Aki kíváncsi az IQ-szintjére, az az interneten pillanatok alatt találhat olyan teszteket, amelyek segítik ennek meghatározását, ám a végeredmény kétélű fegyver. Adhat ugyanis indokolatlan önbizalmat, és okozhat fölösleges ijedtséget is. Történik ez úgy, hogy az IQ-tesztek megbízhatósága még a validált teszteknél sem egyértelmű. Eleve gondot okoz például az, hogy már magának az intelligenciának sincs mindenki által elfogadott, egzakt definíciója.
„A helyzetet és a vita mértékét jól illusztrálja az a meghatározás, amely szerint az intelligencia az, amit az intelligenciatesztekkel mérünk. A kérdés azért is nehéz, mert az IQ-tesztek sokfélék, köztük jelentős módszertani különbségek is lehetnek. Vannak például olyanok, amelyek a műveltségi, társadalmi ismeretekre is kitérnek, ilyen például a klasszikus MAWI-teszt” – mondja dr. Vizi János pszichiáter, igazságügyi pszichiáter szakértő. Vannak olyan tesztek is, amelyekben absztrakciós feladatokat kell megoldani. Ezeknél összetett képekből kell kiemelni, érzékelni néhány fontos részletet. A klasszikus intelligenciateszteknél a vizsgálatot eleve két részre osztják, mérik a verbális készségeket, azok működését, illetve azt is, hogy valaki hogyan teljesít a végrehajtási feladatokban.
Nem tudjuk, mit mérünk?
Ugyan vannak híveik, de az intelligenciateszteket sokan támadják amiatt, mert nem tartják egyértelműnek, mit mérnek. Nagy a vita például arról, hogy az ezekkel mért intelligencia és a mindennapi életben nyújtott teljesítmény között van-e szoros összefüggés. „A tesztek elvileg az intellektuális képességet mutatják meg, viszont ezek mellett ott van az értelmesség is, ami azt jelzi, hogy valaki a gyakorlatban miként teljesít. A verbális teszteknek van közük ehhez a kérdéshez, a performációsoknak (ezek nem nyelviek) viszont nincs. Ezek olyan képességeket mérnek, amelyekre a mindennapi életben semmi szükség. Például azt, hogy valaki rengeteg ábrából ki tudja-e szűrni a három nem odaillőt. Ezt a visszásságot azok is elismerik, akik az intelligenciatesztek hívei, viszont van rá válaszuk is: azt mondják, hogy ezeken az eredményeken keresztül mérni lehet azokat a mögöttes készségeket, amelyekre viszont szükség van a mindennapi életben. Az másik tábor ezt a választ nem fogadja el, ők ezeket az összefüggéseket nagyon lazának tartják” – emeli ki a pszichiáter.
Számít az időfaktor?
„Az intelligenciatesztek tartalmaznak olyan típusfeladatokat is, amelyeket bizonyos szinten be is lehet gyakorolni. Nagy vízválasztó az is, hogy a kitöltési idő limitált-e. Ez elsősorban azért számít, mert a típusfeladatok megoldása fejleszthető, gyorsítható: aki sokszor csinálja meg ugyanazt az IQ-tesztet, annak már attól is magasabb lesz az IQ-ja. Az eredmények emiatt is fenntartásokkal kezelendők” – érzékelteti a helyzet visszásságát dr. Hangya Balázs agykutató.
Bármi közbeszólhat?
Az IQ-szint mérhetőségére már egy-egy stresszhelyet is hatással lehet, a mentális zavarok pedig pláne befolyásolhatják. Jó példa erre a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD), amelynél az intelligenciateszt adhat gyenge eredményt pusztán amiatt, mert a vizsgált személy megunja a kérdésekkel való bíbelődést. Ez viszont nem azt jelenti, hogy mindenképp rossz az intellektusa. Az intelligenciatesztekkel ilyen jellegű problémája még azoknak a mentálisan egészséges embereknek is lehet, akik nem motiváltak azok kitöltésében.
„Például ha állásinterjúról vagy munkahelyi tesztről van szó, mindenki igyekszik a legjobb formáját hozni, de ha valaki csak kutatási célból akarja felmérni egyes emberek intelligenciáját, akkor fogadtatása eleve közönyös lehet, sőt akár elutasító is. Ugyanez fordítva is igaz: például ha egy büntetőeljárásban az elkövető intelligens, de tudja, hogy a rosszabb intellektuális teljesítmény kedvező lehet a számára, akkor megpróbálhatja kijátszani a teszteket. Aki okos és nem esik túlzásokba, az erre is képes lehet” – árulja el Vizi János.
Mi a helyzet az autizmussal?
