A megbocsátás, mivel nagyon összetett jelenség, számos kérdést vet fel. Hogyan kell megbocsátani? Ha megbocsátunk, begyógyulnak-e a sebeink? Helyreállhat-e a "sérült" kapcsolat? Mi történik velünk, amikor megbocsátunk? Fejlődhetünk-e megbocsátási képességünkben? Hogyan hat a megbocsátás testi és lelki egészségünkre?
A Harmat Kiadó gondozásában megjelent "Megbocsátás. Hogyan tegyük múlt időbe a múltunkat?" című könyv három szerzője a megbocsátás jelentéseit és pszichológiai szempontjait tekinti át. Felsorakoztatják ugyan az elméleti felismeréseket, de a gyakorlati alkalmazást helyezik előtérbe, hogy "cselekvésre" késztessék az olvasókat. Szépirodalmi, kultúrtörténeti, vallási és számos egyéb példa szolgálja az élvezetes stílust és a könnyed olvashatóságot.
Az erkölcsi szabadság reménye
A megbocsátás fontos szerepet játszik életünkben, és nem csupán a vallásos emberek számára. Hiszen a megbocsátásnak kulcsszerepe van az emberi kapcsolatokban.
Mit jelent megbocsátani? Megbocsátás olyan emberi kapcsolatainkban van jelen, ahol a másik fél bizonyos viselkedésmódot vár el tőlünk, és mi is ezt várjuk tőle. Abban bízunk, hogy a velünk kapcsolatban állók megfelelnek ezeknek az elvárásoknak. Terítékre kerül a megbocsátás akkor is, amikor az egyik ember tettei sértenek egy másikat, következésképp ártanak kapcsolatunknak. Sokféle cselekedet sorolható ebbe a kategóriába. Nézzünk néhány példát olyan sérelmekre, amikor nehezünkre esik a megbocsátás! Ha egy barát elárul, ha szerelmünk megcsal, ha főnökünk vagy munkatársunk rosszul vagy tisztességtelenül bánik velünk, ha egy szerelmi kapcsolatnak vagy házasságnak vége szakadt, ha szüleink elhanyagolnak, sértegetnek, ha egy barátunk elutasít - és még sorolhatnánk. Egy biztos: a megbocsátás gyakorlati képességét nem úgy sajátítjuk el, mint az autóvezetést - ez a kiképzés legtöbbször a nagy pofonok iskolájában történik. "A meg nem bocsátott sérelmek olyanok, mint a békés tengerbe vetett kövek, amelyek fodrozódást, örvényt keltve háborgatják a nyugodt vízfelszínt. Ha egyszerre sok sérelem ér bennünket, életünk előzőleg nyugodt vize a bánat háborgó tengerévé válhat. A megbocsátás lecsillapítja a zűrzavart, tompítja azt a vágyat, hogy haragunkat máson töltsük ki, összetart családokat, és harmóniát hoz emberi kapcsolatainkba. Olyan, mint a nyugalom szigete a dühös tengeren: gyakran keressük, ám ritkán találjuk meg." A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem csak annak van szüksége megnyugvásra, békességre, akit valaki megbántott, hanem az "elkövetőnek" is. A hangsúly mégis azon van, akit megbántották, mert ő az, aki valakinek meg kell bocsásson. S ebben a mások iránti szeretetnek meghatározó szerepe van. Kalkuttai Teréz anya szerint: "Ha valóban szeretni akarunk, meg kell tanulnunk, hogyan kell megbocsátani."
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Vallás - hagyomány
"A nyugati civilizáció embere több mint 3500 éve próbálja megtanulni, hogyan kell megbocsátani. A zsidó hagyomány szerint Isten szövetséget kötött Izraellel, amely szerint kész megbocsátani, és megőrizni Izraelt, mint nemzetet, annak visszatérő vétkei és hűtlensége ellenére is. Az izraeliták válaszképpen elhatározták, hogy Isten iránti tiszteletük jeléül ők is megbocsátanak egymásnak. A keresztény hagyomány szerint Jézus ennél tovább ment: egy gyökeresen új kultúráról tanított, amelyet nem korlátoznak etnikai, vallási, politikai vagy gazdasági határok; egy olyan kultúráról, amelyben a másokkal való kapcsolatunkat az szabályozza, illetve az határozza meg, hogy nap mint nap felismerjük Isten irántunk és az egész világ felé áradó megbocsátó szeretetét. Ezekre a régi zsidó-keresztény gyökerekre támaszkodva fogalmazódtak meg azok a teológiai és filozófiai tézisek, amelyek végül formálóivá váltak a nyugati kultúrának."
