Buddhista és transzcendentális meditáció, zen, csakra - számtalan meditációs metódus létezik, de mindegyik célja alapvetően ugyanaz: több béke, kevesebb stressz, jobb koncentrálási képesség, a gondolatok és érzelmek hatékonyabb feldolgozása. Nagyobb tudatosság, önészlelés is kapcsolódik mindehhez. Ám melyiket válasszuk? Melyik a leghatékonyabb? Eddig ezt a kérdést tudományosan kevesen kutatták - írja a Medical Xpress .
Most viszont a norvég műszaki egyetem (Norwegian University of Science and Technology, NTNU), az Oslói Egyetem és a Sydney-i Egyetem összefogott és átfogó kísérleteket végeztek, azt vizsgálva, hogy miként működik az agy a különböző meditációs típusok közben.
A technikák két fő csoportba sorolhatók. Az egyik a koncentráló meditáció, amikor a meditáló a saját figyelmét a légzésére és bizonyos gondolatokra összpontosítja, s amikor így tesz, akkor elnyomja más gondolatait. A másik az "iránytalan", "nondirektív" meditáció, amikor az érintett inkább szabad folyást enged a gondolatainak, agyának, miközben nem túl erősen szintén a légzésére és valamilyen meditációs hangra koncentrál. (A modern meditációs eljárások inkább ez utóbbira szoktak hasonlítani a Medical Xpress szerint.)
"Senki nem tudja, hogy miként működik az agy meditáláskor. Éppen ezért akartuk tanulmányozni ezt" - mondta a kutatásról Jian Xu (Csian-Hszü), aki orvos a trondheimi St. Olavs Kórházban és az NTNU-ban is kutat. A mostani kísérlet során 14 embert teszteltek MRI-készülékkel. Ők mindannyian ismerték a Norvégiában kifejlesztett Acem meditációs metódust, amely elsősorban a nondirektív meditáció irányzatához tartozik. (Éppen ezért a kísérleti eredmények is elsősorban erre a meditációs típusra alkalmazhatók - tehetjük hozzá, utólagos bölcsességgel.)
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kutatók a résztvevőket két csoportra osztották. Az egyikben a kísérleti alanyok iránytalan meditációt folytattak, a másikban koncentrálást jobban igénylő feladatot kaptak. A kutatócsoport azért választott meditációban jártas alanyokat, hogy kevesebb félreértés adódjon az MRI-vizsgálat során. Az eredményeket a tudósok a Frontiers in Human Neuroscience című szaklapban publikálták.
Mint kiderült, a nondirektív meditáció az agynak azt a területét aktiválta, amely az önmagunkról való gondolkodásért és az érzelmekért felelős. Amikor a koncentratív meditációt vizsgálták, akkor viszont az agynak e területe ugyanolyan képet mutatott, mintha pihenne.
Xu meglepődött az eredményeken, hiszen azok azt mutatták: az agy aktivitása éppen akkor volt a legnagyobb, amikor az adott személy gondolatai szabadon áramlottak, vándoroltak. Amikor az agy jobban fókuszált, kisebb volt az aktivitása. Amikor a résztvevők befejezték a speciális feladatot, és nem csináltak "semmi különöset", akkor, a nondirektív szakaszban aktivizálódott ugyanis az a terület, amely a gondolatok és érzelmek feldolgozásáért felelős.
A tanulmány egyik legfőbb következtetése, hogy a nondirektív meditáció nagyobb teret ad a memóriának és az emlékek feldolgozásának, mint a koncentrált meditáció - erről Svend Davanger, az Oslói Egyetem idegtudósa nyilatkozott, aki a publikáció társszerzője.
A szóban forgó agyi terület akkor mutat általában nagyobb aktivitást, amikor pihenünk. Ez egy alapvető operációs rendszer, egy "pihenő hálózat", amely akkor veszi át az irányítást, amikor nincs külső feladat, amely elvonná a figyelmünket. Éppen ezért különleges, hogy egy mentális feladat, a nondirektív meditáció is képes aktiválni ezt a területet.
Ez is érdekelhet
