Vannak-e személyes tapasztalataik idősebb hozzátartozók kapcsán az idősotthonok világáról? Miket hallottak a témáról saját ismeretségi körükben? Évtizedek múlva szívesen beköltöznének-e maguk is egy otthonba, ha úgy hozza az élet? Ezekkel a kérdésekkel fordultunk húszas-harmincas éveikben járó fiatalokhoz. Rögtönzött mini közvéleménykutatásunk vegyes eredményeket hozott, de a válaszokból az is látható, hogy a többségnek nem lenne ellenére a beköltözés, amennyiben megtalálja ehhez az igényeinek megfelelő intézményt.
"Élethosszig tartó kollégium"
Dóra tapasztalatai nem túl kedvezőek. Párja nagypapája halála előtt egy ideig idősotthonban élt. "Elég rossz körülmények között sajnos, legalábbis ami a higiéniát illeti. Nem hiszem, hogy igazán jól érezték ott magukat az idős emberek, mert a könyvolvasáson, társasjátékon, jó időben esetleg a kerti sétákon kívül nem történt velünk túl sok izgalmas dolog. Szerintem sokkal több program kellene ebben az életkorban" - árulta el megkeresésünkre. Mint mondta, a saját nagypapája például 82 éves, de imád a kertben dolgozni, és a mai napig képes átbiciklizni a várost. Most úgy gondolja, nem szívesen költözne be egy állami idősotthonba. Legfeljebb magánintézménybe. "De ez igazából olyan, mint egy élethosszig tartó kollégium. A kollégiumi lakhatásomat is körültekintően választottam meg, hát még egy idősotthont!" - tette hozzá.
"Kényelem, 0-24 órás ellátás"
János viszont úgy gondolja, az idősotthon nagyon jó megoldás lehet. Kényelem, kevés felelősség és 0-24 órás ellátás, illetve kis tér. A kis teret pozitív értelemben értve, hiszen nem kell egy teljes családi ház karbantartására figyelmet fordítania az idős embernek. Véleménye szerint főleg azoknak lehet ez hasznos, akik özvegyként egyedül maradnak, vagy egészségi állapotuk miatt napi ápolásra szorulnak. "El tudnám képzelni, hogy beköltözzek egy ilyen otthonba, ha - ne adja Isten - megözvegyülnék, illetve a gyermekeim, unokáim lakóhelye közelében lenne alkalmas intézmény. Másfelől nem tudom, Magyarországon találnék-e megfelelő otthont. A környékünkön kettőt is ismerek, és mindkettőről elégé aggasztó dolgokat hallottam eddig" - fogalmazott interjúalanyunk.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
"Téves vélekedés, hogy az idősek az unokáiknak akarnak élni"
Luca megfigyelései szerint minden generáció a saját társaságát kedveli leginkább, velük jön ki a legjobban - és ez érvényes az idősekre is. A saját kortársaikkal vannak közös kulturális és történeti referenciáik, emlékeik. Éppen ezért a lehetőség, hogy együtt éljenek közösségben, nagyon jó ötletnek tűnik. "Két tényezőn múlik a dolog sikere szerintem. Az első a szolgáltatás minősége. Nyilvánvalóan nem mindegy, hogy egy floridai idősek otthonába kerül az ember 60 évesen, ahol gyakorlatilag korlátlan lehetősége van az idejét minőségi módon eltölteni, vagy egy hazai, olcsóbb intézménybe, ahol sokszor kiégett gondozók veszik körbe, és a szórakozás maximuma a tévézés, amelyen esetleg egy szobatárssal is osztozni kell" - osztotta meg velünk véleményét. Szerinte ezek az intézmények szinte csak ápolási feladatot végeznek. A másik nem elhanyagolható szempont, hogy az embernek van-e családja, látogatják-e őt. Szerinte téves vélekedés, hogy az idősek "az unokáiknak akarnak élni", így, ha megvan a kapcsolattartás a családdal, úgy "az idősek otthona egy szuper vívmány."
"Nem szeretem, ha sokan vannak körülöttem"
Krisztina nagymamája is idősotthonban élt. Elmondása szerint, amikor még csak keresgéltek, nagymamája kikötötte, hogy mindenképpen a városban szeretne maradni, közel hozzájuk. Vidéki kisvárosról lévén szó nem volt túl sok választási lehetőség. Három állami otthon működött, mind zsúfolt. Végül egy magánotthon mellett döntöttek, amely költségesebb volt, de igényesebb is. "Világos, barátságos épület, sőt, az önellátó házaspárok még apartmant is bérelhettek. Összességében nagyon jó volt a hely légköre: a gondozók kedvesek voltak, és igyekeztek lekötni az időseket változatos programokkal és tevékenységekkel. Sokszor még külsősök is bejártak kártyázni a közösségbe" - árulta el. Majd hozzátette: "nagymamámnak egészen jó nyugdíja volt, mégsem volt elég az otthon havi díjához, anyukámnak minden hónapban ki kellett pótolnia a hiányzó részt. Én viszont azért nem költöznék soha otthonba, mert nem vagyok túl szociális, nagyon nem szeretem, ha sokan vannak körülöttem. Legfeljebb csak akkor, ha semmilyen más megoldás nem jöhet szóba."