Amikor az ész érv nem elég
A megbocsátás kialakulása igen bonyolult, többszörösen összetett folyamat. Ha meggyőződtünk arról, hogy fontos megbocsátanunk, akkor sokkal könnyebben tudunk racionálisan gondolkodni, és eljutni a megbocsátásig, amikor arra szükség van. De azt tudnunk kell, hogy a megbocsátáshoz több kell, mint pusztán racionalitás: ez csak az egyik alkotóeleme a receptnek. Amikor az érett gondolkodáshoz hozzákeverjük a többi "összetevőt", akkor igen hatékony segítséget kaphatunk. Ilyen összetevő a megbánás és az átalakulás. Mert amennyiben nem tudjuk felszámolni magunkban a sérelmekre adott hatástalan reakcióinkat, képtelenek leszünk olyan szokásokat, viselkedésmódokat, érzelmeket kialakítani, amelyek segíthetnek megbocsátásra készebb emberekké válnunk. Ha a sérelmek egy kapcsolatban csak halmozódnak, előfordulhat, hogy nem bírjuk tovább. De egy kis lökés hatására még a reménytelen kapcsolatok is átalakulhatnak: a megbocsátás elindíthatja a változást. A megbocsátás olyan cselekedet, amelyhez a racionális gondolkodásnál sokkal több szükséges: személyiségünk egyéb területén is megbánást és változást igényel. A megbocsátáshoz emlékeinket is meg kell változtatnunk. A múlt fájdalmait soha nem fogjuk teljesen elfelejteni. Helytelen próbálkozás is lenne. Ezzel szemben emlékeinket átalakíthatjuk! Van lehetőségünk a megbocsátásra, ha felidézzük a sérelmet, elismerjük benne saját részünket (ha volt egyáltalán), felhagyunk a megtorlás gondolatával, és vállaljuk a megbocsátást. Ha sikeresen felülírjuk a régi emlékeket, sikerülhet megbocsátanunk. A megbocsátáshoz empátia kell, amely nem más, mint a másokra való őszinte odafigyelés. Ha nagyobb empátiával fordulunk a vétkes felé, akkor készségesebben tudunk megbocsátani. Az empátia ahhoz is hozzájárul, hogy bocsánatot kérjünk, amikor megbántunk valakit. A megbocsátás késszé tesz arra, hogy átérezzük mások fájdalmát.
Jól-lét és egészség
A megbocsátás egész embert igényel, és személyiségünk minden dimenzióját érinti. Nem egyszerűen érzelmi változást vagy a vétkesről alkotott véleményünk megváltozását jelenti; szerepet játszik benne erkölcsi meggyőződésünk, etikai felfogásunk, emlékezetünk, gondolkodásmódunk, megbocsátásra való hajlandóságunk, saját élettapasztalatunk a bűnnel és a megbocsátással kapcsolatban, alap beállítódásunk a bűnnel és a bűnössel szemben, valamint a kapcsolatokról alkotott felfogásunk. A megbocsátás megváltoztatja az embert, ugyanakkor jó dolgokhoz vezet. Mert megváltoztatja gondolkodásunk, elvárásainkat, változni fog életszemléletünk, és az, ahogy megbirkózunk a világgal. Ha elfogadjuk mások bocsánatát, a korábbinál pozitívabban fogjuk látni magunkat, a világot pedig örömtelibbnek és lehetőségekben gazdagabbnak, amiből pedig jól-lét és egészség fakad. A megbocsátás tehát sok személyes előnnyel jár, és az emberek közötti kapcsolatokban is gyógyulást eredményez.
A megbocsátás lényege a kapcsolat
Nemcsak magunk miatt bocsátunk meg. Jóllehet a megbocsátás szemmel láthatólag boldogabbá és talán egészségesebbé is teszi az embert, akkor a leghatékonyabb, ha azt a kiegyensúlyozott kapcsolatok elérésének vágya motiválja. Még ha soha nem is leszünk képesek helyrehozni a kapcsolatot azokkal, akik megbántottak, vagy akiket mi bántottunk meg, a megbocsátás segíthet legalább felkészülnünk egy esetleges kibékülésre. Azért vágyunk a megbocsátásra, mert kapcsolatokra vágyunk. A megbocsátáshoz kitartás és elkötelezettség szükséges. Összetett dolog, és hosszú időt igényel. Éppen ezért gyakran a könnyebb megoldásokat keressük a kapcsolatainkból eredő fájdalom kezelésére: megpróbáljuk elfelejteni a sérelmet, igyekszünk szemet hunyni felette, letagadjuk, bosszút állunk, elkerüljük azt, aki megbántott, vagy akit mi bántottunk meg. Amikor pedig már úgy gondoljuk, végre "eljutottunk a megbocsátásig", újra előjönnek régi szokásaink, vagy azt vesszük észre, hogy a megbocsátáshoz szükséges erőnk már cserben is hagyott. Ilyenkor össze kell szednünk bátorságunkat, hogy kitartással és elkötelezettséggel lassan, szinte észrevétlenül olyan emberré alakulhassunk át, akinek az életét a megbocsátás jellemzi.
Megtanulható?
A könyv számos gyakorlati példája segítséget tud nyújtani a megbocsátás képességének fejlesztéséhez. Így hasznos eszköz lehet, hogy segítségével jelentős változtatásokat iktassunk be életünkbe. A szerzők által említett esetek segítségével levonható a tanulság: az ember elemezze azt az eseményt, amely megbocsátást kíván, s vegye számba a lehetőségeket, hogy ez hogyan érhető el a legvalószínűbben. Ne feledjük: a megbocsátással magunknak, testi és lelki egészségünknek, életminőségünknek teszünk jót! Ha megtesszük ezt a gesztust, az nem jelent feltétlen kibékülést, s a minket megbántóval való régi kapcsolat egy az egyben való visszaállítását. Legyünk bátrak, képesek vagyunk megbocsátani!
Ez is érdekelhet
Forrás: McCullough, M. E., Sandage, S. J., Worthington, E. L.: Megbocsátás. Hogyan tegyük múlt időbe múltunkat? Harmat Kiadó, 2005.
