A szakemberek szerint bár az emberek nagyobb csoportokban képesek a legjobban együtt működni másokkal, igazán közeli kapcsolatot csak néhány emberrel tartanak fenn, mert ez utóbbiak túlságosan kimerítőek lehetnek érzelmileg. Az úgynevezett szociális agy teória szerint az emberi fejlődés során az agyunk úgy változott, hogy képes legyen megfelelni a nagyobb csoportokban való élet kihívásainak, és igazodjon ahhoz a sokféle társas kapcsolathoz, melyek ezekben kialakulhatnak. A szakemberek szerint például egy igazán jól működő kis közösség nagyjából 50-150 emberből áll. Azonban igazán bensőséges, intim kapcsolatunk maximum öt emberrel lehet, a többieket csak ismerősként fogjuk fel.
Nagyjából 50 ember tartozik a nagyobb baráti társaságunkba, akikkel gyakrabban összejárunk és szívesen töltjük velük az időt, de ritkábban osztunk meg velük részleteket az életünkről. Nagyjából 15 ember tartozik a bizalmas barátaink közé, és mindössze 5 olyan ember van, akivel a legszorosabb a kapcsolatunk. Ezen csoportok nagysága viszonylag állandó, az összetételük változó, és előfordulhat az is, hogy egy-egy ismerős ki-be „csúszkál” a szintek között.
A mostani kutatásban a szakemberek arra voltak kíváncsiak, hogy ezek az értékek valóban minden populációra igazak-e (korábban már voltak erre utaló adatok, például átlagosan 148,4 emberből állnak a modern vadászó-gyűjtögető társadalmak törzsei). Ehhez egy meg nem határozott európai országban, 2007-ben végrehajtott minden mobiltelefon-hívást elemeztek, és ezek alapján igyekezték megállapítani, hogy a társas kapcsolatoknak milyen lehetséges szintjei vannak. Úgy találták, hogy átlagosan 4,1 olyan rendkívül közeli barátunk van, akikkel sokkal többször lépünk kapcsolatba, mint másokkal, és ahogy egyre távolabb kerülünk a belső körtől, annál ritkábban beszélünk az ismerőseinkkel. A vizsgált egyéneknek egyébként átlagosan 128,9 ember tartozott a közösségi hálózatába.
„Ez a kutatás is bizonyította, hogy ezek az értékek viszonylag állandóak, függetlenül attól, hogy milyen embereket és milyen közösségeket tanulmányozunk. Azonban még mindig nincs megfelelő magyarázatunk arra, miért létezik ez az állandóság, ez mindenképpen további kutatások témája lehet” – foglalták össze eredményeiket a szakemberek.