"Amíg el tudják látni, addig jobb otthon"
Tímea anyukája szociális gondozó, és egy ideig dolgozott magán idősotthonban. "Ott elég jól szituált körülmények között éltek a lakók. Mindenkinek volt külön szobája konyharésszel, fürdőszobával, illetve egészségügyi felügyeletet is biztosítottak számukra. Egy ilyen otthonba én is szívesen beköltöznék, illetve idős hozzátartozóknak is szívesen ajánlanám. Azonban sajnos azt látom, hogy itt is, mint az élet oly' sok területén, a pénz beszél, amit szomorúnak tartok. Akinek nincs családja, vagy nincs jó kapcsolata a családtagjaival, és maga sem tud megfizetni egy ilyen intézményt, annak hiába kívánná meg az egészségi állapota az ellátást, nem jut hozzá megfelelő szolgáltatáshoz" - véli interjúalanyunk. De úgy gondolja, ameddig a család biztonságban el tudja látni a hozzátartozót, addig jobb neki otthon. Van azonban az a pont, amikor már a család sem tud mindent megadni, és akkor egy idősek otthona valóban jó megoldás lehet.
"Nem bízom az állami helyekben"
László beköltözne, illetve hozzátartozóját is elhelyezné ilyen intézményben, ha a feltételeket előzetesen alaposan leellenőrizte. Mint mondja, az állami helyekben kevésbé bízik, inkább vállalná magasabb anyagi ráfordítást.
"Szívesen beköltöznék egy otthonba"
Anna édesanyja is hosszú ideig dolgozott idősotthonban, így gyerekként bejáratos volt oda. "Az épület már abban az időben is lepukkant volt, de azt tudom, hogy közben az ellátás színvonalára nem lehetett panasz. Az ápolók kedvesek voltak minden ottlakóval, szakszerűen, türelmesen végezték a munkájukat. Ha olyan betegségem lesz idős koromban, amely folyamatos ellátást igényel, vagy ha idő előtt megözvegyülnék, akkor szerintem szívesen beköltöznék egy otthonba. De kizárólag alapos kutatás és mérlegelés után."
"Legtöbbször ez kényszer"
Pálnak dédnagymamája révén vannak tapasztalatai az állami idősotthonokról. "Úgy érzem, foglalkozhattak volna vele odabent többet. Gondolok itt például arra, hogy sokszor nem ellenőrizték, hogy rendben bevette-e a gyógyszereit, holott ez egy 96 éves demens betegnél elég fontos lenne. Nem tudom, mennyiben volt ez az alacsony ápolói létszámnak betudható." Szerinte érthető, hogy ha valaki arra kényszerül, hogy beadja a családtagját egy otthonba - a legtöbbször ez kényszer, mivel munka mellett kevesen tudják vállalni, hogy otthon maradjanak, állandó felügyeletet biztosítva -, akkor szeretné biztonságban tudni őt.
"Szeretnék társaságban lenni"
Attilának nincs személyes tapasztalata az idősotthonokról. Nagyszülei 80 felett is jó egészségi állapotnak örvendenek, és egy fogyatkozó, mégis segítő közösségben élnek egy kis faluban. Mint mondja, egy gyermekkori jóbarátja édesanyját - előrehaladott szklerózis multiplex miatt állandó odafigyelésre, ápolásra szorul - vették fel idősotthonba. "Az ő pozitív tapasztalataira tudok csak támaszkodni az otthonokat illetően: az elején nagyon félt attól, hogy el kell hagynia az otthonát, kiszolgáltatottnak érezte magát. Aztán nagyon gyorsan feloldódott, új barátokat is megismert a korosztályából, erre a betegsége miatt nagyon régóta nem volt lehetősége." Igaz, az idősotthont hosszas keresgélés után választotta ki a család. Ezek alapján is úgy gondolom, nagyon alaposan utána kell olvasni ezeknek az intézményeknek. Mi lesz akkor, amikor neki kell majd ilyen döntést hozni? "Szociális ember vagyok, és mivel rengeteget hallok az idős emberek elmagányosodásáról, én mindenképpen szeretnék időskoromban is társaságban lenni."
"Úgy élhetnék, mint egy szállodában"
Ez is érdekelhet
Enikő szerint bár az idősotthon szó hallatán sokan még ma is elborzadnak, egyáltalán nem tartja ördögtől valónak a beköltözést egy ilyen intézménybe. Persze fontos szerinte is, hogy olyan otthont válasszunk, ami nem egy kvázi elfekvő, hanem ahol valóban minőségi szolgáltatást nyújtanak, és a bentlakók komfortosan élhetik a mindennapjaikat. "Ha úgy hozná az élet, nekem egy pillanatig nem okozna problémát beköltözni egy ilyen intézménybe. Tudom, hogy valószínűleg nem lenne olcsó mulatság, cserébe lenne egy meleg lakásom, reggelim, ebédem, vacsorám, takarítanának helyettem, lenne társaságom és programok - öregkoromban mindezzel szerintem teljesen meg lennék elégedve. Úgy élhetnék, mint egy szállodában, ahol minden elintéznek helyettem."
