Egy teória szerint, a kulcstényező a pszichológiai távolság, vagyis, ha már kellő mértékben eltávolodtunk az adott szituációtól, akkor már képesek vagyunk akár nevetni is rajta. Egy friss vizsgálat azonban tovább gondolta mindezt, és azt állítja, a pszichológiai eltávolodás mellett még egy fontos tényező számít, mégpedig az, hogy az adott esemény mennyire volt fájdalmas, netán erőszakos.
Peter McGraw, a Colorado Boulder Egyetem Humorkutató Laboratóriumának vezetője a című lapban megjelent tanulmányban munkatársaival több vizsgálatot is elvégzett, hogy kiderítse a fenti tényezők miként működnek együtt annak elősegítésében, hogy egy szomorú helyzeten később mosolyogni is tudjunk.
Az első vizsgálat során a szakemberek egy online felmérés keretében kérték fel a résztvevőket arra, hogy idézzenek fel életükből egy olyan eseményt, amely az idő elteltével vagy viccesebbnek, vagy kevésbé viccesnek tűnt a számukra, mint amikor történt. Ezután a résztvevők az esemény súlyosságát is értékelték, és kiderült, hogy azok az események váltak viccesebbé, melyeket súlyosnak ítéltek az alanyok, és azok veszítettek viccességükből, melyeket kevésbé tartottak súlyosnak. A fenti vizsgálat eredményeit egy második kutatás is megerősítette, melyből kiderült, hogy az alanyok akár egy nagyon komoly helyzetet is viccesnek tartottak, ha már öt éve történt, míg a legenyhébb eseten már akkor is tudtak mosolyogni, ha tegnap történt.
Hogy az eltávolodást is tesztelhessék, még egy vizsgálatot elvégeztek a szakemberek, mely során arra derült fény, hogy az alanyok idegenek esetében inkább tartották mulatságosnak, ha valaki tévedésből egy nagyobb összeget adományozott valakinek, ám ha kisebb összegről volt szó, hasonló esetben inkább a barátokon derültek jobban. Egy negyedik vizsgálatban különféle képekről kellett véleményt mondaniuk a kísérletben résztvevőknek, akik akkor tartottak egy durva ábrát viccesnek , ha azt gondolták, digitálisan manipulálták azt, míg a kevésbé durvát éppen akkor, ha valódinak vélték.
Az utolsó vizsgálatban ugyanezeket a képeket látták az alanyok, de itt nem valódinak vagy manipuláltnak hitték azokat, hanem közelinek, illetve távolinak. Ebben az esetben a legdurvább ábra akkor volt vicces a megkérdezettek számára, ha úgy érzékelték, hogy messze van, míg a legenyhébb akkor, ha közelinek vélték.
Összességében a tanulmány készítői azt szűrték le, hogy a hely, az idő, a társas kapcsolatok és a hipotetikusság azok a tényezők, melyek az adott esemény súlyosságával együtt meghatározzák azt, mennyire tartunk humorosnak valamit.