Az autistákat sokan intelligensebbnek tartják az átlagembernél, aminek magyarázata elsősorban az Esőember című filmben keresendő. Viszont hiába nyert ez a mozi több Oscar-díjat, magát az autizmust félrevezetően ábrázolja, az autisták nem mindig zsenik. A valóság ezzel szemben az, hogy vannak magasan funkcionáló autisták – régebben őket nevezték aspergeresnek –, és vannak alacsonyan teljesítők. A helyzetet bonyolítja, hogy a náluk tapasztalható különbségeket nem feltétlenül az intellektus adja, hanem azok a magatartási problémák, amelyek leronthatják a mért intelligenciát. Az ugyanakkor nem legenda, hogy az autistáknál kiemelkedőek lehetnek bizonyos részképességek. Vizi például találkozott olyan érintettel, akinek elég volt annyit mondania, hogy Kőbánya felső és Bátaszék, 10 óra, ő pedig egyből elmondta a vasúti menetrendet, és levezette, hogy mikor, melyik vonatra szállva lehet időben odaérni. Az ugyanakkor jogos kérdés, hogy ezeknek a képességeknek mennyire van tényleges hasznuk.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az intelligencia örökölhető?
Az intelligenciát sok faktor határozza meg együttesen, közülük az egyik az öröklés. A legtöbb adat arra utal, hogy ebben az anyai ágnak nagyobb szerepe van, mint az apainak. „Hosszabb távon létezik egy gyakori törvényszerűség is, amit úgy nevezünk, hogy regresszió az átlaghoz. Ez azt jelenti, hogy a valamiben nagyon tehetséges szülők gyerekei általában már nem ütik meg a szülői szintet, a családi képességek generációról generációra egyre jobban megközelítik az átlagos értéket” – mondja a pszichiáter.
A nők vagy a férfiak okosabbak?
„Ha az emberek IQ-eloszlását nemek szerint nézzük, akkor azt látjuk, hogy a nők és a férfiak átlagos IQ-ja eléggé hasonló. Ugyanakkor a férfiaknál a szélsőségek gyakoribbak, náluk többen bírnak nagyon alacsony és nagyon magas intelligenciával. Viszont messzemenő következtetéseket ezekből az információkból nem szabad levonni, mert ezek az eloszlások csak statisztikai különbségeket mutatnak” – hívja fel a figyelmet Hangya Balázs.
Elvesznek a csodagyerekek?
A csodagyerekkel kapcsolatos hírekre mindenki felkapja a fejét, későbbi életüket viszont kevesen követik. Sajnos ez nem véletlen, gyakori ugyanis, hogy a korai kiválóság a későbbi teljesítménnyel rosszul korrelál, a kezdeti előny pedig elveszik a kor előrehaladtával. „Azt gondoljuk, hogy ennek oka nagyrészt pszichológiai, az ugyanis, hogy felnőttként ki mennyire sikeres, több tényezőtől is függ. Tehát abból, hogy egy csodagyerek később nem lesz kiemelkedő tehetség, még nem következik az, hogy már nem intelligens” – emeli ki az agykutató.
Segíthetnek a képalkotók?
Noha az intelligenciát képalkotó vizsgálatokkal nem lehet mérni, vannak olyan adatok, amelyek arra utalnak, hogy segítségükkel kideríthető, hogy valaki humán vagy reál területen erősebb-e. Viszont költői túlzás azt mondani, hogy ilyen vizsgálattal megjósolható, ki fog matematikából kitűnőre érettségizni. „Az ilyen vizsgálatok azért is bizonytalanok, mert jellemzően nem nagy mintásak, így eleve kérdés, hogy statisztikai következtetést le lehet-e vonni belőlük. Egyedül azt tudjuk, hogy vannak olyan agyterületek, amelyek bizonyos készségeseket – elsősorban matematikait – jelezhetnek. Például aki jó matekból annál fejlettebbek egyes agyterületek” – így Vizi. Ez tehát nem méretet jelent, hanem funkciót, amit ma már tudnak vizsgálni funkcionális MRI-vel.
Hangya az anatómiai eltérésekre hívja fel a figyelmet, mint mondja, a prefrontális kéreg vastagsága például jelezhet bizonyos képességeket. De ezek az összefüggések nem annyira erősek, nem lehet például azt mondani, hogy akinek vastag a prefrontális kérge, az biztosan nagyon okos.
Ez is érdekelhet
A sport okosít?
Bár magára az intelligenciára ennek sincs mérhető hatása, annak valós alapja van, hogy a rendszeres sportolás az elmét is élesíti. Aki például rendszeresen fut, annak az agyában képalkotó vizsgálattal is ki lehet mutatni, hogy egyes agyterületek fejlettebbek. Ilyen a hippokampusz, ami a memória egyik fő központja. Az erősödés oka vélhetően az, hogy az agy az egyes izomcsoportok beidegzése miatt átstrukturálódik, és a folyamat pedig visszahatva más agyterületeket is fejleszt. Biztos az is, hogy az edzettebb testben maga az idegrendszer is jobban működik, hiszen ilyenkor jobb a szervezet oxigénnel való ellátottsága.
