy épül fel, hogy valaki hibáztatja a másikat vagy a többieket. Csak nagyon ritkán foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy mi mennyiben vagyunk okai a kialakult helyzetnek. Pedig józan ésszel a legtöbben belátjuk és mások családjában azonnal észre is vesszük, mennyire nehéz, ha nem lehetetlen másokat jelentős változásra rábírni.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Néha csak az segít, ha elmegyünk
Ha mi mindent megtettünk, és a helyzet mégsem javul, akkor nincs más megoldás, bele kell törődni, vagy ki kell belőle lépni. A kilépés természetesen sok mindent jelenthet. Egy menthetetlen házasság esetén a válást, szülőkkel vagy gyerekkel kiéleződött konfliktus esetén az önállósodást vagy gyermekünk önállóvá tételét.
Az önsegítés módszereinek megismerése még akkor is hasznos, ha az adott esetben éppen kevésnek bizonyul, de segít bennünket abban, hogy ráébredjünk: a problémáink kezelhetetlen méretűvé nőttek, saját erőből már nem tudunk velük megbirkózni, külső segítségre, tanácsadóra, pszichológusra, pszichiáterre van szükségünk.
A sorozat további részeiben azokról a módszerekről lesz szó, amelyekkel elérhetjük a szükséges változást saját magunkban. Ezek a változások ugyanazon az öt szinten mennek végbe, amelyeken kapcsolatba kerültünk a világgal, megnyilvánulunk környezetünk és saját magunk számára. Ezek a következők:
1. Magatartás, viselkedés. 2. Érzelmek. 3. Készségek, képességek, ismeretek. 4. Gondolkodás, önkép, feltételezések, értékek 5. Öntudatlan és ösztönös vágyak, késztetések.
Az előbbiekben felsoroltak részben egymásra épülő, egyre mélyülő és bonyolultabb szintjeit jelentik a személyiségünknek. Minél lejjebb vagy beljebb megyünk a magatartástól az ösztönök felé, annál nagyobb "átalakítási munkálatokra" van szükség ahhoz, hogy a nemkívánatos probléma tényleg eltűnjön az életünkből. Egy egyszerű példával élve, a körömrágás lehet egy átmenetileg felvett, másoktól eltanult rossz szokás, amelyet a magatartást befolyásoló módszerekkel is el lehet tüntetni. De nem ritkán a személyiség legmélyebb rétegeiből feltörő szorongás, bizonytalanság megnyilvánulása, ha valaki akár évtizedek óta képtelen megszabadulni a kényszeres körömrágástól.
Velünk született önjavító programok
Következésképpen a tünet önmagában még nem igazít el a módszer tekintetében. Nem mindegy, hogy valaki meggondolatlanságból pletykál, föl sem mérve ennek romboló hatását, vagy már-már megszállottan kever másokat bajba híreszteléseivel, s ez bevallva, bevallatlanul örömet jelent neki. Nem mindegy, hogy valaki azért nem mer randevút kérni, mert nem érzi magát elég jó társalgónak, vagy mindig páni félelem keríti hatalmába, ha az ellenkező nem testi közelségére gondol.
A következő hetekben olyan önsegítő technikákról olvashatnak, amelyekhez a magatartási, viselkedési szinten megjelenő problémáink esetén fordulhatunk. Mindezt természetesen nem szabad olyan szigorú természettudományos leírásként kezelni, mintha mondjuk egy vegyi folyamatot magyaráznánk el, ami csak azon az egyféle módon mehet végbe. A lelki folyamatok sokkal képlékenyebbek, változékonyabbak, nehezebb őket kiismerni, ugyanakkor az az előnyük is megvan, hogy nagyfokú önkorrekcióra képesek. A pszichológiai önsegítést nem úgy kell elképzelni, mint egy elegáns márkaszervizt, ahol minden elhasználódott vagy akár csak megkopott alkatrészt kicserélnek. Az emberi lélek talán legcsodálatosabb képessége az öngyógyítás, és a ritka szélsőséges eseteket leszámítva, a gyógyulásnak az akarása. Gondoljunk arra, hogy milyen tragédiákat, válságokat, veszteségeket képesek az emberek minden külső segítség nélkül átvészelni, sőt nem ritkán azokból megerősödve kerülnek ki. Vagyis a szervizes hasonlatnál maradva: még az autóknál feltétlenül valami bajt jelent, ha zörög, füstöl, a szokottnál lassabban megy, sokat fogyaszt stb., az ember úgy van "megszerkesztve", hogy folyamatosan problémákat old meg, maga bánik el a legtöbb nehézséggel, akadállyal az életében. A pszichológiai önsegítés végeredményben ezeknek a velünk született problémamegoldó készségeknek a "tuningolása", feljavítása.
Ez is érdekelhet
